Reális Zöldek Klub - Petőfiben bajosan volt, akár csak egy csepp magyar vér is

Sokkal jobb lett volna, ha Petőfi tevékenysége a politika területére nem terjedt volna ki.

Jobb lett volna, ha Petőfi a nemzetet nem lelkesítette volna. Hisz az ő idejében nem lelkesíteni, hanem csillapítani kellett volna. Éppen ő volt egyik fő oka, hogy túlzás, az esztelenül az örvénybe rohanás volt akkor népszerű dolog, a mérséklést pedig egyszerűen megtették hazaárulónak, vagy legalább is törpelelkűségnek.

Az Alföldön, a Kiskunságban nevelkedett, de tiszta tót Kiskőrösön született. Később szülei Kiskunfélegyházára kerülnek, s kisgyermekkorát a költő ott tölti, de nem ott járt iskolába, mert ott csak katolikus iskola volt, az pedig Petőfi apjának nem kellett, hanem Kecskeméten, de ott sem magyar gyerekek közé és magyar tanítók alá, hanem az ottani lutheránus iskolába, ahol iskolatársai is idegenvérűek, tanítója pedig egy Schifferdecker Sámuel nevű „színmagyar” volt.

Petőfi a költő, igen nagy, tüneményesen nagy költő volt, de ebből egyáltalán nem következik, hogy nagy jellem és hogy jó ember is volt, annál kevésbé, hogy jó politikus vagy hazafi.

Ha valaki nagy költő, abból még éppen nem következik, hogy nagy ember is.

A nemzetnek ideálok kellenek, fényes alakok, eszményi emberek. Az nem fontos, hogy a Duna –parti szobor nem egyezik az ő formáival.

Petőfi azt hitte, hogy a királyság szükségképpen zsarnokság és a köztársaság szükségképpen szabadság.

Petőfi azt hitte, hogy népképviselet és az alkotmányosság behozatalával megszűnik minden baj a földön, de legalább a zsarnokság, az elnyomás feltétlenül, s csakugyan olyan „világszabadság” lesz és olyan emberi egyenlőség, mint a földi mennyországban.

Hősi halált halt-e Petőfi?

Annyi egész bizonyos, hogy olyat nem, mint amilyent „Egy gondolat bánt engemet” című, látnokinak mondott költeményében kívánt magának. (Pezenhoffer Antal nyomán)