Reális Zöldek Klub - DTCS vízpótlás vagy hajózás 2011_05

Duna-Tisza Csatorna

Magas- vagy mélyvezetés, vízpótlás, vagy hajózás?
Szilvássy Zoltán, gyémántdiplomás mérnök

A DTCS nyilvánosságra hozott előterve, a számos korábbi tervhez hasonlóan, egyrészt a Homokhátság és a Tisza-Körösvidék vízpótlását kívánja megoldani, másrészt a Duna-Tisza közötti hajózóútat kívánja létrehozni. Eldöntendő, hogy a kettő közül melyik cél élvez prioritást, illetve milyen kompromisszumok árán valósítható meg mind a kettő.
Mosonyi professzor „A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai” című műszaki testamentumában arra hívta fel a figyelmet, hogy a változatok előterveit olyan részletességgel kell kidolgozni, hogy azok megbízhatóan összehasonlíthatók legyenek mind a beruházási és üzemi költségek, mind a pozitív és negatív hatások tekintetében.

A nyilvánosságra hozott előterv nem említi a korábbi, kiválóan képzett hazai szakemberek – többségükben Mosonyi professzor munkatársai és tanítványai - által készített terveket és az azokhoz végzett feltárásokat, amelyek eredményei a Vízügyi Levéltárban rendelkezésre állnak. Az előterv gyakorlatilag indokolás nélkül, a hajózást egyértelműen előnyben részesítő mélyvezetésű csatornát, az „A” változatot javasolja.

Az „A” változathoz a következő megjegyzések kívánkoznak:

A Homokhátság alatti talajvizet az északi peremvidéken beszivárgó csapadék táplálja, amint azt a tríciumos kormeghatározások, valamint a VITUKI Kecskemét közeli Komlósi, és a Kömpöci kísérleti telepein végzett mérései kimutatták. A mélyvezetésű alternatívákat kizáró közös ok az, hogy ezek a regionális szivárgást megszakítják, illetve a talajvizet északi és déli oldalukon egyaránt a csatorna fenékszintjéig leszívják és csak jelentős költséggel pótolható mennyiségben, megcsapolják.
Az előterv a bevágás hatalmas mélységét (41. 55 méter) ugyan megemlíti, és a hosszú rézsűket a legnagyobb mélység szakaszán mindkét oldalon hat, összesen 12 db., egyenként 11 méter magas (nem derül ki milyen hosszú) támfallal kívánja belépcsőzni. A kisebb mélységű szakaszokon nyilván kevesebb támfal is elegendő.
Hány kilométer támfalra lenne szükség? A támfalak a homoktalaj erózióját hivatottak megakadályozni, de a talajvíz megcsapolása ellen hatástalanok. A legmélyebb szakaszon, a peremek között mérve, kb. 170 m széles bevágás áthidalása (pl. az 5-ös út keresztezése) költséges műtárgyakat igényel.

Mint a korábban említett valamennyi mélyvezetésű alternatíva, a javasolt „A” változat sem járul hozzá a közös cél, a Homokhátság felvirágoztatásához életfontosságú vízpótlás, megoldásához.
A vázolt megfontolások alapján javasolom a „múlt században” készült tervek leporolását, korszerűsítését, az 1945-ben már 20 kilométer hosszban megépített, de a Bebrits Lajos kommunista miniszter javaslatára leállított munkák folytatását.

Megjegyzendő, hogy a magasvezetésű csatorna vízellátása csak kevés energiát igényel, mert a vizet csak kb. 13 m-re kell emelni, míg az energia egy része, a tiszai oldalon a vizet kb. 26 m eséssel, turbinákon átvezetve, visszanyerhető.
Az alapvető cél, a Hátság vízpótlására és a Kert-Magyarország megteremtésére fordított víz mennyisége csökkenti a visszanyerhető energiát.
A fejlesztés további folyamán, a vízi szállítás iránti indokolt igények jelentkezése esetén, a szükséges hajózsilipek a magasvezetésű csatornán is megépíthetők.

A DTCS Zrt. a további tervező munka gondozójaként átvehetné a Mosonyi professzor által javasolt Duna-Tisza Csatorna Központi Hivatala szerepét.

A gondolatmenet lezárásaként hangsúlyozni kell, hogy a homokháti program megvalósításához szükséges Duna-Tisza Csatorna, de különösen a Szolnoknál a Tiszába torkolló nyomvonalúak, létesítésének előfeltétele a Csongrádi Vízlépcső megépítése, hiszen a Törökbecsei Vízlépcső duzzasztó hatása csak Csongrádig terjed. A nélkül kisvizek idején már Csongrádnál is gyalog lehetne átkelni a Tiszán.

Köszönöm szíves figyelmüket!