Mészáros Milán: Ingerküszöb
Dátum: 2014. May 09. Friday, 08:30
Rovat: Tudományos
Az adiafor ingerküszöb nagyon alattomos valami. Szerepe hasonló a cirkadian ritmushoz, s átlépése hasonló betegségeket von maga után, mint a cirkadian ritmus tartós figyelmen kívül hagyása.
Az ingerküszöb fogalmát általában minden tanult ember ismeri. Így azt is tudja, hogy ezek a küszöbök viszonylag állandóak, s ezért valós korlátjai érzékelésünknek. Nevezzük ezek a küszöböket i-változóknak. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ezeknek az i-változóknak meghatározott értékekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy egy organizmus érzékeljen. De ezek az ingerküszöbök mégsem alkotnak olyan valóságot, hogy újjunkkal rájuk mutathatunk, mint ahogy például a fülünkre mutatunk. Az ingerküszöbök olyan lehetőség szerinti korlátok, amelyek mindig kifejtik határoló tevékenységüket az érzékelés során. Megszabják az érzéki benyomásoknak azt az alsó korlátját, amely alatt nem tudatosulhat érzékelt adat (információ). Azonban mégsem tekinthetők objektív létezőknek. (Ennek analógiájára kell felfogni a megismerést biztosító feltételeket is.)
Felvetődik a kérdés: Mi a helyzet az érzékelés korlátja alatti ingerületekkel? Mi a szerepe ezeknek az ingerületeknek? Ahhoz, hogy egy organizmus életben maradjon, bizonyos paramétereknek egy meghatározott tartományon belül kell maradniuk. Nevezzük ezeket a változókat e-paramétereknek, s jelöljük az életben maradáshoz szükséges tartományt az e(1), e(2), ... , e(n) értékekkel. Ekkor nyilvánvaló, hogy az organizmus ezen tartományon belül életben marad, azon kívül pedig elpusztul. A tartományon belüli értékeket kedvező, az azon kívülieket pedig kedvezőtlen hatásoknak szokás nevezni. A tartományon belüli kisebb tartománybeli e-értékek esetén a rendszer egészséges (fiziológiai tartomány), a kisebb tartományon kívüli -de a nagyobb tartományon belüli- értékek esetén az organizmus -bár nem pusztul el- csak beteg (vagy csökkent értékű).
A környezetből jövő hatásoknak azonban van egy olyan formája is, amely nem sorolható sem a releváns, sem az irreleváns hatásokhoz. Ezek olyan kis intenzitású hatások, amelyek el sem érik az e-változókat. Ilyen például, amikor egy porszem valamint pollen-szemcse esik az ember bőrére vagy a kutya szőrére, vagy enyhe levegőrezgés éri ugyanezeket, vagy bizonyos intenzitású és hullámhosszú fény esik ugyanezekre. Stb. stb. Bizonyos értékek esetén ezek természetesen elérhetik az e-változókat, és átmehetnek releváns, sőt irreleváns hatásokba, de önmagukban nem azok. Ezeket a hatásokat ultrairreleváns hatásoknak is lehetne nevezni, amelyekkel az élet szempontjából az organizmusnak nem kell törődnie, s így a biológusnak vagy orvosnak stb. sem. De vajon tényleg ultrairrelevánsak ezek a hatások? Egyáltalán nem. A szakirodalomban adiafor -a görög "közömbös" szóból- hatásoknak nevezik ezeket a hatásokat, az általuk végbemenő folyamatokat pedig adiafor determinációs szkémának.
Nyilvánvaló, hogy az ingerületek (az ingerküszöbök) esetén is beszélhetünk adiafor hatásokról, valamint adiafor determinációs szkémáról. Utóbbit a környezetből származó, annak biológiai jelentőségét reprezentáló fiziko-kémiai hatásoknak -jelzéseknek vagy inkább információknak- szokták nevezni, amelyek az idegrendszerben felerősödve egyre bonyolultabb belső vezérlési mechanizmusokká alakulnak. Emiatt ezeket a hatásokat neuro-pszichikus hatásoknak is nevezik az irodalomban.
Összefoglalva a fentieket; 1. Az organizmus környezete földünkön olyan, hogy az abból érkező káros hatásoknak legalább egy részét fizikai törvények alapján -ugyancsak a környezetből érkező- jelentéktelen, az organizmus életét nem befolyásoló.adiafor hatások előzik meg. 2. A megelőzés megfelelő időértékkel történik, vagyis, a "megelőzési idő" bizonyos nagyságrendet nem lép túl. (Nem befolyásolhatja az organizmus életét.) 3. Az adiafor környezeti hatásokhoz az organizmus olyan reakciója kapcsolódik, amelynek eredményeként a szituáció megváltozik, és az adott adiafor hatásokat szükségszerűen követő káros hatások elmaradnak. Vagyis, az organizmus megelőző "intézkedéseket foganatosít", amit szűkebb értelemben neveznek adiafor determinációs szkémának.
De a mi a helyzet az adiafor ingerületekkel? Létezik adiafor ingerküszöb is? -Minden bizonnyal. Az adiafor ingerküszöb -vagy más szavakkal közömbös ingerküszöb- nagyon alattomos valami. Szerepe hasonló a cirkadian ritmushoz ( http://realzoldek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=1075 ), s átlépése hasonló betegségeket von maga után, mint a cirkadian ritmus tartós figyelmen kívül hagyása.
A politikusoknak és a közszereplőknek figyelembe kellene venniük a társadalom és az emberek ingerküszöbét, már pusztán a fent említett 3. pont miatt is. Ennek tartós elmulasztása -a társadalom egészségi állapotának romlásán kívül- ugyanis radikális társadalmi átalakulásokhoz fog vezetni.
2014. május 9.
|
|