Reális Zöldek Klub - Nagymaros felépítésére felvett osztrák hitelt ugyanúgy lenyúlták, mint a 4-es..

Nagymaros felépítésére felvett osztrák hitelt ugyanúgy lenyúlták, mint a 4-es metró pénzét!

A 4-es metró beruházásából lopók, csirke tolvajok a Nagymaros felépítésére felvett osztrák hitel lenyúlóihoz képest.

Igazságot Nagymarosnak!

A magyar Országgyűlés 1992-ben, abból a felismerésből kiindulva, hogy a vízlépcsőrendszernek, vagy bármelyik főlétesítményének üzembe helyezése súlyosan hátrányos ökológiai és gazdasági következményekkel járna; és tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján az 1977. évi államközi szerződést 1992. május 25-i hatállyal megszüntette, megalkotta az 1992. XL. évi törvényt a következő paragrafusokkal:

1. § Hatályát veszti a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződést kihirdető 1978. évi 17. törvényerejű rendelet.
2. § Hatályát veszti a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződés módosításáról Prágában, 1983. évi október hó 10. napján aláírt Jegyzőkönyvet kihirdető 1984. évi 6. törvényerejű rendelet.
3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

Az Antall kormány országlása idején elfogadásra került törvénnyel a magyar politikusok bizonyságot tettek arról , hogy legkevésbé a tények zavarják őket, és ezen nincs is csodálkozni való, zömmel jogászokból álló grémiumtól nem várható el a tények tisztelete, miszerint a vízlépcső nem környezet szennyező, hanem éppen ellenkezőleg környezet barát mű. A törvény elfogadásával a politikusok ugyan azt tették a hazával, amit a Trianonban Magyarország rovására diktátumot hozó politikusok, lemondtak a Magyarországot jogosan megillető vízerő potenciálról és szentesítették a kommunisták haza árulását Nagymaros feladását.

Nagymarost a kommunisták adták fel, és erről a médiában vajmi kevés tudósítás jelent meg, hangzott el. Az igazság az, hogy a Magyar Népköztársaság Országgyűlése 1989. október 31-én, véglegesen lemondott Nagymaros megépítéséről és ezzel végleg hátba szúrta a Trianon igazságtalanságával szemben fellépőket. A zömmel reform kommunistákból álló országgyűlés, 1989. október 31-én a magyar parlamentben - 167 szavazattal 74 tartózkodás és 7 ellenvélemény mellett, kimondta a nagymarosi vízlépcső építkezésének többé nem ideiglenes , hanem végleges leállítását. A kommunisták véglegesen lemondtak a hazánkat jogosan megillető vízerő potenciál elhasználásának a lehetőségéről, annak a vízerő potenciálnak a felhasználásáról, ami még Trianont követően megmaradt hazánknak. Nagymarosi gát helyét 1942-ben, felvidék visszacsatolását követően a Magyar Királyi Vízerő Hivatal vezetője Mosonyi Emil jelölte ki, Kállay miniszterelnök javaslatára. Kállay célja az építéssel annak illusztrálása volt, szabad a magyarnak a Kárpát medencében maradandót építeni, hisz a nemzet ezer éve a Duna mente e térségében él. A terv megvalósulását a II. világháború megakadályozta.

Azt állítani, hogy Nagymaros kommunista találmány, ostobaság, maguk a nemzet vagyonát privatizálók találták ki. 1942-ben még Magyarországnak nem diktáltak a kommunisták, mint 1989-ben és korábban negyven éven át.

A magyarság Kárpát medencében való jelenlétét megerősítő építkezés végleges leállítására, 1989-ben került sor, az ország miniszterelnöke ekkor Németh Miklós volt.

Németh Miklós, 1971-ben közgazdasági egyetemem szerzett közgazdász oklevelet, 1974-75 között ösztöndíjas Harvard Egyetemen (USA), 1981-83-ban MSZMP központi Bizottsága gazdaságpolitikai munkatársa, osztályvezető helyettes, majd osztályvezető, 1987-ben MSZMP KB tagja, 1988. november 24-én miniszterelnök.
1989. május 10-én a parlamentben elmondott beszédében Németh feje tetejére állítja a józan erkölcsi gondolkodást, és olyanokat mondott amiből a mai napig állandóan merít, tanul a ellenzék. Németh, 1989-ben a következőket mondta a parlamentben:

Sokan mondják, hogy az aggályok, a kockázatok, a félelmek nem kellően bizonyítottak és, hogy itt inkább politikai kényszerhelyzet van és nem ökológiai. Az fordított megoldás. Itt ugyanis nem úgy van, mint a büntető bíróságon, hogy a gyanúsított mindaddig ártatlan, amíg bűnösségét be nem bizonyítják. Itt az ártatlanságot, tehát az abszolút veszélytelenséget kell bizonyítani, az aggályokat és félelmeket vitathatatlanul megcáfolni azoknak, akik azt állítják, hogy nem kell semmiből tartani.

A veszélytelenséget nem csak logikai úton kell bizonyítani, hanem garanciákkal is alá kell támasztani. Mi az egyik alapgaranciát abban látjuk, ha soha nem lesz is lesz mód a Bősi erőmű csúcsra járatására, ezért mondjuk azt, hogy a komplexum Nagymarosi részét nem szabad megépíteni.

Németh kijelentésével a gyakorlati politika részévé vált Magyarországon, a tények figyelmen kívül hagyása, éppen úgy, mint a kommunizmus idején.
Vargha Jánosnak a Duna-kör főmozgalmárának, Németh kijelentését követően elég volt azt állítania Nagymaros környezetszennyező. Állítását Varghának nem volt szükséges bizonyítania. Bevált kommunista módszer, elég valakiről állítani, hogy kispolgár vagy kulák, az rendszer ellensége is, likvidálni kell. Németh ügyesen megtévesztette a „Stop Nagymaros! jelszavával 1988- egyre erőteljesebben erőre kapó ellenzéket. Gumicsontként dobta az ellenzéknek Nagymarost. Németh, 1990 független jelöltként vissza kerül a parlamentbe, majd1991-ben lemondott képviselői mandátumáról, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke lesz, majd 2000-ben Magyarország egyik leggazdagabb embereként tér vissza az országba.

Néhány sarok esemény 1989-ben, amely mind Németh sugallatára történt:

1989. február a Nagymarosi építkezés meggyorsítása. Az intézkedés hatására az osztrákok jelentős összeget utalnak át az állami büdzsébe, a nagymarosi építkezés folytatására.
1989. május 10-én összeül a Minisztertanács Tanácsadó Testület és a nagymarosi építkezés két hónapra szóló leállítását javasolja, Németh felkéri az Akadémia elnökét, Berend T. Ivánt, alkalmi bizottság létrehozására. A bizottság vezetője Stefanovits Pál, akadémikus, Németh semmit sem bízott a véletlenre választása Stefanovitsre azért esett, mert az akadémikus 1989-ben nyerte el a Dokucsajev emlékérmét.
1989. május 13-án Medgyessy Péter bejelenti, hogy azonnali hatállyal felfüggesztik az építkezést, és azóta nyoma veszett egy milliárd dollárnak, amit az osztrákok februárban a CIB bankon keresztül átutaltak a kormány címére.
Az ellenzék 1988-tól folyamatosan tüntetett a vízlépcső jelszavával, ugyanakkor fogalmuk sem volt, a háttérben folyó eseményekről, amely mögött Németh és csapata megvezetése állt.

Kapcsolódó írásaink:

http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4690

http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4693

http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4698