Reális Zöldek Klub - Nem elég a Benes dekrétumok egyoldalú vitatása

A magyar-szlovák viszony élezése helyett a magyar politikusok, köztük Sólyom László köztársasági elnök, jobban tenné, ha a magyar térfélen söpörne.

Benes dekrétumok vitatása mellett szólni kell arról, hogy felvidéki magyarokat fosztott meg az anyaország a pénzétől.

Hatvan éve annak, hogy a Párizsi Békeszerződés alapján lakossági cserére került sor Csehszlovákia és Magyarország között.

A párizsi diktátum alapján csehszlovák agitátorok lehetőséget kaptak, hogy Magyarország területén a szlovák nemzetiségű lakosok körében agitáljanak, annak érdekében, hogy települjenek át Csehszlovákiába, minden ingóságukat magukkal hozva.

Ezzel szemben felvidéken a vagyonosabb magyar lakosságot írták össze és kötelezték szülőföldjük elhagyására. Az ingóságukat a felvidéki magyarok is magukkal vihették, ugyanakkor a csehszlovák hatóságok, a magyar hatóságok kérésére zárolták az áttelepítésre összeírt magyar családok bankszámláját.

Magyarországot, mint vesztes államot a Párizsi békeszerződés 100 millió dollár Csehszlovákia számára történő jóvátétel fizetésére kötelezte. A magyar hatóságok tudtával a jóvátétel összegébe beszámításra került a felvidéki magyarok zárolt bankszámláin lévő összeg. Magyarország tehát a felvidékről áttelepített magyarok pénzének az összegével kevesebb jóvátételt fizetett Csehszlovákiának. A kényszerből felvidékről áttelepített magyar lakosságot, nemcsak a Benes dekrétum sújtotta, hanem az anyaország is megfosztotta a pénzétől.

A kérdéskörnek van még másik vetülete is, amelyről a magyar politikusok szintén megfeledkeznek.

A felvidékről kényszerből kitelepített családok írásban kaptak értesítést a csehszlovák hatóságoktól, hogy mely magyarországi tót család helyére költözzenek az anyaországban. Valójában a legtöbb magyarországi tót családnak, amely elhagyta az országot nem volt akkora ingatlana, hogy az alkalmas lett volna a felvidéki magyar családok elhelyezésére. A magyar hatóságok számos felvidékről Magyarországra telepített családot sváb ingatlanokon helyeztek el, olyan sváb ingatlanokon, amelyekről a hazai sváb lakosságot a magyar hatóságok kényszerrel szülőföldjükről nyugatra, űztek.

A magyarországi sváb településéken vissza marad sváb, és a felvidékről át-települtek között feszültség keletkezett. A vissza maradt sváb lakosság a felvidékékről kényszerrel elűzött magyar családok nyakába varrta, a sváb családok Magyarországról történt elűzését. Tovább növelte a településeken a feszültséget, hogy magyar hatóságok Békés megyéből magyar nincsteleneket telepítettek elűzött sváb családok portájára.

A Rákóczi Szövetség kezdeményezésére is, a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén a felvidékről Magyarországra telepítettek kárpótlása napirendre került, eredménytelenül.

A reális zöldek szerint a magyar-szlovák viszony élezése helyett a magyar politikusok, köztük Sólyom László, köztársasági elnök jobban tenné, ha a magyar térfélen söpörne. Mára a vak is látja, Szlovákia lekörözi Magyarországot. Látva ezt a tényt a politika a nacionalista kártyát húzza meg, ahelyett, hogy szembe nézne önmagával, mit tett annak érdekében, hogy Magyarország felvirágozzon. Hogy mit tett, azt döntse el más, de hogy mit nem tett arról a reális zöldek másfél évtizede mutatják a tükröt a politikusoknak. Ezúttal nem önmagunkat ismételjük, hanem utalunk Schmidt Mária szavaira utalunk, amelyet a MR1 Kossuth rádió műsorában hangzott el a héten. Ideje lenne, ha a Magyarok Világszövetsége, a hazai politikusok meghallanák Schmidt Mária hangját, vagy legálabb is ellátogatnának a Terror Házába. (Kos)