| Reális Zöldek írták 2018-ban: A forró drót lehűlése |
|
 Az Antal kormány tervében nem szerepelt a villamos energia iparág privatizációja. A villamos energia iparág privatizációjáról a Horn kormány olyan módon döntött, hogy a rendkívüli privatizációs bevételt teljes egészében az államadóság törlesztésére fordítja.
Valójában a privatizációs bevételnek csak töredékét mintegy egyötödét fordították az államadóság törlesztésére.
A hivatalos jelentések szerint 1995. év végén 463 milliárd Ft. privatizációs bevétel keletkezett a villamos energiaszektor eladásából. Ebből a summából 150 milliárd forintot az 1995. évi, 100 milliárdot a 1996. évi költségvetés kapott. Államadóság törlesztésére a Magyar Nemzeti Banknak, mindössze 93 milliárd forintot jutott, míg 120 milliárd forint az ÁPV Rt.-nél maradt.
A villamos energia iparág lehűlése a 80-as évek elején kezdődött. A lehűléshez a hideg levegőt a Nemzeti Bank fújta az ágazatra.
1983-ban a Nemzeti Bank vezetői, 64 millió dollár világbanki hitel felvételét erőltették rá a Magyar Villamos Művekre, annak pótlására, hogy alaperőmű építésére már nem tellett a büdzséből.
Az egész akciónak az volt a hátul ütője, hogy a hitelt csak meghatározott fejlesztésekre volt mód felhasználni, erőműépítésre nem. A végrehajtható fejlesztések ahhoz voltak hasonlatosak, mintha a Trabant, vagy Wartburg gépkocsi tulajdonosa járgányára ABS fékrendszert, vagy 250 km/óra végkitérésű sebességmérőt szerelt volna fel. A hitel valójában „be se jött” az iparágba, külföldi szállító cégek zsebébe jutott. Valójában a hitel mögött a liberalizálj, privatizálj, deregulálj elveket megvalósítani szándékozó globális hatalom képviselői voltak, azok a pénzügyi körök, amelyek akkor a hazai bank szférába, mára a hazai villamos energetika jóformán valamennyi szegmensébe is, beépültek. Azóta is egyetlen cél vezérli az iparágba beépült érdekcsoportokat, minél több extraprofitot vigyenek ki az országból. Miközben a magyar állam tulajdonosi jogait érvényesítő társaságoknál negatív eredmény képződik, ezzel szemben az áramszolgáltatóknál 130, az erőműveknél 110 Mrd Ft nyereség adódott. (lásd: Reális Zöld valóság, 2003. évi őszi szám)
A VB hitel egy része humánpolitikai célra fordítódott. Káderek tengerentúli képzése indult be. Rövid időn belül „kiválasztott- szakemberek” sora utazott a tengerentúlra, kapott képzést a szabad villany piac közgazdasági „tudományából”. Az újonnan képzett káderek beépültek az energetikai irányítás jóformán valamennyi intézményi rendszerébe, az állami, az iparág és vállalati irányítás különböző szintjeibe, sőt a villamos energia iparág területén működő civil egyesületekbe is. Természetesen nem mindenkit sikerült az iparágban megfertőzni a tengeren túli eszmékkel, voltak olyan vezetők is, amelyeket nem, de velük még az volt a baj, nem igazán ismerték a villamos energia iparág múltbéli gazdálkodását, így nem volt tiszta jövő képük, azon túlmenően, hogy gázturbináké a jövő szlogent tették a jövő erőműépítés középpontjába.
Az 1994-es választásokat követően az iparág új/régi vezetői eladósorba helyezték a villamos energia iparágat, majd megtörtént a privatizáció. Valójában a villamos energia iparágban nem is privatizációra került sor, magyar állami vagyonból, más államok vagyonába került az iparág jelentős része.
Napjainkban a nemzetközi tőke Magyarországon privatizáció folytatását altatja. Új piacokat nem a „honi versenyben”, hanem elsősorban a volt szocialista országokban a villany szektor privatizációja során kívánnak szerezni.
Idehaza az érdekcsoportok az immár tíz éves nemzetközi múltra visszatekintő liberalizált villamos energia-piac bevezetésének felgyorsítása érdekében lobbiznak.
Piaci versenyt hirdetnek a villany termelés és eladás területén egyaránt, ami valójában képtelenség.
A hazai erőművek (Trabant/Wartburg) sem egymás között, sem az importtal nem versenyképesek. Az eladás területén pedig már annyira maguk alá gyűrtek az áramszolgáltatók a fogyasztói területeket, hogy legfeljebb arra kell ügyelniük, mértékkel vigyenek ki az országból extraprofitot.
A reális zöldek tisztában vannak azzal, hogy momentán a szabad piac bevezetésével szemben nem lehet szembe menni.
Az iparág megfertőzése a szabad piaci eszmékkel ugyanis olyan sikeresnek bizonyult, hogy a konzervatív gondolkodású energetikusokat tömörítő civil szervezet vezetői ma, hangosabbak a liberális áram piac bevezetése mellett, mint az Magyar Energia Hivatal, tengerentúl továbbképzett közgazdásza.
A reális zöldek az állam szerepének újragondolását javasolják a villany piac területén.
Az állam szerepének újra gondolásának a jelét véltük felfedezni az energetikai kormányzatnál is. A gazdasági tárcát az év elején új energia politikai koncepció elfogadása foglalkoztatta. Mára a tárca évi eleji lendülete leállt, gyanítjuk azért is, mert a tárca képtelen a lényeges kérdéseket a lényegtelenektől elválasztani, mint számosan mások is, akik véleményüket a villany piac kérdésében megjelenítik.
A „forró drót” lehűléséhez a hazai zöldek is lihegték a hideg levegőt.
A Duna Kör emlőin felnőtt zöldek a prédikálószéki tározós és a Bős-nagymarosi vízerőművel szembeni fellépésükkel lényegében azoknak az „eszközök” megépítését akadályozták meg, amelyekkel nemzeti energia politika érvényesítésére ma némi lehetőség lenne.
A Duna- körösök működése tetemes gazdasági kárt is eredményezett az iparágnak. A vízlépcsőből való magyar kihátrálás következtében, 1992-2002 között az iparágnak 500 milliárd forint árbevétel negatívuma keletkezett.
A jelentős gazdasági kár ellenére Medgyessy kormány változatlanul lemond Magyarországot a vízlépcsőből jogosan megillető villanyról, és úgy tűnik az állam szerepének átgondolásával is várat magára.
A kormány lemond a vízlépcső villanyról, miközben egyre többen képtelenek a közüzemi számlájukat fizetni. Ideje lenne, ha a kormány felismerné, hogy a meglévő szociális feszültségek jelentős része hibás energia politikára vezethető vissza. Nagymaros elmúlt tízévi termeléséből, akár egy éven keresztül minden magyar állampolgár ingyen juthatott volna villanyhoz.
A teljes képhez tartozik, hogy a villamos energia iparág vezetői is tétlenül szemlélték Nagymaros bontását a 90-es évek elején. Nagymaros mellett az iparág sem álltak ki, ugyanakkor gázturbina építésére újabb VB hitelt vett fel, „a gázturbináké a jövő” jelszó jegyében. A környezet védelme szempontjából sem kedvező szituációt, hogy iparág 150 MW-os vízerőmű bontását nem ellenzi, miközben 150 MW-os gázturbina építésére hitelt vesz fel, a reális zöldek jelezték a Világ Banknak ( lásd: Reális Zöld alternatíva, 1995. jún-júl szám). A VB azt tanácsolta a jelezzük az ellentmondást az MVM vezetőinek. A VB tanácsát megfogadtuk, az iparág élén lévő perc emberekről javaslatunk azonban lepergett, az egyéni gazdasági érdekek az iparági, nemzeti érdek fölé kerültek, az iparági vezetők értékítéletében.
Nagymaros érdekében a politikusoknál is hiába lobbiztunk. Az eredménytelenség leginkább azzal magyarázható, hogy a rendszerváltozást követően, vagy ahogyan a reális zöldek fogalmaznak a gatyacserét követően mintegy 200 parlamenti képviselő a Duna- Kör támogatásával jutott mandátumhoz.
A Duna – Kör támogatásával mandátumhoz jutott képviselők gyakorlatilag valamennyi frakciójában ott voltak, és sokan közülük még ma is ott ücsörögnek a T. Ház padsoraiban.
Bíztató a jövőre nézve, hogy Nagymaros melletti lobbizásunknak már eredménye is született. Előre lépésnek tartjuk, hogy az Országgyűlés 2003-ban kénytelen volt ismételten elismerni az 1977 megkötött szerződést. Az Országgyűlés civil szervezetünk nyomására 2003-ban kénytelen volt a régi rangjába visszahelyezni a vízlépcsőszerződést. A szerződés eredeti rangjának 2003-ban az Országgyűlés által történt visszaadásában az a groteszk, hogy a Vízlépcső Szerződés restaurációjára a Medgyessy kormány működésének idején került sor. Ismert, hogy 1989-ben Németh Miklós kormánya végleg leállította a nagymarosi építkezést, az a kormány állította le a nagymarosi építkezést, amelynek miniszterelnök helyettese Medgyessy Péter volt, és miniszterelnöke Németh Miklós, azaz két bankár –közgazdász, állt a kormány élén.
Elvártuk volna a „két szakembertől” még 1990-ben, hogy a vízlépcső építésére felvett osztrák hitellel elszámolnak, miután az építkezést véglegesen leállították.
A nagymarosi építkezésre felvett hitellel való elszámolás még várat magára.
A reális zöldek felszólítják az üvegzseb törvényt felügyelő politikai államtitkárt Keller Lászlót, vizsgálja ki a nagymarosi építkezésre felvett osztrák hitel sorsát, és a vizsgálat eredményéről a reális zöldeket és a nyilvánosságot tájékoztassa.
Németh Miklós, 1990-ben ugyan képviselőként tájékoztatta a Magyar Országgyűlést Magyarország adósságállományáról, de a nagymarosi építkezésre felvett egy milliárd dollárt nem említette meg. A kormány figyelmébe ajánljuk. Az általunk elfogadott szabály szerint megbukik az a kormány, amely az alsó vízlépcsőt nem építi fel. Szabályunk eddig még minden választás alkalmával igazolódott, és ez nem semmi!
Amennyiben Keller államtitkár tenni kíván az MSZP 2006-évi választási győzelméért, jobban teszi, ha a nagymarosi pénz felhasználásának vizsgálatát megkezdi.
Juhos László
(forró drót a Villamosenergia-Ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége által kiadott lap címe)
Közlemény
A Reális Zöldek Klub követeli, hogy a Kormány ne térjen el a programjában megígért privatizációs stratégiától
A kormány a „CSELEKEDNI, MOST ÉS MINDINKIÉRT!” című programjában megígérte a privatizációt ésszerűen és gyorsan lezárja és a fennmaradt állami vagyont az állami feladatok színvonalas ellátásának, a szolgálatába állítja. Azt is ígérte a kormány, hogy a privatizáció nem válhat a politikai hatalomgyakorlás eszközévé és az államháztartási törvény kijátszásával a költségvetés csatornájává.
Draskovics Tibor, pénzügyminiszter által szorgalmazott további állami vagyon leépítés nem a kormányprogram szellemében fogalmazódott, hanem annak privatizációs politikának a folytatása, amelyet 1995-ben Medgyessy Péter, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. elnök -vezérigazgatójaként a Horn kormánynak javasolt, és amelyet a Horn –kormány nem
volt hajlandó véghezvinni, mert nem volt összeegyeztethető szociális piacgazdaság eszméivel.
A Reális Zöldek Klub felszólítja a Kormányt, hogy ne térjen el a programjában rögzített privatizációs stratégiától, mert ezzel minden lehetőségét elveszti, hogy betöltse a gazdasági növekedést erősítő szerepét, esélyteremtő – esélykiegyenlítő feladatát.
A Reális Zöldek Klub, emlékeztet arra, hogy kiszámítható állami szabályozások ellenére a gazdasági szereplők eddig is a magyar gazdaságpolitika hatásosságát nagymértékben rontották azzal, hogy a mindenkori kormányintézkedésekre nem racionálisan reagálnak, hanem megpróbálják azt saját érdekükben kijátszani.
Minden fajta állami beavatkozás a gazdaságba hatástalan maradhat, és az egyensúlyi helyzet megbomlása következhet be, amennyiben a Draskovics Tibor pénzügyminiszter által javasolt privatizációt a Kormány végre hajtja.
Budapest, 2004. augusztus 7.
Juhos László, elnök
|
|
Dátum: 2020. December 19. Saturday, 08:59 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
