Deutsche Welle, Szabad Európa Rádió, Russia Today, CGTN: ha tetszik, ha nem, mind állami propagandamédiumok. Mind puszta eszköze a puha erő külpolitikájának.

Pár napos a hír, hogy a Deutsche Welle című német közszolgálati médiabirodalom Magyarországra érkezik – ugyan egyelőre magyar nyelvű tévéadást nem indít, de YouTube-csatornát meg Facebook-oldalt igen, és már megvannak a médiapartnerek is, akik majd leközölhetik a DW anyagait. Független médiumok, akárcsak a DW, természetesen: 24.hu, ATV, hvg.hu, Telex. Ebből nagyjából világos is, milyen az a függetlenség, amit a száz százalékban német költségvetési pénzből fenntartott DW számára külön Deutsche-Welle-Gesetz ír elő.

Csak úgy áramlik kis hazánkba mostanában a minőségi, független sajtó: a Szabad Európa Rádió tavaly szeptemberben kezdett el sugározni, hitvallásuk szerint „az ország sajtószabadságának meredek csökkenésére válaszul”. Szerkesztőségüket az Indexből, a Magyar Narancsból és a Pesti Hírlapból toborozták, egyik újságírójuk, Kerényi György korábban az MSZP kommunikációs igazgatója volt.

Láthatóan totális a függetlenségük. Ha Magyarországon egy állami áramszolgáltató felad egy hirdetést egy egyébként előfizetésekből meg piaci hirdetésekből (is) élő hetilapban, az automatikusan állami pénzből kistafírungolt fideszes propagandalappá minősül, Németország és az Egyesült Államok azonban oly fokán állnak a felvilágosultságnak, hogy százszázalékos, közvetlen állami támogatásból, baloldali sajtókáderekkel is tudnak független médiát csinálni. Németország és az Egyesült Államok épp ugyanazt csinálja a világ körül, amit Kína és Oroszország: állami propagandagépezetet épít. 

Latin-Amerika nagy részében egy bizonyos RT az egyik legnépszerűbb tévécsatorna. A professzionális körítésű hírszolgáltatásról az egyszerű médiafogyasztó sosem mondaná meg, melyik partjáról származnak a Bering-szorosnak. Csak az egészen vájtfülűek veszik észre, kinek a szájíze szerint valók az olyan főcímek, mint „A Fehér Ház szerint Biden nem tervezi megosztani a Covid-19 elleni vakcinákat Mexikóval”, vagy „A szokatlan követelmények, amelyeket a Pfizer a latin-amerikai kormányok felé támasztott, hogy vakcinákat adjon el nekik”. A népnek ez csak pár narratíva a másik ezerből, pár csinosan tálalt, hihető, adatokkal megtámogatott narratíva, semmi több. Hogy valaki minden híranyagban elvegyített egy egészen kis csipetnyi Amerika-ellenes hangulatkeltést, az már senkit nem érdekel az Újvilágban, ahogy azt is elfelejtette San Diegótól délre szinte mindenki, hogy az RT bizony nem egy önálló szó, hanem egy rövidítés, mégpedig a Russia Today-é. Latin-Amerika egyik kedvenc tévécsatornája bizony egy orosz adó.

A színes-szagos RT Oroszország arabul, spanyolul, németül, franciául és angolul sugárzó állami kábeltévéje, része a számos tévét, hírügynökségeket (Ruptly, Szputnyik) és hírportálokat tömörítő Rosszija Szevodnya-birodalomnak. Mottójuk: „Question More!” – „Kérdőjelezz meg több mindent!”. Szinte rímel ez a Deutsche Welle hitvallására – „Made for Minds”, „elméknek készült” –, és nem áll távol Kína globális szócsöve, a CGTN szlogenjétől sem – „See the Difference”, „lásd a különbséget”. A Szabad Európa Rádió és a Deutsche Welle sem más: az állami propagandaexport a világ minden táján épp ugyanúgy működik: torznak és hazugnak állítja be az önmagán kívüli médiát, és azt sugallja, hogy az okos emberek belőle tájékozódnak – mindenki más meg propagandaevő birka, ha többsejtű egyáltalán.

Deutsche Welle, Szabad Európa Rádió, Russia Today, CGTN: ha tetszik, ha nem, mind állami propagandamédiumok.

Persze, egyáltalán nem baj, ha tudjuk, miként szemléli a világot Moszkva, Berlin vagy Washington. De az állami propagandagépezet éppen az nem lesz soha, aminek világszerte hazudja magát: független médium és a sajtószabadság letéteményese.

Olyat nem játszunk, hogy a Deutsche Welle független, a magyar jobboldali sajtó viszont propaganda. Olyat sem játszunk, hogy az oroszok propagandája propaganda, az amerikaiaké pedig független sajtó. Sőt, olyat sem játszunk, hogy bizonyos gonosz országok gonosz propagandagépezetei gonosz módon torzítják a közvéleményt, a jó Németország meg egyszerűen csak egy jó újságot akar csinálni a rászoruló, tudatlan magyaroknak.

Propaganda vagy van, vagy nincs, és vagy szeretjük, vagy nem szeretjük. Nincs középút, nincsenek se ördögök, se szentek – és főleg nincs benne nyugati privilégium.