Magyarország talpra állása egyik argumentuma a regionális együttműködés
A rendszerváltás után a Duna – Kör befolyásolására vízügyekben minden szomszédunkkal összevesztünk.
A jó szomszédi kapcsolatok elősegítése céljából történtek:
„Lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzem magam” (Antall József), a Kárpátaljai magyarok védelme céljából. 1993-ban Ukrajnával a kormány alapszerződést kötött.
1995. március 19., Horn kormány alapszerződést köt Szlovákiával.
1996.szeptember 16., Horn kormány alapszerződést köt Romániával.
1990. után tíz évig a köztársasági elnök Göncz Árpád, Mosonyi Emil nagy tisztelője.
A másik argumentum a nagy folyók törvényének az érvényesülése a Duna ügye. KDNP politikus tisztában volt a teendőket illetően.
Nagy folyók törvénye
A nagy folyóknak döntő egyesítő vagy elválasztó szerepe van az emberi kultúrák történetében.
Jól ismert, hogy a Nilus az Eufrates, a Jang –Ce, vagy a Rajna vízgyűjtő medencéjének az emberi kultúrák története és a nagy folyók élete szoros összefüggésben van egymással.
A folyók meghatározó jelentőséget kapnak már a történelmi idők előtt is. Az Ószövetségi Szentírásban:„Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt… Pison, Gichon, Tigris, Eufrátes” olvasható a Teremtés könyvében.
Az Új szövetségben is találunk a folyóra vonatkozó utalást. Jézus, a Jordán folyóban keresztelkedett meg. „Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé” szól az írás Bibliában.
A Duna folyóval kapcsolatosan sok más folyótól eltérően csak későn, a XXI. század elején beszélhetünk a nagy folyók törvényének érvényesüléséről.
Ez a tény azzal hozható összefüggésbe, hogy a Dunamedence, amelyben a folyam a forrásától a tengerig ér, tartósan sohasem alkotott sem politikai, sem kulturális egységet, sőt még zárt földrajzi egységet sem. A Dunamedence történeti helyrajzát tekintve a múltban sohasem volt egységes rajzolatú, hanem mindvégig nagyjából három külön részből állott.
Egy nyugati részből, a Duna felső folyásának megfelelően, amely magában foglalja a régi osztrák
örökös tartományokat, továbbá Cseh és Morvaországot.
Egy középső részből a Duna középső folyásának megfelelően, amely a Kárpátok gyűrűje általkeletkezett történeti magyar királyság területét foglalja magában.
Végül egy déli-délkeleti részből, a Duna alsó folyásának megfelelően, magában foglalván észak balkáni államokat, Horvát-, Bosnyák-, Szerb-, részben Bolgárországot, majd egészen keleten Romániát. A Dunamedence e három részének történeti különállását bizonyos földrajzi körülmények már eleve meghatározták, amennyiben a nyugati rész hegyes-dombos tája részben az Alpokhoz,
részben pedig a délnémet hegyvidékhez csatlakozik, a középső részt a Középázsiából idáig nyúló steppe végső nyúlványaként a Kárpátok lánca különálló medencévé zárja be, végül a déli-délkeleti rész a Balkán-félsziget masszívumának felső részét alkotja. E földrajzi tagozottság következménye azonban nemcsak három különböző kultúr terület kialakulása volt. Következménye lett az a Dunamedence történtekre állandóan jellemző tény is, hogy a Dunának az egész medencét egybefűző történeti erejével szemben mindig megnyilvánultak hatalmas széthúzó erők is.
A nyugati rész mindenkor a német kultúrvilág nagy körébe tartozott, mint ennek legkeletibb része, olykor mint a német birodalom alárendelt egysége, olykor mint a birodalom hatalmi gócpontja, olykor pedig mint önálló császári német hatalom letéteményese.
Viszont a déli-délkeleti rész ahhoz a hatalmi és kultúrkörhöz tartozott, amely Konstaninápolyból sugárzott ki, és amelynek ez a terület legszélsőbb nyugati tagja volt.
Végül a középső rész az ázsiai lovasnomád felvonulások végpontján az előbbi kettőtől mindvégig idegen tényezőt jelentett, még akkor is, mikor a lovasnomádság a Duna mentén elvesztette ázsiai kapcsolatait és magára marad szomszédai között.
A XX. század végére Magyarország nemcsak a Dunamedence középső részét tekintve, hanem az egész Dunamedencét nézve is, magára maradt. Azzal, hogy a magyar politikum „vitéz csomót” kötött a Dunára, azon a Dumandencén kívüli erők szolgálatában cselekszik, amelyek Belgrádban a hidakat a hajózás megakadályozása céljából lebombázták le.
Ha a „Duna” az Atlanti Óceántól a Fekete tengerig hajózható, akkor az EU 20 %al olcsóbb, versenyképesebb más gazdasági régiókhoz, képest és ezt jól tudják a tengeren túl is. Nem tekinthető tehát véletlennek a belgrádi hidaknak a lebombázása.
1988. szeptember 12-én tiltakozó tüntetést tartottak Budapesten, a Bős-nagymarosi Vízlépcső megépítse ellen. A vízlépcső révén a Duna hajózhatósága biztosított lenne. Nem tekinthető véletlennek, hogy New Yorkban ugyanaznap tiltakozó gyűlés volt összesen százötven résztvevővel a vízlépcső ellen.
A Dunamedence ezeréves történetének második felében a riválisok közül egyik hatalom sem jutott hosszú ideig hatalmi túlsúlyhoz.
A magyar soros EU elnökség egyik kiemelt céljáról a Duna- régió Stratégiáról Szalma Botond, a KDNP budapesti elnöke a következő módon vélekedett:
