Reális Zöldek Klub - Eljött az igazság órája

Múlt év decemberében a párizsi klímacsúcson 195 ország képviselői megszavazták az új klímaegyezményt, amelyet New‐Yorkban ez év április 22‐én 174 ország képviselői aláírásukkal parafáltak.

Forrás: http://energiaakademia.lapunk.hu/tarhely/energiaakademia/dokumentumok/201608/eljott_az_igazsag.pdf

Angela Merkel, mint a klímavédelem zászlóvivője mégis szükségesnek tartotta, hogy az országokat ismételten arra serkentse, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos vállalásaikat teljesítsék. Ezért 2016. július 5‐re meghívta az illetékes minisztereket Berlinbe a „Petersbergeri klímadialógusra”, amelyen végül is 35 miniszter vett részt. Merkel szerint eljött a vállalások teljesítésének az ideje, azaz „eljött az igazság órája”.

Időközben Barbara Hendricks (SPD) környezetvédelmi miniszter vezetésével elkészült a
„Klímavédelmi terv 2050” című, a gazdasági minisztériummal egyeztetett 67 oldalas
javaslat, amely a német vállalások teljesítésének programját tartalmazza. A „nagy
transzformációnak” beharangozott javaslat „vezérszava” a kancellár asszony által is kedvelt
dekarbonizáció, minthogy 2050‐ig el kellene érni az energiafelhasználás területén a szén‐
dioxid kibocsátásmentes állapotot. Hendricks miniszter asszony energetikai felkészültségére
és hiányos realitásérzékére abból lehet következtetni, hogy a párizsi klímakonferenciára (200
fős delegáció élén) való kiutazása előtt azt nyilatkozta, hogy a teljes dekarbonizáció
határidejét akár 2025‐re előre kell hozni. „Álom‐álom édes álom” ‐ hangzik a magyar
operettben. Klímavédő jókedvű színészek, amint az alábbi fényképen látható, a valóságos
lehetőségektől teljesen elrugaszkodott ideologikus álmokkal.

Merkel és Hendricks a Petersbergeri klímadialóguson (2016. júl. 05)

A kancellária szakemberei a javaslatra reflektálva egy négy oldalas állásfoglalást készítettek,
amelyet megküldtek (július 12‐én) a környezetvédelmi miniszternek. Ebben hangsúlyozták,
hogy a klímacsúcson beterjesztett vállaláshoz képest nem lehet szó további szigorításokról,
mely szerint 2030‐ig az üvegházhatású gázok kibocsátását 55 %‐al, és 2050‐ig 80‐95 %‐al kell
csökkenteni. A javaslat szerint a szénfelhasználásból való kiszállást máris el kellene kezdeni,
és az új épületek fűtése területén 2030‐tól már nem lehetne olaj‐ és gáztüzelést alkalmazni,
1 http://clexit.net/wp‐content/uploads/2016/07/clexit.pdf
azaz tisztán villamos fűtésre kellene áttérni. Peter Altmaier, a kancellária vezetője a
javaslatot túlzottan becsvágyónak minősítette. A kancellár asszony is világossá tette, hogy a
„feladat nyilvánvalóan túl nagy”. A kancellária most azt várja, hogy Hendricks részleteiben
mutassa be, hogy a javaslatban megfogalmazott célkitűzések miképpen érhetők el.
Az állásfoglalás megkérdőjelezi annak a bizottságnak a felállítását is, amelynek a
szénfelhasználásból való kiszállást kellene irányítani. Nem látják megalapozottnak azt a
célkitűzést sem, amely szerint 2050‐ig a közlekedésben a szintetikus hajtóanyagokra (légi
közlekedés) ill. a villamos hajtásra (gépkocsik) kellene áttérni, az áramtermelés területén
pedig az „üvegházhatású gáz – semlegességet” kellene elérni. Ezeket még egyszer alaposan
felül kell vizsgálni – írja az állásfoglalás. Valószínűsíthető, hogy a kancellária ipari
szervezetén belül nem voltak tisztában azzal, hogy a Párizsban tett vállalásoknak milyen
gazdasági következményei lesznek (legalább is ilyen hangok hallatszanak a kancellária
tájáról).

Minden esetre Hendricks miniszter asszony személyesen szerette volna a kancellárral
tisztázni a véleményeltéréseket, még annak nyári szabadsága előtt, de a találkozás nem jött
létre. Így a kormány valószínűleg csak októberben fog a klímavédelmi tervvel foglalkozni.
Közben Mary Robinson, az ENSZ főtitkár klíma‐különmegbízottja máris reagált, jelezvén hogy
a német kormány gyorsítsa fel a szénfelhasználásból való kiszállást, és ne csökkentse a
tempót a közlekedés, az épületfűtés, a hulladékkezelés és a mezőgazdaság szén‐dioxid
kibocsátásának csökkentése területén.

Mindenesetre érzékelhető, hogy Németországban is kezdenek kijózanodni. Egyre több
bírálat hangzik el az új energiapolitikával (Energiewende‐vel) kapcsolatban, már a
kancellárián belül is. Úgy ítélhető meg, hogy valóban eljött az igazság órája, de másképpen,
ahogy azt Angela Merkel gondolta. A párizsi klímacsúcs által meghirdetett klímacélok ugyanis
irreálisak, a gyakorlatban nem teljesíthetők.

Az angol Brexit nyomán, eredetileg ausztráliai kezdeményezéssel megalakult a Clexit‐
mozgalom, azzal a célkitűzéssel, hogy hátráltassák a párizsi klímaegyezmény országok
szerinti ratifikálását1
. „Az EU és az ENSZ túl messzire ment.” Máris 16 országban csatlakoztak.
A tájékoztató zárómondatai: A szén‐dioxid nem befolyásolja a klímát! A növényvilágnak
viszont nélkülözhetetlen feltétele, több szén‐dioxid zöldebbé varázsolja a planétánkat. A
mozgalom várható alakulását humorral szemlélteti az alábbi ábra.
Angela Merkel számára azonban nemcsak a zsákutcás klíma‐ és energiapolitikája miatt jött el
az igazság órája. Németország migránspolitikája is kudarcot vallott, egyre gyakoribbak a
legkülönbözőbb helyekről érkező bírálatok, országon belülről (a koalíción belülről és a
lakósság köréből is) és kívülről egyaránt. De ide sorolható Merkel felelőssége a görög válság
kialakulásában és kezelésében, valamint a Törökországgal kötött (migránsokkal kapcsolatos)
megállapodásban. Merkel ugyanis erőszakosan domináns alakítója az EU‐politikának.
Politikai habitusához tartozik, hogy mindenkor külön tárgyalásokat is folytat. Ebből viszont
külön felelőssége is származik.

Németország, és személyesen Angela Merkel kancellár klíma‐ és energiapolitikája (az
Energiewende), migránspolitikája és geopolitikája egyaránt tarthatatlan. Mindezek
eredőjeként az igazság órája után előbb‐utóbb az igazság pillanata is elérkezik.

(Petz Ernő, 2016. 08. 12.)