Leszögezem, rögtön az elején: nem tartanám magam ahhoz (bármiféle kötelemben is lenne előírva efféle) hogy híres vagy csak hírnévre-vergődött alanyok tettei támadhatatlanok legyenek – kiváltképp ha az illető nyilvánvalóan hibázik, vagy bizonyíthatóan tévúton jár. [Számos effélével találkozhatni is az írásaimban.]

Orbán Viktor idézett, Brüsszeli pengeváltásra készülő szavaiból azonban mást emelnék ki: Amit jelenleg tesz, az a hárítás művészete. Az világos, hogy ennyivel nem lehet kényelmesen hátradőlnünk; arra viszont mindenesetre alkalmas, hogy ne legyünk máris lasszóval a nyakunkban befogottak, örökös körbejáratásra ítélten. A Mi feladatunk – legalábbis a magaménak ezt tekintem – felvilágosítással szolgálni, s ezzel a pusztán hárító-szavak helyett hatékonyabb fegyvert adni az erélyes szónoknak. Aki azokkal élve torkára forraszthatná a szót a tudományos háttér/alapok/érvek nélkül önmagukat ismételgetőknek odakinn, s felocsúdást kezdeményezhetne idehaza.

Nem azon kell most találgatásokkal lovagolnunk hogy Ő vajon mit is ért a verbálisan bedobott „Klímaválság” fogalma alatt, képes-e azt adekvát tartalommal ki és megtölteni. Részéről per-pillanat a hárítás a fontos: ez ad Neki is, nekünk is időt a kiút megtalálásához. [Egyelőre apró sakkokat ad a teret-vesztő és saját állásaiban mind összébb-gabalyodó ellenfélnek – a matt még odébb van. (A „matt” utáni űrt kell majd értelemmel és tartalommal feltölteni.)]

Egyfajta klímaválság (számos egyéb válság-szindróma mellett) ugyanis igenis van. A mi feladatunk kettős kellene legyen:

1.) Világossá tenni, hogy ez nem ott van ahol az nincs. Azaz: Nem a légköri CO₂ a felelős érte (és nem „globális-felmelegedés” a tartalma) – még akkor sem, ha a CO₂ szint növekedése antropogén-tevékenységek összességének az eredménye. [S ekörül hibázik is, meg feleslegesen próbál hárítani Salby és követői. (Ld. CO₂-Bújócska egészét.)]

2.) Ébresztőt fújva világossá tenni: az onnan ered ahonnan nem várták, pedig ezekről van tudomásuk (csak ezeket éppen kevésbé hangzatosan nevezik). Nevezetesen: A helytelen vízgazdálkodás és a több-frontos talajrombolás következményei alamuszibban nyomulnak, s áttételes hozadékaik valóságos klíma-alakítással bírnak.

Ne bagatellizáljuk el hogy az emberiség semmiért nem felelős. Megállapított tény, hogy a ma zajló emberi-tevékenység a Földön évente több anyagot mozgat meg mint a Természeti-folyamatok, azaz primer geológiai-tényezővé váltunk. Ezzel a tettel (priusszal?) a hátunk mögött nevetséges annak a tagadása hogy ne tudnánk „belepiszkálni” (belepiszkítani?) az egyéb Földi globális egyensúlyokba is.

a) Egyszerűen „mázli” hogy a légköri CO₂ szint borulása nem jár [az atmoszféra közvetítésével] különösebb következménnyel. (Mert azt kezelni amúgysem lennénk képesek.)

b) És éppolyan mázli, hogy a víz- és talaj-háztartásban előidézett borításaink ténylegesen kezelhetőek – csupán nem ténferegni kellene körülöttük, hanem a mélybeni összefüggéseket felismerve, azok mentén haladni, eltökélten.

A feladatunknak tehát ezt tartanám: Terelni a figyelmet a nemlétező fenyegetésről az alattomosan bujkáló reális veszélyekre. S az utóbbi kezeléséhez szükséges tudásbázist is minél érthetőbben elérhetővé tenni – nemcsak tudósok számára, de a köznapibb észjárású halandóknak is.

N.B.: Adalék a fel-felmerülő részletek helyretételéhez:

A csillagászati-jelenségekre soha nem lesz ráhatásunk. A Kisjégkor vagy a Grönlandi-nyár a Nap vezérlése alatt állt; következményeivel – ha ismétlődnének – együtt kell éljünk. De egyik nevezett korszakban sem voltak a maihoz hasonló víz- és talaj-problémák. EZ az alapvető különbség. És ez az amivel foglakoznunk kell, mert ezekre vannak eszközeink hatni. (Mindeközben lehetséges a napfoltokat is tanulmányozni – tanulságos érdekességként.)

2021. május 31.          FE