| Süli János, meghallgatása, 2020. október 13-án a ... |
|
 Süli János, meghallgatása, 2020. október 13-án a Fenntartható Fejlődés bizottsága előtt.
A nukleáris alapú villamos energiatermelés hazánkban való bevezetése 1968-ban határozódott el. 1982- 87 között a négy paksi blokk párhuzamos kapcsolása megtörtént. A paksi atomerőmű első építését úgy kell tervezni, hogy az a későbbiek során jelentősen bővíthető legyen. (Forrás: A Gazdasági Bizottság 10.118/1973. sz. határozata. Szabó Benjamin ATOM korkép)
A Miniszter úr meghallgatásáról a „Reális Zöld valóság” című internetes újság szerkesztőségének, Dr. Nagy Tibor, címzetes egyetemi docens, a Paksi Atomerőmű volt igazgatója, a Paks FIDESZ szervezetének volt tagja küldött véleményt.
A véleménynyilvánítás szabadsága a polgári és politikai jogok közé tartozó alapjog.
A véleménynyilvánítás szabadságát a rendszerváltás előtt a Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondta:.
Alkotmány 61.§ (1) szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
Véleményközlés és tényközlés
A vélemény egy esemény szubjektív megítélése, melyhez a tényközléssel ellentétben nem lehet és kell mellékelni az igazságnak bizonyítékát.
Nagy úr véleménye elnyerte Juhos László főszerkesztő tetszését a „Reális Zöld valóság” című internetes újság ORSZÁGGYŰLÉSI rovatában közzé teszi, figyelmébe ajánlva Fenntartható Fejlődés és a Gazdasági bizottságnak és egyes képviselőknek:
„A Paks-2-vel kapcsolatos Fenntartható Fejlődés Bizottsági beszámoló anyagához tennék néhány észrevételt.
A beszámoló az elmúlt évben egyéb helyeken megjelent anyagokhoz képest igazából nem tartalmaz lényeges új információkat.
Az OAH június 30-a óta dolgozik a létesítési engedély kiadásán a 15 hónapos határidő keretein belül. Az engedély kiadása tehát jövő év őszére tehető.
Kemény harcok árán megteremtették annak lehetőségét, hogy a földmunkák a létesítési engedély kiadása előtt megkezdődhessenek. Ebben viszont úgy tűnik, hogy csúszás van, ugyanis az orosz fél a földmunkák engedélyezési dokumentumait ezidáig még nem adta át Paks-2-nek, így nem kerülhetett beadásra sem az OAH-hoz engedélyezésre. Az engedélyezési időt is figyelembe véve az engedély jövő év első felében állhat rendelkezésre és a földmunkák ezután kezdhetők, nem sokkal a létesítési engedély kiadása előtt. Az idő nyereség tehát várhatóan nem lesz számottevő, a kemény harcok tehát lehet hogy nem hozzák meg a remélt eredményt.
Megtudtuk a beszámolóból, hogy az OAH-nak beadott anyag 283 ezer oldal, ami papír alapon 10 emelet magasságú, egymás mellé rakva pedig a Balatonig érne. A probléma ezzel csak az, hogy az engedélyezési dokumentációnak nem az épületek magasságát, vagy a balatoni út hosszát kell jellemezni, hanem a nukleáris biztonsági követelményeknek való megfelelést kell igazolni, amire viszont ilyen formában és mennyiségben véleményem szerint teljesen alkalmatlan.
Ez az irdatlan mennyiségű anyag több dologra jó. Demonstrálni a bővítés és a nukleáris biztonság fontosságát és igazolni az eddig befektetett munkát és költséget. A tervezett bővítés nukleáris biztonsága azonban egészen biztosan nem egyenesen arányos a beadott anyagok mennyiségével, hanem inkább fordítottan. Ez az anyag mennyiség ugyanis elrejti a lényeget, amit először ki kell válogatni a felesleges részletek közül, ami sikerülhet jól és kevésbé jól. A nukleáris biztonság kérdését ennél lényegesen kevesebb anyagból lehetne pontosabban és egyértelműbben megítélni.
Ilyen mennyiségű anyagot áttekinteni talán lehet, ahogyan a beszámolóban szerepel, azonban már az elolvasása is kiemelkedő teljesítmény lenne, az olvasottakat és a benne lévő kapcsolatokat értelmezni és a Nukleáris biztonsági Szabályzatban lévő biztonsági követelményeknek, valamint az EU-s előírásoknak való megfelelést megítélni viszont véleményem szerint lehetetlen. És ezen a problémán nem segít az sem, ha az OAH a létszámát akár a többszörösére növelnék és nem segít a 100 fős NAÜ szakember gárda sem. Ebben az esetben ugyanis a rengeteg rész vélemény közötti kapcsolódás és összehangolás, valamint az eltérő vélemények értelmezése jelentheti a kezelhetetlen problémát.
Nekem egyébként az anyag ismerete nélkül is meggyőződésem, hogy a létesítendő blokkok jók és biztonságosak lesznek és az OAH ki fogja adni a létesítési engedélyt. A biztonsági követelményeket és feltételeket azonban az OAH-nak formálisan, tételesen és egyértelműen rögzíteni is kell az engedélyében, hogy ne kerülhessenek olyan helyzetbe mint Paks-1-nél, hogy később a létesítési engedéllyel homlokegyenest ellentétes üzemeltetési feltételek jóváhagyását kérik és várják el tőlük.
Problémának látom még a 80 felvonulási épület OAH engedélyezését. A létesítési engedélyeztetés 283 ezer oldalnyi beadványa mellett foglakozni kell nekik a felvonulási épületekkel is. Az OAH minden esetben hangsúlyozni szokta, hogy ők csak a nukleáris biztonsági kérdésekkel foglalkoznak, ami érthető és elfogadható. A felvonulási épületeknek viszont a nukleáris biztonsághoz, főleg majdan az üzemelő blokkok biztonságához nem sok közük van. Most az engedélyezés időszakában viszont kapacitásokat vonnak el más fontosabb, a nukleáris biztonságot érintő tevékenységektől. Ez persze az előzőekben jelzett problémához képest elhanyagolható. Az épületek engedélyezése a teljes engedélyezési volumennek elenyésző részét teszi ki és ennek esetleges felszabadulása sem sokat segítene a létesítési engedély kapcsán fentebb vázolt mennyiségi, illetve kapacitás problémán. Az OAH ilyen feladatát valószínűleg törvény írja elő, de ha a földmunkák kapcsán lehetett törvényt módosítani, akkor itt is lehetne és talán még most is érdemes lenne.
Dr. Nagy Tibor
|
|
Dátum: 2020. November 06. Friday, 16:42 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
