Beküldő: | realzoldek | Szerző: | Ismeretlen | E-Mail: | E-Mail a szerzőnek | Beküldve: | augusztus 04, 2007 | Módosítás: | október 23, 2009 | Olvasás: | 2154 | Szavazat: | 0 | Osztályzat: | 0 | | | | |
| | Cikk/Anyag leírása - A Reális Zöldek Klub levele a Magyar Országgyűles Mézőgazdasági bizottsága elnökéhez: A Reális Zöldek Klub levele a Magyar Országgyűles Mézőgazdasági bizottsága elnökéhez |
| A Reális Zöldek Klub levele a Magyar Országgyűles Mézőgazdasági bizottsága elnökéhez.
Reális Zöldek Klub
Országos Társadalmi Civil Szerveződés
1279 Budapest, Pf.:74.
Telefon és fax: 2-759-851
Font Sándor úr
elnök
Magyar Országgyűlés
Mezőgazdasági bizottság
1358 Budapest, Széchenyi rkp. 19.
Tisztelt Elnök Úr!
A vízgazdálkodás megoldatlanságából származó klímahatás a magyar mezőgazdaság elsőszámú kockázatnövelő tényezője. A termésingadozások éppoly hatalmas méretűek, mint a klíma ingadozása. Megállapítható, hogy növénytermelésünk mennyiségi és minőségi alakulásában a klimatikus viszonyok állnak az első helyen. A csapadék viszonyok 50 százaléknál nagyobb mértékben ingadoztatják az eredményeket.
A Vásárhelyi tervet alapjaiban át kellene rendezni. Az időszakos tározók helyett, az árterületeken és a mederben létrehozott tározókat állandó vízgazdasági területekké kellene alakítani.
A Vásárhelyi törvény módosítása, a hazai vízgazdálkodás évszázados tapasztalatokon alapuló tovább vitele, klimatikus, ágazati strukturális, népességmegtartási, foglalkoztatási és nemzeti vízbirtoklási szempontból össztársadalmi érdek.
A mai helyzetet értékelve a vízgazdálkodás rendezése nélkül az elsivatagosodás gyorsulása fékezhetetlen, a klimatikus változások következtében az aszály ismétlődően bekövetkezik, a mezőgazdaágban a károk növekednek.
Az ország vízgazdálkodásának megoldatlanságának szerepe van abban, hogy a magyar mezőgazdaság csak minimális mozgástérrel képes a piackövetési feladata ellátására, az ökonómiai ágazati struktúraváltás követelményének eleget tenni.
A dunai hajózás ellehetetlenülése, rakpart hiányában a magyar mezőgazdaság tömegárú-allokációs lehetőségei az EU-ban a legrosszabbak közé tartoznak.
Az ország vízgazdálkodásának, vízháztartásának megoldása minden más feladatot megelőzőz, annál is inkább, mert a talaj degradációs folyamatának döntő része is a vízháztartás anomáliákból ered.
A Reális Zöldek Klub, kéri az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságát, tekintse át a 2007-2013 időszakra vonatkozó vízgazdálkodási terveket, tegyen annak érdekében, hogy a kormányt országgyűlési határozat kötelezze a magyar mezőgazdaság érdekében a vizek karbantartására, a Vásárhelyi törvény módosítására vonatkozó előterjesztés elkészítésére.
Budapest, 2007. augusztus 3. Juhos László
A Reális Zöldek Klub elnöke
Co: A Mezőgazdasági bizottság tagjai,
Gráf József, miniszter,
Benedek Fülöp, államtitkár
Kísérő szöveg:
Az Új Magyar Vidékfejlesztési Stratégiai Terv sikeres végrehajtását a vízgazdálkodás tudományos igényű kezelését felváltó, politikai támogatást élvező minden építést és szabályozást elutasító mozgalmár szemlélet veszélyezteti. Ennek a szemléletnek a forrása, hogy már Mária Terézia alatt kialakuló magyar kultúrmérnöki szakmát, a rendszerváló elit a kommunista hatalom meghatározó pillérének tekintette. Tehette ezt, mert a II. világháború után szovjet segítséggel hatalomra juttatott elit, ellentétben a rendszerváltókkal folytatta az előző Horthy rendszer építő és iparosító programjait. Így épült fel Tiszalök, a Keleti főcsatorna. Az 54-es Nagy Imre program, majd az 56 utáni mérséklések ellenére az árvíz és aszály elleni fellépés a hatalom prioritásai között maradt. A kommunista hatalom túlzásai, köztük a hortobágyi rizstelepek, majd az intenzív mezőgazdaság erőltetése, a favorizált vízügy és a többi ágazat közötti ellentétek, az egyre szűkülő beruházási lehetőségek vezettek a már Horthy időben tervezett vízgazdálkodási beruházások halasztásához, majd a tervek feladásához. Kisköre építését nem kezdték el közvetlenül Tiszalök után, a Csongrádi lépcsőt pedig abbahagyták az előkészítés stádiumában. A hazai vízgazdálkodás fejlesztési tervei azonban nem egy hirtelen jött gondolaton, hanem évszázados tapasztalatokon alapultak, így a késleltetés eredményeképpen jelentkező negatív hatások egyre jobban érvényesültek. Elegendő itt a dunai hajózás ellehetetlenülésére a Duna-Tisza hátság kiszáradására utalni. A beruházási lehetőségek hiánya olyan mértéket öltött a nyolcvanas évek közepén, hogy a kormány áttételesen maga támogatta a Duna-Bizottság által előírt és a Belgrádi Egyezményben elfogadott, nemzetközi szerződésben épülő Bős-Nagymaros felépítését ellenző Dunakört. Népbutító propagandájában a Dunakör odáig ment, hogy sztálini műnek nevezte, azt a nagymarosi gátat, amelynek helyét még 1942-ben jelölte ki Mosonyi Emil a Magyar Királyi Vízerőhivatal vezetőjeként.
Mindezek ellenére a kialakult helyzet kezelhető lenne, az apák és nagyapák által épített infrastruktúrával, ha nem kellene egy újabb kihívással a klímaváltozással szembenéznünk. (Zöldike)
|
| |