Reális Zöldek Klub - Bányásznap Magyarországon

A reális zöldek szerint: Lignit bázison tovább kell menni!
A Kormány megy a maga útján, vitára sem hajlandó!

Reális Zöldek, 1999-ben írtak a tüntető bányászokról.
Napjainkban a Kormány energia politikája a reális zöldek szerint szemben megy a tudományos igazsággal.
A Kormány arra sem hajlandó, hogy az övétől, eltérő, vélemények képviselők véleményét meghallgassa.
Lignit bázison tovább kell menni! .
2010 után a FIDESZ kormány első energetikai intézkedése a szándékot leállította.
http://realzoldek.hu/pdf/2008-2009-1.pdf

1998-2002 között a Kormány azért fizetett a RWE –nek, hogy ne kerüljön sor lignit bázison bővítésre.

Találkozásunk a tüntető bányászokkal

Több ezer bányász, energiaipari dolgozó tüntetett a fővárosban a Pénzügyminisztérium előtt és sztrájkolt az üzemekben a munkahelyek megvédése érdekében. A Pénzügyminisztérium előtt tüntető bányászok és az üzemekben sztrájkoló bányászok a jelzett napon az elhibázott magyar energiapolitika következménye miatt is kénytelenek voltak a térre vonulni.
Az elhibázott magyar energia politikával szemben a Reális Zöldek Klub tagjai a rendszerváltozás óta már folyamatosan küzdenek. Ehhez szövetségeseket is kerestünk. Már az első parlamenti ciklus idején 1993-ban, e küzdelmünkhöz megnyertük a bányász szakszervezet vezetőit is. A bányász szakszervezet vezetőivel történt megállapodásunkról a téren tüntető bányászok a Bányamunkás-ban, 1993-ban olvashattak. Ilyen megállapodást más szakszervezettel is kötöttünk. Nem rajtunk múlott, hogy a második parlamenti ciklus idején, amikor a szakszervezetek vezetői helyzetbe kerültek, javaslatainkat a gyakorlatban nem kívánták realizálni.
A magyar energia politika kérdésében, a hogyan tovább kérdés megvitatásában a szakszervezetek vezetői nem bizonyultak együttműködőnek, amikor javaslataink keresztül vitelére meg volt a politikai hatalmuk.
A Pénzügyminisztérium előtt a Reális Zöldek Klub tagjai is minden évben ott vannak. Igaz nem olyan nagy számban, mind a tüntető bányászok december 15-én, és nem is tüntetés szándékával.
Minden év március 15-én a Reális Zöldek Klub tagjai koszorút helyeznek el a téren álló nádor szobránál. József nádorban a Pest városának romjaiból újjáépítőjét, a király és a nemzet között kiválóan közvetítő állam férfit tiszteljük. Ma úgy mondanánk a nádor jól kommunikál a felek között. Kiváló teljesítményét, az emlékét a róla elnevezett téren, a szobra hirdeti. Az is ismert a nádorról, hogy az ellenzék erőszakos eszközökkel való elnémítása helyett, azok megnyerésére és a kormányzatba való bevonására törekedett.
És ez utóbbit különösen nagyra becsüljük a József nádor tevékenységében, hiszen a rendszerváltozás óta a bányászokhoz hasonlóan a Reális Zöldek Klub is folyamatosan ellenzékben van, kényelmetlenek vagyunk a mindenkori hatalomnak, együttműködésünkre a rendszerváltozás óta egyik politikai párt sem tartott igényt, és a legfájdalmasabb, hogy 94-98 között a szakszervezetek Parlamentbe került vezetői sem.
Arra gondolunk, hogy ez a helyzet azért állt elő, mivel a Klub folyamatosan a fehér szén felhasználásáért küzd, hasonlóan mind a bányászok a fekete szén felhasználásáért.
Mind két energia hordozó felhasználása Magyarország villamos energia ellátására politikai kérdés, mindenki emlékezhet a 98-as választásokra, a fehér szén ügye, a vízlépcső kérdése a választási kampány része lett.
Ma a kormány rúdhoz került pártok képviseletében nyilatkozó, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára gazdasági kérdésnek állítja be a szén hazai felhasználását. Szerinte a bányászok a téren történő megjelenésükkel politikai síkra terelték egy szakmai ügyet, legalább is így nyilatkozott, a József nádor téren, az őt kérdező újságírónak december 15-én a kormány hivatalnoka.
A válasz azt a képtelenséget testesíti meg, hogy a Vértesi Erőmű bezárása nem politikai kérdés, hanem tisztán gazdasági. Ebbéli meggyőződését este a közszolgálati média képernyőjén is megerősítette a helyettes államtitkár úr. Kerekedett is belőle már ott egy kisebb vita TV stúdióban, a néző a adást követően nem tudta meg a Vértesi Erőmű bezárása 30 milliárd forint ráfizetést, vagy 14 milliárd forint hasznot jelent az államnak. Az álláspontok ebben a kérdésben nagyon eltérőek, egyúttal abszurdak is.
A helyettes államtitkár úr gondolat menetét folytatva gyakorlatilag az összes hazai erőmű leállítása lenne a leggazdaságosabb változat.
Magyarország határán ugyanis öt forintért kínálják a villamos energiát, míg a legjobb hazai erőmű csupán hat forintért képes egy kilowatt órát előállítani. Tovább folytatva az államtitkár gondolat menetét, belátható időn belül Magyarországon erőművet sem kell építeni, mivel ma nyugat- Európában 30000 MW szabad kapacitás van, és ennek többszöröse keleten.
Tehát beszerzési gondjaink nem lennének, ennek ellenére felelőtlenség lenne az ország villamos energia ellátását teljesen importra bízni. Ez politikai baklövés lenne. Ezt az ostobaságot még a mai energetikai kormányzat sem vállalja.

A valóság ezzel szemben az, hogy az energetikában ma meglévő minden probléma gyakorlatilag a rosszul sikerült privatizáció következménye. Külföldi befektetők kezébe került a villamos energia iparban a tulajdon nagy része és a piac is.
Ebben felelősség terheli a szakszervezetek vezetőit is.

Ma a hazai szénbányászat ügyének kezelése csak a hazai szénbányászati hagyományok alapján javasolható. A hazai szénbányászati társágok vezetői a múltban mindig is tisztában voltak azzal, hogy a bányászati tevékenység csak több lábon állhat. Ha kellett téglagyárat is működtettek vagy karbid gyárat, iskolát építettek, templomot és erőművet.
Azzal is mindenkor tisztában voltak, hogy előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a szén akkor a legértékesebb, ha ott marad a föld mélyén átmeneti ideig.
Szakértelmük arra is kiterjedt, hogy a kombinált elven felépülő technológiai melyik elemét leggazdaságosabb fejleszteni. Ha fejlesztésre volt egy forintja a társaságnak, azt az erőmű kazánjának hatásfok javítására használják fel, vagy a terület úthálózat javítására fordítják, nem okozott számukra gondot.

Ma nagy kérdés, hogy a magyar energia politika körül serénykedők közül van-e valaki, aki egykori bányatársaságok vezetőinek nyomdokán lesz képes a hazai szénbányászat mai gazdasági kérdéseit kezelni, vagy ismét találkozunk a József nádor téren?

Budapest, 1999. december

Juhos László
Reális Zöldek Klub elnöke