Reális Zöldek Klub - Dr. Héjjas István: Ritka földfémek

A ritka földfémek nélkülözhetetlenek az elektronikus alkatrészek és a napelemek gyártásához, azonban súlyosan mérgezőek, bányászatuk és finomításuk az egyik legveszélyesebb, és legdurvább környezetszennyező tevékenység.

Márpedig ritka földfémekből egyre hatalmasabb mennyiségre van szükség a napelemes erőművek telepítéséhez és alkatrész utánpótlásához.

Félrevezető a zöld propaganda, hogy az ilyen erőműveket egyszer kell felépíteni, egyszer kell meghozni a bolygó megmentése érdekében ezt az áldozatot, és azután „ingyen” termelik az áramot.

A napelemek élettartama korlátozott, és ha tönkremennek, pótolni kell, akárcsak a villanykörtéket a csillárokban, vagy a zseblámpa elemeket a hordozható elektronikus kütyükben.

A napelemes erőművek átlagos kapacitás kihasználtsága 15-16 százalék körül mozog, ezért, még ha meg is lehetne oldani a villamos energia tárolását, egy hagyományos erőmű kiváltásához átlag 6 darab azonos névleges teljesítményű napelemes erőművet kell felépíteni.

Ha Magyarország teljes villanyáram fogyasztását napelemekkel akarnánk megtermelni, ehhez kb. 100 ezer hektár területet kellene napelemekkel beborítani, a napelemeket átlagosan 20 évenként leselejtezni és lecserélni.

Mivel a hazai áramszükséglet nem éri el a világ áramfogyasztásának még a 0,2 százalékát sem, könnyen kiszámítható, hogy az egész világ teljes áramfogyasztásának megtermeléséhez legalább 50 millió hektárnyi napelem felület lenne szükséges, és ehhez kb. 1000-szeresre kellene növelni a ritka földfémek kitermelését.

Márpedig a helyzet ma sem túl vidám, az Interneten például ez olvasható:

„A ritkaföldfémek ugyanis alapban mérgezőek, és a bányászatuk és finomításuk a világ egyik legveszélyesebb, és legdurvábban környezetszennyező dolga. A vörösiszap-katasztrófa óta van némi fogalmunk arról, milyen melléktermékei lehetnek a bányászatnak; hát a vörösiszap Disneyland a ritkaföldfém-finomítás erősen toxikus, rákkeltő, nehézfémekkel, uránnal és tóriummal szennyezett, radioaktív melléktermékeihez képest, amiket hatalmas mesterséges tavakban tárolnak a bányakomplexumok környékén. A kínai bányák becslések szerint csak savas, radioaktív szennyvízből évi tízmillió tonnát termelnek. A világ ritkaföldfém-fővárosának számító Batou környezete pár év alatt holdbéli tájjá változott, a növényzet kipusztult, a környékbeli falvakat kitelepítették, amikor a lakóknak tömegesen kezdett kihullani a hajuk, és őszültek meg az ivóvízbe szivárgó mérgező anyagok miatt.”

Forrás: https://index.hu/tudomany/2011/08/02/igy_tartja_markaban_kina_a_hitech_ipart/

Van egy régi tengerész vicc. A hajóskapitány lekiabál a gépházba, és megkérdezi: „Mennyi?”
A hajógépész válasza: „Negyvenkettő egész hat tized”
Mire a kapitány: „Mi negyvenkettő egész hat tized?”
Mire a hajógépész: „Mi mennyi?”

Érdemes lenne a lelkes klímavédő aktivistákat és zöld politikusokat megkérni, hogy néha tegyék fel – legalább magukban, amikor egyedül vannak – a kérdést, hogy: „Mi mennyi?”

Dr. Héjjas István