|
 
A magyar politikai elit látásmódja hasonlatos a versenylóéhoz, szemellenzős, állítják a reális zöldek.
A Költségvetési, Pénzügyi és Számvevőszéki bizottság 2008-07-9-én sorra került ülésén az ellenzék áremelkedés elleni kezdeményezésével kapcsolatos törvényjavaslatát vitatták a honatyák.
Az ellenzék többek között a távhő áfáját 20-ról 5 százalékra javasolja csökkenteni.
Kíváncsian vártuk, hogy a vita keretében a probléma rendszer-szintű taglalását kormány vagy ellenzéki képviselő megteszi-e.
A kormány és ellenzéki oldalról elhangzott hozzászólások politikai és szakmai kérdéseket egyaránt érintettek, de a probléma rendszerszintű megközelítése elmaradt.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a bizottságban működő politikusoktól nem várható el, hogy szakavatott energetikusként érveljenek, de azt igen, hogy a kapcsolt hő- és villamosenergia- termelésre, a támogatási rendszerre valamilyen formában történjen utalás.
Az érvelések csupán a távhő szekunder, tercier területét érintették azaz a takarékosság, szabályozhatóság, elszámolás, hőszigetelés, ablakcsere, területére terjedtek ki.
Az is elhangzott a vita keretében, hogy a pártállamban ablaknyitással történt a szabályozás. Ez megfelel a tényeknek.
Kétségtelen, hogy a Kádár- rendszer idején megvalósult távhő rendszer olyan volt amilyen, nem a mai elvárások szerint terveződött és került kivitelezésre, a lakások hőfokszabályozására az ablaknyitás ált csupán rendelkezésre.
De az is igaz, hogy volt olyan szituáció, amikor az utcafűtési üzemmód rendszerszinten nyereséggel járt.
Volt olyan eset, amikor „gazdaságosabb” volt szovjet import földgázzal csúcsidőben az utcát fűteni, mint nyugatról drágán megvásárolt szigetelőanyaggal hőszigetelni.
Ezt feltehetőleg nem csak jobboldali képviselők nem értik, hanem a baloldalon ülők sem. Mindenek előtt előre bocsátjuk, távol áll tőlünk, hogy utcafűtési üzemmódot javasoljunk 2008-ban szabályozásra!
A rendszer mindig egy nagyobb rendszerbe épül be.
A múltban a rendszer peremfeltételeit a világgazdasági helyzet és a helyi politika határozta meg a műszakiak számára, hasonlóan, mint ma is.
1980-ban a villamoscsúcs télvíz idején volt, a politikai elvárás volt, hogy Magyarország az évi 10 milliárd import gázt átvegye, villamos csúcsidőben jól jött a rendszerirányítónak egy kis többlet kapcsolt villanytermelés még ablaknyitás révén is, hiszen villamos teljesítmény rendelkezésre állásában 1980 sem álltunk jól, mint ma sem.
A helyzet az volt 80-as évek elején az első paksi blokk párhuzamos kapcsolása késett, az országos villamoscsúcs még nőtt.
Könnyű belátni, hogy kapcsolt termelés esetén egy erőmű a hőt akár „ingyen” is adhatja.
Sokan tudják, a múltban Budapesten a panelek lakói olcsóbban fűtöttek, mint a vidék panel lakói.
A Kádár- rendszer idején a gazdaságpolitika rendszerszintű szemléleten alapult, ma ennek nyomát sem tapasztaljuk.
A múltban a politikusok kötelezték az energetikusokat, hogy az utolsó köbméterig a földgázt, a kőolajat és a villanyt is, az utolsó kilowattóráig a szovjet importból vegyék át.
Napjainkban ezzel szemben 1992 óta nincs olyan politika erő, amely kötelezné az energetikusokat, hogy a bősi termelésből hazánkat a nemzetközi vízjog alapján jogosan megillető egy milliárd kilówattórát átvegyék.
A bősi termelésből át nem vett villany értéke évente 20 milliárd forint, gyakorlatilag azonos a távhő áfájának 20-ról 5 százalékra történő csökkentésével, tehát akkora érték mint amellyel az ellenzék távfő- áfa javaslata megvalósítása esetén a költségvetés bevételi oldala csökkenne.(Zöldike)
|
|
Dátum: 2008. July 11. Friday, 15:13 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
