Árvíz a Kárpátalján
Dátum: 2020. June 26. Friday, 08:42
Rovat: Országgyűlési tudósítások
A trianoni békediktátum revíziójára 1938. november 2-i tengelydöntés nyomán került sor, Magyarország kb. 12 000 négyzetkilométer területet nyert vissza 1 027 000 lakossal, Szlovákia és Kárpátalja teljes déli részét.
A következő évek igen csapadékos évek voltak.
1942. év az igen csapadékos időszak utolsó éve.
1942-ben az ár és belvizek által elöntött terület 8700 négyzetkilométer volt, melyből ugyan az év folyamán 8933 négyzetkilométert mentesítettek a víztől, de összességében 1216 négyzetkilométert nem tudtak megművelni.
A vízügyi társulások munkáját is erős kritika érte, s a kormányzattól a társulások államosításának gondolata sem volt idegen. Az 1942-ben épített újabb 1600 km-nyi csatornával két év alatt másfélszeresére nőtt az addigi belvízlevezető csatornarendszer. (Emlékeztetőül, hogy Magyarország háborúzik: 1943. január 12. Megkezdődött a szovjettámadás a Don kanyarnál álló 2. magyar hadsereg ellen.)
Az Országos Vízerőügyi Hivatal megbízott vezetőjévé – Benedek Pál halálát követően – Mosonyi Emil főmérnököt nevezték ki. Azt a Mosonyi Emilt, akiről a Magyar Tudományos Akadémia, 2010. május 19-én emlékülésen emlékezett meg, és az emlékülésről a magyar média nem számolt be.
1942-ben a csapadékos éveket követően a Kormány tette a dolgát, gondoskodott a vizek visszatartásáról az ország területén, hogy azok ne folyhassanak el szabadon, mint azt a budapesti belvárosi humánértelmiség szűk csoportja a dumakör 1988-ban javasolta.
1942. október 15-én helyezték üzembe a Dél Alföld, illetve Körös- völgy öntözését megalapozó Békésszentandrási vízlépcsőt Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök jelenlétében.
Kállay miniszterelnök nem csak szakmailag tett az ország építése érdekében, a trianoni békediktátum szószolóinak is visszavágott.
Kállay Miklós megbízza Mosonyi Emilt a Nagymarosi Vízlépcső helyének a kijelölésével.
Kállay politikai szándéka szerint egy vízlépcső több száz év után is cáfolja Harold Nicolson azon megállapítást, miszerint a magyar semmit sem épít, hanem csak rombol a Kárpát-medencében.
A Kárpát–medencében nem alkottak semmit, mindent csak leromboltak a magyarok.
A csehszlovák bizottságban Británniát képviselő Harold Nicolson, 1920-ban ráérzett arra, hogy Magyarország közel száz év után visszabont egy félig elkészült vízlépcsőt.
Harold Nicolson nem rejtette véka alá a magyarok és Magyarország iránti ellenszenvét:
”Bevallom, hogy akkor is most is mélységes undorral tekintek arra a turáni törzsre. Török rokonaihoz hasonlóan mindent leromboltak, és nem alkottak semmit (…) A magyarok évszázadokon át elnyomták az alájuk rendelt nemzetiségeket. Közel volt a szabadulás és leszámolás órája”.
A fentiek részlet Harold Nicolsonnak a békekonferencia után írt naplójából. (Forrás: Bryan Cartledge: TRIANON egy angol szemével; Officina Kiadó)
Nem Kállay miniszterelnök tehet arról, hogy Harold Nicolsonnak, Kállay Miklós miniszterelnök ellenében igaza lett.
A rendszerváltást követően Magyarország visszabontott egy félig elkészült vízlépcsőt!
|
|