|
 "Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad." /Ézsaiás könyve 60,20/
A végső búcsúztatására 2019. február 9-én, 14:00 órakor kerül sor a Kisboldogasszony templomban (Egyetemi templom) Bp. Papnövelde u. 8.
Egy szál virágot kérnek a búcsúztatásra.
Emlékét a reális zöldek megőrzik.
Közzé tesszük Lernyei úrnak 2000-ben küldött levelünket:
Lernyei Péter Úrnak
ügyvezető igazgató
Magyar Elektrotechnika Egyesület
Tárgy: Olvasói levél a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Hivatalos Lapjába
Tisztelt Igazgató Úr, felkérésére megírtam olvasói levelemet, az Egyesület kiadványában történő megjelentetése reményében küldöm. Üdvözlettel:
A Reális Zöldek Klub tagjai természettudományban és történelmi- társadalmi relációban gondolkodó szakemberek. Számosan közülünk rendszeres olvasói vagyunk az Egyesület Elektrotechnika című kiadványának. A lap arculata azért is tetszik, mert az elektrotechnika tudományával fogalakozó szakszerű írásokat közöl, ugyanakkor a társadalom sorsát jelentősen befolyásoló írásokat is közöl az energiagazdálkodás területéről.
A Reális Zöldek Klub tagjai különösen figyelemmel kísérik a magyar energia politika alakulását, a villamos energiaipar területén végbement privatizációt.
Az Országgyűlés 1993 koncepciót fogadott el a magyar energia politikáról.
Koncepciókat pártok a választások előtt szoktak készíteni, koncepció elfogadása nem tartozik az Országgyűlés „műfajai” közé, pótcselekvés volt. A ‘90-ben kormány rúdhoz került politikai erőknek, és szakértői körének nem volt elgondolása, a „hogyan tovább” a magyar energia politikában dolgában a piac gazdaságban.
A T. Ház nagy többséggel fogadta el a koncepciót, ami azt is jelzi, hogy a koncepció olyan mű lett, amelyből a kormány oldal és az ellenzék azt olvasott ki, amit fontosnak tartott. Igazolja, a ‘94-es választásokat megelőző energetikát érintő elsietett törvényalkotási munka, majd a választásokat követő események, a piac és a tulajdon egyidejű gyorsított privatizációja.
Közben a sajtó és média - már a rendszer váltás előtti években is - , rossz irányba formálta, és formálja ma is, a társadalom „energia- tudatát”. Politika és a média szoros összefonódása a jellemző, az energetikai témák bemutatásánál.
Állításunkat egy példával igazolom.
„ A Magyar energia politikai” koncepció egyik táblázata a megújuló energiák felhasználásának potenciális lehetőségeit taglalja.
A táblázat adata, a Magyarországon potenciálisan felhasználható vízenergia adatában tízezerszeres hibával terhelt adatot közöl. Ilyen háttér adat alapján nem volt nehéz a média sztároknak meggyőzni a társadalmat , a környezetet leginkább a vízenergiából termelt villamos energia szennyezi. Ettől a valótlanságtól a szerző, Bencze Úr még most sem tud megszabadulni. Úgy gondolja, hogy „ ...... a vízenergia hasznosítás lehetőségei - az ország természeti adottságai következtében - mérsékeltek.” A mérsékelt jelző, eléggé vitatható, hiszen a 12 %-os megújuló energia termelés részarányhoz, EU elváráshoz képest, több mint ötven százalék a vízenergiás lehetőségünk, semmi esetre sem egy mérsékelt lehetőség.
Ezzel a meghamisított adattal és felfogással nem volt nehéz a társadalom környezeti intenzitását rossz irányba terelni. A embereket kivinni az utcára, tüntetni a Vízlépcső ellen. Az utcán tüntetők közül, számosan arra gondoltak, a kapitalizmus azért lesz jobb társadalmi berendezkedésünk, mert kapitalizmusban nem fogunk vízlépcsőt építeni.
Ilyen csúsztatások nélkül, aligha lett volna a társadalom toleráns a villamos energetikában megtörtént privatizációval szemben.
Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy a vízenergiából termelt villamos energia a leginkább környezetszennyező energia termelési mód. Még ezen is tovább lépett a politikával összefonódott média, a szakma gyalázásában.
Minden ami Magyarországon az energetikában a múltban történt, az mind rossz volt, sőt az 1992-es gazdasági mélypontunk is, annak következménye, hogy az átkosban rosszul energia- gazdálkodtunk, számos írásban vissza köszönő gondolat.
Ezt az ostobaságot jó lenne már eloszlatni.
Az olvasó számára nem válik egyértelművé az cikk alapján, az energiatakarékosság, energiahatékonyság eszközök az energia politikai célok érdekében, és az eszközök érvényesítése, nem a energia termelés területén működő energetikusok feladata. Tanácsként persze mondhatjuk! Ezt célszerű lett volna hangsúlyozni.
Energiahatékonyságról az energiafogyasztónál célszerű beszélni. Az energiahatékonyság viszonyszám: lehet például a gazdasági eredmény, osztva az eléréséhez szükséges villamos energiával. Tetszőleges dimenziójú viszonyszám képezhető. A közgazdászok általában azt a dimenziójú számot választják előszeretettel, amellyel tévedéseik utólag a legjobban eltakarhatók.
Energiahatékonyságban, sőt energiatakarékosságban is, jelentős lemaradásban vagyunk írja a szerző, és ezt a tényt EU szakértők is megállapították, folytatja. A megállapítás részletesebb magyarázata elmaradt. Az energetikával foglalkozónak, olybá is tűnik, mintha a hazai erőművek hatásfoka sokkal rosszabb lenne, mint másoké.
A társadalom félrevezetésének másik módját is tapasztaljuk, és ezt már nem a szerző írása alapján állítjuk: „háromszor több energiát fogyasztunk mint nyugat”, olvastuk 1999-ben az egyik napilapban. Vagy egy másik cím a MTESZ kiadványában, szintén 1999-ben volt olvasható: „ Kevesebb energia, több haszon”. Ez a kinyilatkoztatás, aligha elfogadható a energia termelők számára.
A polgár végképpen nem tud a problémával megbirkózni. Gyakorlatilag azt érzékeli fogyasztása tíz éve változatlan, arra gondol, „a hiba vélhetőleg mások készülékében van”. Úgy gondolja a kényér ára azért drágul, mert a magyar pék rosszul energia gazdálkodik. Feltehetőleg a magyar pék egy kenyér megsütéséhez háromszor több energiát használ fel, mint az osztrák pék, gondolhatja a magyar kenyér fogyasztó.
Hogy a magyar pék nem energia gazdálkodik rosszabbul, mint az osztrák sütőmester, energiahatékonyságuk azért eltérő, mert egy kiló kenyérért, mi magyarok 100 Ft-ot fizetünk, míg a sógoraink a Lajtán túl, 10 Schillinget. Az EU szakértők ezt jól tudják, de előszeretettel figyelmen kívül hagyják. Egy lehetséges megoldás lenne a „ pékmesterek” eltérő energia gazdálkodásának feloldására, ha a magyar kenyér fogyasztó 180 Ft fizetne egy kiló kenyérért. A viszony szám rögtön számunkra lenne kedvező! Csak ehhez mit szólna a polgár, ez már politikai kérdés, sőt EU csatlakozásunk nagy kérdése!
Nagy kérdés, hogy a probléma energiagazdálkodással kezelhető-e?
Az energia takarékosság az energia politikában nem új követelmény. Ezzel már a rendszerváltozás előtt is ostorozta a PÁRT az energetikusokat. Akkor energia racionalizálási programnak neveztük.
Az ilyen és hasonló programok értékelése alapján azonban rögzíthető, jelentős eredmények sohasem álltak elő, mivel a probléma nem energetikai ügy csupán.
Még szerencse, hogy a mai Kormány az „energia racionalizálás” lényegét jól látja. Mindösszesen 2002-ig, egy- egy milliárd forintot szán az energiatakarékosságra, az energiahatékonyság növelésére, jó helyre szánja, a tudat formálására, jó értelemben vett „reklámra”.
A jövő lehetőségei: elképzelések 2002 év utánra vonatkoznak. Ezek érvényesítéséhez Főszerkesztő Úr, gyermekeinknek 2002-ben választást kell nyerni.
Javaslom, a jövő lehetőségeinek taglalása helyett, kérdezzük meg a Kormányt: Magyarország a jövő évezredben miért mondhat le, a Bősben termelt hazánkat megillető, villamos energiáról? A lemondással jelentősen javul energiagazdálkodásunk, energia hatékonyságunk? Javul a helyzetünk az EU országokhoz képest?
Nem vállalkozom a válasz megelőlegezésére, egyben azonban biztos vagyok, unokáink szüleik nagyvonalúságát, bánni fogják.
Budapest, 2000. január
Juhos László
a Reális Zöldek Klub elnöke
|
|
Dátum: 2019. January 23. Wednesday, 19:24 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
