Reális Zöldek Klub - Nagymarost a kommunisták adták fel!

Húsz éve nem csak a közvélemény, hanem a szakember, sőt Moldova György sem érti.

Azt, hogy a HÁGAI NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ítélkezési gyakorlatában nincs felperes, nincs alperes.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS DÖNTÖTT A BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ ÉPÍTÉSÉNEK A LEÁLLÍTÁSÁRÓL. Az állítás is pontatlan! Nem felel meg a ténynek!

Nagymarost a kommunisták adták fel, és erről a médiában vajmi kevés tudósítás jelent meg, hangzott el. Az igazság az, hogy a Magyar Népköztársaság Országgyűlése 1989. október 31-én, véglegesen lemondott Nagymaros megépítéséről és ezzel végleg hátba szúrta a Trianon igazságtalanságával szemben fellépőket. A zömmel reform kommunistákból álló országgyűlés, 1989. október 31-én a magyar parlamentben - 167 szavazattal 74 tartózkodás és 7 ellenvélemény mellett, kimondta a nagymarosi vízlépcső építkezésének többé nem ideiglenes , hanem végleges leállítását. A kommunisták véglegesen lemondtak a hazánkat jogosan megillető vízerő potenciál elhasználásának a lehetőségéről, annak a vízerő potenciálnak a felhasználásáról, ami még Trianont követően megmaradt hazánknak. Nagymarosi gát helyét 1942-ben, felvidék visszacsatolását követően a Magyar Királyi Vízerő Hivatal vezetője Mosonyi Emil jelölte ki, Kállay miniszterelnök javaslatára. Kállay célja az építéssel annak illusztrálása volt, szabad a magyarnak a Kárpát medencében maradandót építeni, hisz a nemzet ezer éve a Duna mente e térségében él. A terv megvalósulását a II. világháború megakadályozta.

Azt állítani, hogy Nagymaros kommunista találmány, ostobaság, maguk a nemzet vagyonát privatizálók találták ki. 1942-ben még Magyarországnak nem diktáltak a kommunisták, mint 1989-ben és korábban negyven éven át.

Nagymaros felépítésére felvett osztrák hitelt ugyanúgy lenyúlták, mint a 4-es metró pénzét!

A 4-es metró beruházásából lopók, csirke tolvajok a Nagymaros felépítésére felvett osztrák hitel lenyúlóihoz képest.

Igazságot Nagymarosnak!

A magyar Országgyűlés 1992-ben, abból a felismerésből kiindulva, hogy a vízlépcsőrendszernek, vagy bármelyik főlétesítményének üzembe helyezése súlyosan hátrányos ökológiai és gazdasági következményekkel járna; és tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján az 1977. évi államközi szerződést 1992. május 25-i hatállyal megszüntette, megalkotta az 1992. XL. évi törvényt a következő paragrafusokkal:

1. § Hatályát veszti a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződést kihirdető 1978. évi 17. törvényerejű rendelet.

2. § Hatályát veszti a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződés módosításáról Prágában, 1983. évi október hó 10. napján aláírt Jegyzőkönyvet kihirdető 1984. évi 6. törvényerejű rendelet.

3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

Az Antall kormány országlása idején elfogadásra került törvénnyel a magyar politikusok bizonyságot tettek arról , hogy legkevésbé a tények zavarják őket, és ezen nincs is csodálkozni való, zömmel jogászokból álló grémiumtól nem várható el a tények tisztelete, miszerint a vízlépcső nem környezet szennyező, hanem éppen ellenkezőleg környezet barát mű. A törvény elfogadásával a politikusok ugyan azt tették a hazával, amit a Trianonban Magyarország rovására diktátumot hozó politikusok, lemondtak a Magyarországot jogosan megillető vízerő potenciálról és szentesítették a kommunisták haza árulását Nagymaros feladását.

A kép MOLDOVA GYÖRGY, OPTIMISTA NAPTÁR című könyvéből került átvételre: