Reális Zöldek Klub - Klímadepresszió

A világméretű klíma-hisztérikus pánik keltés hatására megjelent egy új fogalom a pszichiátriai szaknyelvben, nevezetesen a klímadepresszió, más néven öko-szorongás, a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom, reménytelenség.

Ezt a kifejezést Eric Pooley használta először 2011-ben „A klímaháború” (The Climate War) c. könyvében, azóta terjedt el a használata.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság definíciója szerint a klímadepresszió „környezeti végítélettel szembeni folyamatos félelem.” Bár egyelőre ezt még nem tekintik külön kóresetnek a pszichés betegségek között, azonban elfogadják, hogy valóban létező betegségről van szó, amit érdemes lenne hivatalosan is külön kategóriaként kezelni.
Előfordulnak igazán súlyos esetek is, amikor a klímaszorongás hatására a beteg teljesen elszakadhat a valóságtól, hallucinációk léphetnek fel, és öngyilkossági késztetés is kialakulhat.

A klímadepresszió terjedését elősegíthetik olyan érzelem dús megnyilvánulások, mint Greta Thunberg szenvedélyes kirohanásai a világot irányító politikai elit „klíma-felelőtlensége” ellen.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérése szerint főleg a tinédzserek aggódnak a bolygó sorsa, és a saját jövőjük miatt. A fiatalok körében kialakuló klímadepressziót a bűntudat is erősíti, hogy a katasztrófát mi magunk idézzük elő.

Aggódnak a fiatal szülők is a megszületett gyerekek sorsáért, akik sok szenvedéssel járó borzalmas körülmények között nőhetnek fel, és nem mernek több gyereket vállalni ebben a pusztulásra ítélt világban.

Van egy másik pszichiátriai fogalom is, az öko-gyász (eco-grief). Ez azokra jellemző, akik gyászolják a Földet, mert az emberiség pusztulása elkerülhetetlen, hiszen a bolygó élhetetlenné válik. „Bibliájuk” Wallace-Wells „A lakhatatlan bolygó” (The Uninhabitable Earth) c. könyve, amely szerint a klímakatasztrófát csak egy világháború akadályozhatná meg, amely lecsökkentené a klímaváltozásért felelős emberiség létszámát.
Akadnak olyanok is, akik egyfajta „utánunk a vízözön” hangulatban szeretnék egy darabig élvezni az életet, amíg még lehet.

Vannak, akik próbálnak tenni valamit a klímakatasztrófa elkerülésére, fákat ültetnek, összeszedik a szemetet az erdőben, összegyűjtik a használt műanyag kupakokat, nem használnak műanyag csomagolást, csak őstermelőktől vásárolnak, nem járnak autóval, vegán ételeket esznek, és még sorolhatnánk.

Ilyen pótcselekvésekkel azonban nem lehet az éghajlatot befolyásolni. Külön kell választani a klímavédelem és a környezetvédelem fogalmát. A kettő nem ugyanaz, mondhatni beszélő viszonyban sincsenek egymással, még ha a média propaganda igyekszik is összemosni a két dolgot.

A környezetvédelem azt jelenti, hogy nem bocsátunk ki a környezetbe, a talajba, a levegőbe, és az élővizekbe olyan anyagokat, amelyek károsítják az emberi egészséget és az élővilágot.

A klímavédelem célja pedig a levegő „dekarbonizálása”, vagyis a melegedésért állítólag felelős mesterséges széndioxid kibocsátás csökkentése, kerül amibe kerül.
Az ENSZ és az EU által javasolt klímavédelmi intézkedések lényege pedig az, hogy a villamos energia szükségletünk minél nagyobb részét rövid élettartamú, hatalmas területigényű (ökológiai lábnyomú), bizonytalan működésű szélturbinákkal és napelemekkel termeljük meg.

Közben szabályos boszorkányüldözés folyik – jelentős média támogatással – olyan tudósok ellen, akik kétségbe merik vonni a közeledő klímakatasztrófa megalapozottságát.
A hivatalos klímavédelem megkérdőjelezése tabu témának minősül, és a tagadása a holokauszt tagadással fölérő bűnnek számít.

Ami a jövőbeli klímaváltozásra vonatkozó számtalan – gyakran egymásnak ellentmondó – prognózisokat illeti, ezek számítógépes szimulációkkal készülnek, hasonló matematikai algoritmusok alapján, mint amilyeneket a gazdasági előrejelzéseknél és a tőzsdei árfolyamok várható alakulásánál használnak.

Ilyen prognózisok következtetéseire hivatkozva, azokat is gyakran eltúlozva, jelennek meg általában a médiában közzétett hivatalos nyilatkozatok.

Néhány példa:

2008. december 14-én Al Gore egy németországi TV interjúban úgy nyilatkozott, hogy 2014-ig az északi sarkvidéken a jég teljesen el fog olvadni.
2009-ben nyilatkozta Károly herceg, hogy már csak nyolc évünk van arra, hogy megmentsük a Földet.
Erre is rákontrázott ugyancsak 2009-ben Gordon Brown brit miniszterelnök, aki szerint már csak 50 napunk van a Föld megmentésére.
Ráadásul 2013-ban az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete (US Navy) is közé tette a hasonló prognózisát, amely szerint az Arktisz (északi sarkvidék) 2016-ig teljesen jégmentes lesz.

Még sorolhatnánk a hasonló nyilatkozatokat, de példának ennyi is elég.

(ld. https://cei.org/blog/wrong-again-50-years-failed-eco-pocalyptic-predictions )

Minden történelmi korszaknak van apokalipszis élménye, félelem a világ végétől, a teljes pusztulástól, amely büntetésül súlyt le az emberiségre, az elkövetett bűneink miatt.

A mostani klíma-apokalipszis azonban eltér a korábbiaktól, ezt ugyanis tervszerűen és tudatosan idézték elő.

Dr. Héjjas István
hejjas224@gmail.com