Reális Zöldek Klub - Levél a Magyar Mérnöki Kamarának

Feladó: Endre Fuggerth [mailto:fuggerth.endre@gmail.com]
Juhos László teszi hozzá, nem vagyok a kamara tagja, kérdezem, mit tett 2015 óta a klíma ügyében a Kamara?

Levél a Mérnöki Kamara felé

Vajon az EU-direktívák nyomásának engedve,
• tegyük-e félre a józan észt mindenestül,
• s temessük mellé akár Kandó Kálmán tetteit/emlékét is?

A minap a Mérnöki Kamara nevében Nagy Gyula, Kamarai Elnök, interjút adott a Magyar Nemzetnek, amely az „Eligazodni a klímainformációk közt” címet viseli.
Érdeklődéssel olvastam az ottani nyilatkozatot. Az elhangzottakból visszaköszönő „óvatos haladás” valóban tompíthatja a nemkívánatos hatások által prognosztizálható visszaeséseket.
Kötelességemnek tartom azonban felhívni a figyelmet arra, hogy létezik a fontolva-haladásnál lényegesen jobb módszer is. Nevezetesen: a tettek rövidebb pauzájában szántsanak mélyebben a gondolatok. S ha ennek nyomán a helyes felismerés feltárulkozik, onnantól – az irány tartásával – a tetteket sem kell tovább visszafogja a mesterséges vontatottság.

Konkretizálva: A napokban jelent meg egy friss összegzés arról, mik az előnyei és mik a hátrányai a villamosított automobil közlekedésnek. Illő lenne alapos figyelmet szentelni az ott felsorakoztatott tényeknek és érveknek, majd a megemésztést követően, a Kamara teljes súlyát és presztízsét bevetni abba az irányba, amely nem fog az eljövendőkben nagybani veszteségeket termelni. Adalékként a jelzett cikkbeli érvekhez hozzátenném, hogy időnként érdemes lehet a tervezői-magaslatokból visszasétálni az iskolapad környékére, ahonnan még akadálymentesen észlelhető: A villamos-energia transzportjára nézve a legkisebb veszteséggel járó elrendezés a fémes-vezetékben történő szállítás. Ekkor nincs mozgatást-igénylő alkatrész, az elektronok maguktól surrannak, az energia teljes-hányada a vezeték bármely pontjáról mindig elérhető, s az egyedüli veszteség mindössze az alkalmazott vezetékre jellemző ellenállásból fakad. Vagyis, az elektromos-energia akkumulátorokba sűrítése, majd ezek hordozása azokkal az eszközökkel amelyeknek a tápellátását szolgálják, csakis azokban az esetekben tekinthető életképes alternatívának, ahol az eszközhöz az akkumulátorok által hozzáadódó extra-teher súlya bizonyos küszöb alatt marad. Ilyen eszközök a karóra, a mobiltelefon, a nagyothalló-készülék, de semmiképpen a tömegközlekedést bonyolító járművek, ahol a „haszontalan”, muszájból hordozandó teher akár a duplájára is emelheti a mozgatandó össztömeget. Városi-vonatkozásban a vezetékhez-kapcsolható tömegközlekedésnek régóta megvan a bejáratott módja és múltja. S hadd tegyem a képet szélesítendő hozzá: a nagyobb-távolságok esetén is a vezetékes-ellátás a nyerő az akkumulátorossal szemben. De erre már eleink is rájöttek; pl. mikor a főbb tranzit vasútvonalakat „villamosították”.(Mementóul: Kandó Kálmán)

Mindezek fényében, minden téren komoly visszaesésnek kellene elkönyvelnünk azt a mérnöki hozzáállást, amely mindezeket feledve, pusztán a félszívvel helytelennek vélt folyamatok lassításában játszott szerepével kísérelné meg jelezni a téren a szellemi jelenlétét.

További kiegészítésként jelzem: Hasonlóan aberrált törekvések bemutatására szolgál a Széltolók írás: amely területen az alapvető szempontokat is olyannyira felülírják a magasabb-szférákból érkező direktívák, hogy a kijózanításhoz elegendőnek ítéltem a törekvések nevetségessé tételének az illusztrálására koncentrálnom csupán.

S további, kiaknázható, rejtettebb tartalékok sorára is némi fényt vethet az ETE szervezésében megejtett szakmai-napon tett hozzászólásom, mely tartalmi-elemeit úgyszintén szíves gondolkodásra kínálom – mégha az abban nevesített területek az Önök főprofilján kívül is esnek.

2020. március 3.

Fuggerth Endre