Reális Zöldek Klub - Mészáros Lőrincz 25 éves mulasztást pótol!

Negyed század elteltével Mészáros Lőrincz teljesíti Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök végakaratát.

„Sürgős segítség Szigetköznek” címmel 1993. április 22- én a média közölte azt a 3000 –es bizalmas határozatot, amelyet Antall József, miniszterelnök úr írt alá.

A határozat szerint az Antall kormány arról határozott, hogy Szigetközben az ágrendszerek vízellátását az 1843 folyamkilométernél fenékgáttal, valamint a dunakiliti hajózsilip szegmenstábláinak szabályzásra való felhasználásával kell megoldani.

Antall József miniszterelnök felismerte sógora, Mosonyi Emil, akadémikus a Reális Zöldek Díszelnöke által képviselt igazságot, hogy Szigetköz vízpótlása ügyét a politikusok helyett a szakemberek kezébe kell adni.
A Miniszterelnök urat betegsége, majd tragikus halála megakadályozta abban, hogy érvényt szerezzen az ország műszaki presztizsének lejáratását meggátoló akaratának.

Miniszterelnöki Hivatal Dunai Vízlépcső Kormánybiztosi Titkárság képviseletében Dr. Sámsondi Kiss György kormánybiztos és Gilyén Elemér titkárságvezető kilenc oldalas jelentésben tájékoztatta az Antall kormányt, hogy a Duna –Kör által képviselt álláspont, Szigetközben az eredeti állapot visszaállítása illúzió. Az Antall kormány annak ellenére, hogy tisztában volt a kőolaj zöldek által képviselt hazugsággal, képtelen volt velük leszámolni, nem volt meg hozzá a politikai támogatottsága a kormánynak.
Szigetköz vízpótlása 1993-ban került napirendre.1993. április 30 - án Antall József miniszterelnök a dunakiliti hajózsilip szegmenstáblájának szabályozásra felhasználásával kívánta a Szigetköz vízpótlását biztosítani. (Új Magyarország 1993. április 30)

Év végén Antall József elhunyt.

A Dumakörös zöldek 1994. március 6-án kiadott közleményükben tiltakoznak a fenékküszöb terv megvalósításával szemben, mert szerintük az már rövidtávon komoly környezeti károkat okozna.
Boross kormány idején az Országgyűlés megerősíti a zöldek feltételezését. Annak ellenére, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök Mosonyi Emil segítségével elmagyarázza a parlamenti pártok képviselőinek, hogy a Dunakiliti eredeti tervek szerinti üzembe helyezése a megoldás. Mosonyi javaslata nem kell az Országgyűlésnek!

A Magyar Országgyűlés még a 94—es választások előtt 1994-ben határozatot hozott arról, hogy Szigetközben diesel motorokkal meghajtott szivattyúkkal a Dunából a Dunába szivattyúzunk vizet.
A Horn kormány országlása idején a szivattyúzás folytatódott, annak ellenére diesel szivattyúzunk, hogy MSZP-SZDSZ koalíciónak 2/3 többsége volt.

Göncz Árpád köztársasági elnök úr, 1994. augusztus 3-án – a Horn kormány országlása idején - a Budapesti Műszaki Egyetemen, többek között a következőket mondta:
„A vízzel kapcsolatos mozgás most sűrűsödött meg. Ami Nagymarossal elmaradt, az sokkal több, mint a Duna egy duzzasztó gátjának önmagában való megépítése. Ennek a munkának további hatásait még senki nem mérte fel.
A nagymarosi létesítménnyel kapcsolatban a meg nem épült erőművet ez teszi háromszor olyan drágává, mint magát a megépített erőművet. Ezt a részt viszont még egyszer meg fogjuk fizetni. Ezzel számolnunk kell, és ezt, azt hiszem egyszer már érdemes kimondanunk, mint azt is, hogy meg fogjuk fizetni, hogy vizes szakmát bűnözőnek mondták ki, maffiának bélyegezték. Kik lesznek a hibásak azért, hogy gátak átáznak? Miért nem javították meg? Azért mert maffiózók voltak és pénzt kértek hozzá? Nem tudom, egyetértetek –e velem, de én az mindig is felháborítónak tartottam, ami a vizes szakmával folyt. Ez volt a legjobban felszerelt és az árvédekezéshez értő gárda, amelynek akkor is, ha nem hangoztatták, igen erősen megvolt a természetvédő ösztöne is. Kevesebbet tudott, amikor a Nagymarost megtervezték ez kétségtelen igaz, de azt is meg kell mondanom, hogy az algácskák engem kevésbé izgatnak, mint a parasztok a Szigetközben, akik sokkal nagyobbak, mint az algák.”

1999-ben összegyűjtöttük, hogy a médiában milyen vélemények kaptak nyilvánosságot a dumakör holdudvarához tartózók részéről, mit mondtak a vizesekről, az a társaság, amelynek tagja volt Sólyom László későbbi köztársasági elnök is:
• a „vizesek” rákos daganat a nemzet testén, hidrofasiszták, technokrata terrorbrigád,
• a túlcentralizált vízügyi szervezet a csődöt mondott politikai rendszer lenyomata,
• a kommunista korszak öngyilkos öröksége, a vízügyi lobbinak az a célja, hogy állami beruházási pénzeket megszerezzen és részben saját jövedelmévé alakítson, most tehát a hulla kirablása folyik,
• A sztálinista gazdasági struktúrák ebben az országban változatlanul tovább élnek,
• Nincs kártékonyabb, mint egy vízépítő mérnök....és így tovább,

A reális zöldek tapasztalatból állítják a Duna Mozgalmak tagjaival nem lehetséges vitát lefolytatni.
A tények őket nem érdekli, mennek a maguk útján, amit józanésszel, érveléssel nem tudnak elérni azt halogatással és törvényesnek tűnő csalárdsággal akadályozzák. Egyetlen mód van ellenük védekezni, a közvéleménnyel tudatni: céljuk mindnyájunk elpusztítása. Sajnos a média nem partner a dunakörös társaság leleplezésében. A médiában éppen úgy ott vannak a dunakörösök, mint politikában, és a tudományos világban. A Magyar Tudományos Akadémián, 1997. február 20-án „Tudomány és a média” címmel tanácskozás/vita zajlott.

A tanácskozáson Glatz Ferenc a következőt mondta: Nem arroganciával lebecsülni a tudománytalan, iskolázatlan gondolkodást, hanem együttgondolkodva nevelni őket és magunkat.

A reális zöldek üzenete akkor az volt az MTA volt elnökének, Glatz akadémikus úrnak a dunakörösök esetében nem járható út az Ön javaslata!

A vitában felszólaló akadémikusok többsége egyetértet abban, nem szabad, hogy bizonyos szakmai színvonal alatt nyilvánosságot kapjanak azok, akik nem szakterületük elismert tudósai.

Fotó: