| A kormány képviselők tizenkilenc, az ellenzék egy híján húsz ... |
|
 A kormányoldali képviselők beleértve a kormány képviselőjét is, tizenkilenc, az ellenzék egy híján húsz!
Név szerint: Cseresnyés Péter, államtitkár, Fenyvesi Péter, FIDESZ, Szávay István, JOBBIK, Rétvári Bence, KDNP, Molnár Gyula, MSZP, Hajdu László, DK képviselők. 28 év után sem hangzott el a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén, hogy a szlovákok az Ipoly folyón épülő hidak magasságát illetően is, ragaszkodnak a nagymarosi duzzasztás figyelembe vételéhez. A politikai elitnek a Duna mozgalmak által történt befolyásolása akadályozta meg, hogy a Dunán és az Ipolyon hidak épüljenek. 28 évvel a rendszerváltás óta az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. szeptember 18-án a kormány oldal, az ellenzék erről a tényről hallgat.
Emlékeztetőül a Kormány képviselőjének, a kormányoldali és ellenzéki képviselőknek
A hidak magasságágában nem volt egyetértés, az Ipolyi hidakat illetően sem.
Esztergom és Párkány között az SZDSZ vezetésű tárca akadályozta meg a Mária Valéria híd megépítését, a szlovákok a híd magasságát illetően ragaszkodtak a nagymarosi duzzasztás figyelembe vételére.
A Mária-Valéria híd magassága a Nagymarosi duzzasztás figyelembe vételével épült meg.
Erről Orbán és Dzurinda miniszterelnökök Rákóczi hajó fedélzetén egyeztek meg.
A reális zöldek üdvözölték, hogy a komáromi új híd megépítésre is sor kerül, és különösen annak örvendenek, hogy Orbán és Fico miniszterelnökök emlékeztek a Rákóczi hajó fedélzetén megkötött egyezségre..
A magyar-szlovák határ mentén lévő, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település római katolikus templomában megtartott ökumenikus istentiszteletet követő beszédében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a két ország, a két nép közötti barátság és bizalom fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette: ennek jele az is, hogy Magyarország és Szlovákia között az elkövetkező hat évben huszonöt határátkelő nyílik, a Duna és az Ipoly fölött pedig új hidak ívelnek majd át.
A reális zöldek teszik hozzá a miniszter mondásához a Dunán és a mellékfolyón létesülő hidak magassága a 107.83 mB maximális duzzasztás figyelembevételével létesül, mint ahogyan létesült az első Orbán kormány idején Esztergom és Párkány között a Mária Valéria híd.
Hogy a harmadik 2/3 után a Kormány, a kormányoldali képviselők miért nem hajlandók szembe nézni a tényekkel és erre az ellenzék miért nem kérdez rá, a reális zöldek számára talány? Megérett az idő, hogy hazánk életébe visszatérjen a szakértelem tisztelete és becsülete, a jövő nemzedéke jólétének megőrzése céljából.
Juhos László, reális zöldek elnöke
----------------------
Az Országgyűlés őszi ülésszakának
2. ülésnapja
2018. szeptember 18-án, kedden
Soron következik a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a két ország közös államhatárán, Ipolydamásd és Helemba (Chl’aba) települések közötti közúti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló 2012. február 27. napján aláírt Megállapodás módosító 1. Kiegészítés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/813. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.
Elsőként megadom a szót Cseresnyés Péter államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.
CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a magyar és szlovák kormány által 2012 februárjában aláírt, a közös államhatáron Ipolydamásd és Helemba települések között megépítendő Ipoly-hídról szóló megállapodás első kiegészítésének kihirdetéséről rendelkezik. A javaslat célja a szlovák féllel megkötött módosító megállapodás beillesztése a magyar jogrendbe. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvény alapján a megállapodást törvényi szinten szükséges kihirdetni.
Az érintett magyarországi és szlovákiai települések az eredeti megállapodás megkötése után kezdeményezték a híd tervdokumentációjának módosítását. A változás lényege, hogy a beruházási költségek a műszaki tartalom észszerűsítésével jelentős mértékben csökkenthetők legyenek. A módosítás nyomán szükségessé vált az új tervdokumentáció szerinti állapot rögzítése az egyezményben. A helyi önkormányzatok kérése alapján a felek megállapodtak abban is, hogy a hídon a teherforgalom a korábban tervezett 12 tonna helyett legfeljebb 3,5 tonnáig legyen engedélyezett, korlátozás nélküli személyforgalom mellett. Ezt az adatot is módosítani kellett az egyezmény szövegében.
A híd felépítése lehetőséget teremt arra, hogy az eddig egymástól elszigetelt határ menti települések, térségek közt élénk gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi, kulturális kapcsolatok, együttműködések alakuljanak ki. A beruházás a felvidéki magyarlakta területek jobb elérhetőségének biztosításával nemzetpolitikai célokat is szolgál.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, képviselőtársaimat, hogy támogassák a magyar-szlovák államhatáron Ipolydamásd és Helemba települések között a tervezett Ipoly-híd megépítéséről szóló megállapodás módosítását, és a T/813. számon beterjesztett törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőnek Fenyvesi Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!
FENYVESI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya 2012-ben írta alá azt a megállapodást, amely a két ország határán Ipolydamásd és Helemba települések között egy közúti híd és a hozzá kapcsolódó létesítmények megépítéséről rendelkezik. A híd finanszírozását, amely 2,1 milliárd forintot tesz ki, a felek az Európai Unió Interreg 5, a Szlovákia-Magyarország együttműködési program keretein belül kívánják biztosítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valaha 47 híd kötötte össze az Ipoly partjait, az ötvenes évekre azonban a hidak száma drasztikusan lezuhant és négy hídra csökkent. Az új közúti hídnak köszönhetően biztosítva lesz a térségben a hatékonyabb közlekedés, ami főleg azoknak a lakosoknak jelent jelentős tehercsökkentést, akik gépkocsival közlekednek munkahelyük és lakóhelyük között, továbbá egyszerűbb megközelítéssel fellendítheti az adott településeken a turizmust.
2017-ben Magyarország és Szlovákia megállapodott abban, hogy a szlovákiai települések kezdeményezését, valamint a helyi önkormányzatok kérését beépítik a kiegészítés szövegtervezetébe. Ennek eredményeképpen bekerült a híd megépítéséhez szükséges tervdokumentáció módosított verziója, illetve a helyi önkormányzatok azon követelése, hogy a teherforgalom legföljebb 3,5 tonnáig legyen engedélyezve, miközben a korlátlan személyforgalmat érintetlenül hagyják.
Tisztelt Ház! Evidencia, hogy a híd az érintett régiók, az ott élő lakosok érdekeit szolgálja. Kérem önöket, támogassák a kiegészítések kihirdetését. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Szávay István képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Megvárom, míg felkerül a mikrofon. Köszönöm szépen. Képviselő úr, jegyző úr, öné a szó.
SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy kis jelentőségűnek tűnő, de mégis nagyon fontos ügy fekszik most előttünk, amelynek azért nyilvánvalóan van egyfajta szimbolikája is, amit különösen fontos az elmúlt évek történései fényében vizsgálnunk. Egy olyan híd újraépítéséről fogunk szavazni és dönteni, amelyet - el is árulom előre - mi természetesen támogatni fogunk, amely két régiót, két magyarlakta régiót köt össze, két olyan régiót, amelyeket annak idején az Ipoly folyón keresztül, magam is kikerestem, amit fideszes képviselőtársam mondott, 47 híd kötött össze, és magam is azt a számot találtam, hogy ezek közül mindössze csak négy maradt az ötvenes évekre. Ezek a hidak kötötték össze a régió magyar lakosságát, azt a magyar lakosságot, amelyet aztán 1920-ban a trianoni békaszerződés szétszabdalt és elválasztott egymástól.
Jó és helyes, hogy ilyen infrastrukturális beruházások történnek. Fontos a magyar-magyar kapcsolatok építése. Fontos az, hogy a Kárpát-medence magyar közösségeit minél több szállal tudjuk egymáshoz kötni, és ennek természetesen vannak infrastrukturális feltételei is.
(11.00)
Hasonlóan fontos lenne egyébként, egy mondat erejéig szeretném azt idehozni, hiszen erről számos alkalommal szót ejtettünk már a Házban, a vasúti összeköttetések fejlesztése is, nemcsak felvidéki-magyar vagy szlovák-magyar, hanem a többi elszakított terület vonatkozásában is. Több alkalommal kértünk már ez ügyben előrelépést a kormánytól, egyelőre úgy látjuk, hogy kevesebb a szándék arra vonatkozóan, hogy a vasúti közlekedésben is ehhez hasonló fejlődéseket elérhessünk.
Államtitkár úr csak egy mondat erejéig említette, illetve maga az előterjesztés is csak szégyenlősen fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy az ennek a hídnak az újjáépítéséről szóló megállapodás 2012-ben már megköttetett. Azért azóta eltelt hat év, kedves képviselőtársaim, kedves államtitkár úr. Mi történt abban a hat évben? Úgy gondolom, az előterjesztői beszédben talán erről is kellett volna szót ejteni. Annál is inkább kellett volna szót ejteni, mert az Ipoly-híd vagy az Ipoly-hidak, hiszen többről is beszélhetünk, többnek az újjáépítése, fejlesztése is tervben van a következő években, egy olyan pont volt a kormányzati nemzetkommunikációban, amelyre folyamatosan sikertörténetként hivatkoztak.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A 2010-es évek elején számos felszólalásban bíráltam, kritizáltam és kértem számon a kormányt a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokban a felvidéki magyar közösség számára sérelmes ügyek nem kellő képviselete miatt. Nem egy, nem két csörtém volt Németh Zsolt államtitkár úrral annak idején, amikor egy-egy interpellációban vagy kérdésben sorjáztam azokat az ügyeket, amelyekkel kapcsolatban úgy láttuk, hogy a magyar kormány több év elteltével sem, és hozzáteszem, egyébként azóta sem ért el előrelépéseket. Legyen szó Malina Hedvig ügyének az elhalásáról, legyen szó a felvidéki nyelvtörvényről, zászlótörvényről, legyen szó a DAC-szurkolók most már sok évvel, évtizeddel ezelőtti brutális szlovák rendőri szétveréséről.
És a legfontosabb az állampolgársági törvény. Az az állampolgársági törvény, szlovák állampolgársági törvény, amelynek megváltoztatása kapcsán önök az égvilágon semmilyen eredményt felmutatni nem tudnak. Sőt, a kormányzati kommunikáció annak idején az volt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr mondta, hogy az a megoldás, hogy át kell jönni Magyarországra, és itt kell fölvenni mintegy titokban a szlovák (sic!)állampolgárságot.
Nos, amikor ezeket a kérdéseket sorjáztam számos alkalommal, és sajnos most is mindegyiket meg tudom tenni, mindig az volt a válasz, kicsit olyan Kovács László-i érzület lengte be a termet, hogy nekünk azokra a pontokra kell összpontosítanunk, ahol együtt tudunk működni, ahol sikereket tudunk elérni - közben megjött a beszédem, de szerintem egész jól helytálltam így fejből is eddig… -, azokra a pontokra kell összpontosítanunk, amelyekben úgy látjuk, hogy van lehetőség az együttműködésre, és például nem a sérelmes dolgokkal kellene állandóan foglalkozni, hanem azzal, hogy milyen jó az európai uniós együttműködés, meg épülnek az új Ipoly-hidak.
2012 óta éveken keresztül azt hallgattuk, hogy milyen fontos vagy mennyire helyesebb inkább az olyan jól sikerült projektekre összpontosítani, mint az épülő Ipoly-hidak. Na most, azóta eltelt hat év, és én szívesen hallottam volna néhány mondatot azzal kapcsolatban államtitkár úrtól, hogy ebben a hat évben miért nem sikerült előrelépni. Na, ez nemcsak a mi hibánk egyébként, tegyük hozzá, illetve a mienk biztos, hogy nem, de nemcsak az önök hibája. Kicsit utánanézve a dolognak, látjuk, hogy azért az önök szlovák barátaiban sem volt meg feltétlenül a lángoló jó szándék ennek az ügynek a minél gyorsabb lezárását tekintve.
A megállapodás megkötését követő két évben főleg Nyitra megye volt az, legalábbis a Magyar Nemzet annak idején készített egy meglehetősen jó összefoglalót erről, annak járt utána még az igazi Magyar Nemzet, azt derítette ki, hogy Nyitra megye részéről voltak akadékoskodások. Aztán 2014-et követően egy alkalommal a szlovák kormány is visszadobta ennek végrehajtását, mondván, hogy nincs jól előkészítve és nincs jól indokolva. De vannak olyan hírek is, és ezeket azért hozzuk ide ebbe a vitába, hogy problémát okozott az is, hogy miközben önök nagyszerű barátságot, illetve Orbán Viktor nagyszerű barátságot ápol Robert Ficóval, és ennek oltárán egyébként fel is áldozott mindent a felvidéki magyar ügyek kapcsán, eközben paradox módon nem hajlandó és önök sem hajlandóak szóba állni a szlovák kormány, a baráti szlovák kormány egyébként magyar vagy félig magyar párt által delegált tagjaival, hanem inkább a parlamenten kívüli MKP-t tekintik csak stratégiai partnernek.
Ezt a logikát mi nem feltétlenül vitattuk, mármint ami a stratégiai partnerséget illeti, és azt sem, hogy a nemzetpolitikában alapvetően etnikai alapokra kell támaszkodni, és magyar etnikai pártokkal kell elsősorban a magyar kormánynak szövetségesi vagy partneri viszonyt fenntartani. De azért ez nem kellene kizárja azt, hogy mondjuk, szakértői szinten, ha egy nemzeti érdekről van szó, adott esetben egy Ipoly-híd megépítéséről, akkor ott bizony együtt kellene jobban működni az egyébként a Híd által vezetett szlovák közlekedési tárcával is. Egyes hírek szerint ugyanis ez is akadályozta az ügyek előrehaladását, hogy önök egy ilyen durcás elvi hozzáállásból erre az együttműködésre nem voltak hajlandóak kellő mélységben.
Aztán hogy hová vezetett ez a nagy barátság Ficóval és a kormányával, erről még egy félmondatot azért hadd tegyek ide, mert ennek van aktualitása. Tegnap Gyöngyösi Márton képviselőtársam is kitért rá a Sargentini-jelentés kapcsán. Miközben önök ezeket a kérdéseket mind feláldozták például az épülő Ipoly-hidak oltárán, aközben Robert Fico minden egyes adandó alkalommal, amikor Magyarország mellé kellett volna állni az európai színtéren, akkor ezt nem tette meg. Nem tette meg egyébként a kötelező kvóták elfogadása kapcsán, ott sem követte Orbán Viktor ebben a küzdelemben, jogos küzdelemben, azért ezt szeretném hangsúlyozni. Átböngésztem az Európai Parlament honlapját országonként megnézve, ki hogy szavazott, és az a szomorú hírem önöknek, hogy a Fico vezette SMER képviselői ebben a kérdésben sem álltak önök, vagy ha úgy tetszik, Magyarország mellé.
Eközben pedig Szijjártó Péter külügyminiszter úr úgy fogalmazott idén márciusban: „Bár Magyarország és Szlovákia között összetett volt a kapcsolat, mára olyan jó ez az együttműködés, amire korábban még sosem volt példa.” Biztos e miatt a kiváló együttműködés miatt akarták Felvidéken egy évvel ezelőtt bezárni a magyar kisiskolák egyharmadát, kedves képviselőtársaim. A magyar kisiskolák egyharmadának bezárása egy olyan történet, ami feszültséget okoz, ezzel nem kell foglalkozni, foglalkozzunk inkább a sikeres projektekkel, mint például a hat év alatt meg nem épült Ipoly-híd, ugye. Erről egyébként megkérdeztem miniszterelnök és miniszterelnök-helyettes urat annak idején egy nemzetpolitikai fórumon, kérve, hogy ha már egyszer ilyen kiváló a barátság Robert Ficóval, menjen már oda hozzá, és ugyan mondja már meg neki, legyen kedves, hogy ha már ilyen jóban vagyunk, tegye már meg azt a gesztust, hogy nem zárja be a magyar kisiskolák egyharmadát Felvidéken, mert ez magyar nemzetpolitikai szempontból meglehetősen tragikus lepés lenne.
Erre a magyar kormánynak, a magyar nemzetpolitikának az volt a válasza, kedves képviselőtársaim, hogy majd akkor kifizetjük. Majd akkor mi átvállaljuk ennek a költségeit. Tehát nem vagyunk olyan kapcsolatban Robert Ficóval, hogy ilyen kéréseket tegyünk feléjük. Inkább kifizetjük. Ez a magyar nemzetpolitika teljes tévútja, kedves képviselőtársaim. Aztán a dolog azért oldódott meg egyébként, csak Magyarországon már erről kevés szó esett, főleg a kormányzati sajtóban, mert a Híd kormányra került, és a Híd kormányra lépésének egyik feltétele az volt, hogy ezt a törvényt módosítsák úgy, hogy a magyar kisiskolák egyharmadát ne kelljen bezárni.
Tehát nem kell szeretni a Hídat, nem kell szeretni a hídas politikusokat, csak bizonyos realitásokkal tisztában kellene lenni. Ha Szlovákiában egy olyan párt irányítja a közlekedési tárcát, amelynek döntő befolyása van az ilyen projektekre, amely ráadásul magát legalább félig magyarnak határozza meg, de ha nem magyarnak határozza meg, akkor is, a magyar nemzeti érdek az, hogy ha ennyire jól együttműködünk Szlovákiával, főleg ilyen jóban vagyunk a szlovák kormánnyal, akkor nem ilyen pitiáner pártlogikai szempontok alá kellene rendelni a nemzeti ügyeket, nemzeti kérdéseket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekkel együtt, mindezen inkább csak kiegészítő vagy az elmúlt évek tisztánlátását segítő kritikáinkkal együtt természetesen a javaslatot támogatni fogjuk, felhívva ismételten arra a figyelmet és nem elfelejtve azt, hogy számos másik hasonló projekt van még folyamatban, számos Ipoly-híd felújításáról még szó lehet.
(11.10)
2012-ben is Németh Zsolt nem egyről, hanem négy vagy öt Ipoly-hídról beszélt. A másik négyről még mindig nincs szó. Államtitkár úr, ha megtenné - nyilván nem tenné meg, de nekem az a dolgom, hogy elmondjam és megkérjem rá -, szóval, ha megtenné, hogy a zárszavában szót ejtene arról, hogy a másik három-négy-öt Ipoly-híd, amelyekkel Németh Zsolt már 2012-ben vitézkedett, újranyitásával kapcsolatban mi a helyzet, akkor nagyon örülnénk.
Tehát van még feladatunk, van még lehetőségünk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél átjárhatóbb legyen a Kárpát-medence, a határ túloldalára került, Trianonban lassan száz évvel ezelőtt szétszabdalt magyar közösségek közötti kapcsolattartás minél könnyebb legyen. Ezen sokat segítenek ezek az Ipoly-hidak, de sokat segítene az is, ha ezekben a kérdésekben önök lényegesen pragmatikusabb politikát folytatnának.
Még egy megjegyzés: hírek voltak arról is, lévén, hogy ott európai uniós források bevonásáról is van szó, hogy nem feltétlen csak Nyitra megye meg a szlovák kormány akadékoskodása volt a probléma, hanem egyébként a pályázati ügyintézésekkel kapcsolatban a környékbeli fideszes polgármesterek sem voltak feltétlenül a helyzet magaslatán. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, Szávay képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Rétvári Bence képviselő úrnak, államtitkár úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.
DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint Ipolydamásd és a környező települések országgyűlési képviselője is szeretnék szólni ehhez a napirendi ponthoz, hiszen a környéken élők számára egy kifejezetten fontos igény és terv volt, hogy megépüljön ez a híd.
Önök is tudják, a mai napon is már elhangzott, hogy 47 helyen volt ipolyi átkelés korábban, még a világháború előtt közúti, vasúti, illetve gyaloghidak szelték keresztül az Ipolyt, de sajnos a történelem úgy hozta, hogy ezeknek a jó része megsemmisült és ma már csak négy maradt. Ha megnézzük, hogy a Duna-torkolattól felfelé hol vannak ilyen hidak, a Pest megyei részen Letkésnél, Letkés és Ipolyszalka között található egy, de utána ez lenne a másik híd Ipolydamásd és Helemba között, ahol át lehet kelni egyik országból a másikba, az Ipoly egyik partjáról a másik partjára.
Az itt élő embereknek különösen fontos a hidak építése, hiszen egy olyan földrajzi adottságú résszel állunk szembe, amely ugyan természeti adottságait tekintve gyönyörű, hiszen a Börzsöny lábainál fekszik, ugyanakkor nyugat felől az Ipoly és az államhatár, észak felől szintén a folyó és az államhatár, kelet felől pedig a Börzsöny hegyei határolják. Tehát eléggé elszigetelt része ez hazánknak. Nyilván nem így volt akkor, amikor ez a földrajzi egység még egybetartozott és nem szabdalta keresztül az államhatár. Nem így volt akkor, amikor 47 Ipoly-híd volt, de sajnos az elmúlt évtizedek fejlődésére rányomta a bélyegét az, hogy nem volt igazán sem észak, sem kelet, sem nyugat felé átlépési, közlekedési lehetőség. Éppen ezért duplán fontos ebben a térségben a hídépítés, ezért duplán fontos, hogy Ipolydamásd és Helemba között végre ez a híd megépülhet, és erről mi itt a parlamentben dönthetünk.
Mind Érsek Árpád miniszter úrral, mind Peter ®iga miniszter úrral közösen, valamint Szijjártó Péter miniszter úrral márciusban már egy alkalommal a helyszínen bemutattuk a beruházást. Itt egy 52 méteres híd fog épülni a bekötőúttal együtt 2,1 milliárd forintból, és bízunk benne, hogy két-három éven belül már használhatják is a környéken élők. Ez segíti a gazdasági fejlődést, segíti a turizmust, új munkahelyeket teremthet, akár a magyar oldalon levő Ipolyfabric számára, akár a túloldalon levő munkahelyek számára, ez fontos előrelépés lehet akár az áruszállítás, akár a munkába való ingázás tekintetében. De az még legalább ennyire fontos, hogy ez a híd össze is köti a rokonokat, a családokat, akiket mind az Ipoly, mind az államhatár kijelölése kettészakított az elmúlt évszázadban.
Az is fontos, hogy ennek a hídnak a megépítésével egy nagyon nagy, egy több mint 30 kilométeres kerülőt tudnak kiiktatni azok, akik egyik településről a másikra át akarnak járni, és nyilvánvalóan mind a beruházások, mind a kereskedelem és turizmus tekintetében Ipolydamásdra és a túloldalon Helembára egyre több és több embert fog vonzani. Ahogy mondtam, évszázados közös múltja van a két településnek, ezt tudjuk most helyreállítani ezzel a híddal. A felvidéki magyarság is közelebb kerül az anyaországhoz. Itt a határ túloldalán, az Ipoly jobb partján egy elsöprő többségében magyar lakosságú része van Szlovákiának, fontos, hogy az anyaországgal minél szorosabb legyen a kapcsolatuk, és mint minden híd, ez is az összefogás jelképe.
Megköszönöm mindenkinek a határ mindkét oldalán, polgármestereknek, a megyei közgyűlések vezetőinek, a megyei és járási hatóságok vezetőinek, hogy sokat tettek, tesznek és remélem, a jövőben is tenni fognak azért, hogy ez a híd megépülhessen; különösen Rományik Ferenc polgármester úrnak, aki minden alkalommal igyekezett a híd ügyét, a hídépítés ügyét előmozdítani mind magyar, mind szlovák oldalon.
Azt tudom tehát összegzésként mondani és kérni mindenkitől, hogy támogassa ezt a mostani kiegészítését a nemzetközi megállapodásnak. Egy évszázados sebet is be tudunk gyógyítani a híd megépítésével, másrészt pedig újra életet, kapcsolatokat, összeköttetést tudunk biztosítani nemcsak azok számára, akik Ipolydamásdon élnek, hanem a tőle északra, délre fekvő többi településen élők számára is. Bízom benne, hogy még sok hasonló vitában lehetünk itt az Országgyűlésben, amikor újabb és újabb Ipoly-hidak építéséről dönthetünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, Rétvári államtitkár úr. Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Normálisan három ilyen kiváló hozzászólás után különösebben nem is kell semmit hozzátenni, azt kell csak mondani, ami a frakciónk álláspontja, miszerint mi is meg fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot. Három nagyon rövid gondolatot azonban mégiscsak engedjenek meg, ígérem, hogy fogom kímélni az önök és a tisztelt Ház idejét.
Az egyik az, hogy az ember gyakorló politikusként, gyakorló vezetőként mindig rácsodálkozik arra, hogy egy ilyen, látszólag egyébként rendkívül egyszerű ügyben, mint egy Ipoly-hídon megváltoztatni a 12 tonnát 3,5 tonnára vagy valamilyen engedélyezési eljárást megváltoztatni, ehhez ne kelljen már várni a helyieknek arra, hogy a Magyar Országgyűlés összejöjjön, hogy kiváló és fontos emberek a maguk véleményét elmondják, hogy eljuthassanak egészen odáig, hogy mi is a koalíciós együttműködés adott esetben Szlovákiában. Tehát én azt javasolnám, nem tudom, van-e ilyen lehetőség és elnézést kérek, ha most ez egy picit rossz irányba viszi vitát, hogy talán arról kellene megállapodni, amit a jobbikos képviselőtársam feszegetett. Ha fontos nekünk az, hogy az Ipolyon legyenek hidak, akkor egy olyan megállapodás születhessen, ami utána a helyi településekre, adott esetben alsóbb szintekre tudja bízni azt, hogy a döntéseket meghozzák. Nem akarok nagyon-nagyon átmenni egy másik politikai vitába, de ha önök most azt kérik számon Brüsszeltől, hogy el akar venni helyi jogosítványokat és ott nagyon harcosan a magyar érdekek védelméről beszélnek, egyébként helyesen, akkor azt gondolom, hogy itt is igaz az, hogy egy híd építésénél nem a Magyar Országgyűlésben, egyébként jól láthatóan világlátott és a helyszínt komolyan és jól ismerő emberek vitája zajlik.
A második gondolat, hogy magam is szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Rétvári Bence elmondott. Aki ismeri a környéket, tudja, hogy egy nagyon sajátos beszögellése ez Magyarországnak, amely tényleg elképesztő helyzetben van azzal, hogy a Börzsöny, a határok, a folyók határolják. Gyakorlatilag oda más formában nem vagy nagyon nehezen lehet eljutni. Azt gondolom, hogy ha már a 47-ből ez a következő híd, akkor valószínűleg ez a híd jó helyre kerül.
A harmadik egy elvi mondat, amit szeretnék elmondani. Lehet, majd azt fogja mondani képviselőtársam, hogy Kovács László szelleme lengi be a Parlament épületét, de mégiscsak azt mondom, hogy kevesebb melldöngetéssel, sok aprómunkával bizony előbbre lehet jutni. A szomszédsági kapcsolatoknak pont ez a lényege, hogy lehet hangzatos jelszavakat mondani, közben pedig valójában pont azok a célok, amelyeket megfogalmazunk vagy megcéloztunk magunk számára, pont azok nem, vagy alig történnek meg. Sokkal, de sokkal többet érünk azzal, ha apró kis lépésekkel, határátkelőkkel, hidakkal, kulturális együttműködéssel megpróbáljuk mindazokat a gátakat, határokat, amelyek közöttünk vannak, lebontani, mert akkor lesz valójában a határon túli magyaroknak is jó.
Tehát összefoglalva: a Szocialista Párt álláspontja az, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék, szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, Molnár Gyula képviselő úr. Kétperces hozzászólás nincs, ezért további képviselői felszólalások következnek; elsőként Hajdu László, a DK képviselője.
(11.20)
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ipolydamásd ügyéhez személyes ok miatt szólok hozzá, nem más okból, mint a DK-frakcióban ülő képviselő, de mondhatom előre, hogy a DK meg fogja szavazni az ennek a hídnak az építéséhez szükséges törvénymódosítást. Hozzá kell tegyem, hogy nagyon nagy visszalépésnek tekintem, tekintve, hogy én körülbelül 20 éve ismerem ezt a környéket és ezt a települést, a település díszpolgára is vagyok, illetve a képviselő-testület azzá fogadott, kicsit ezért is érzem, hogy szólnom kell.
A Helemba és Ipolydamásd közötti híd esetében visszalépni 10 tonnáról 3,5 tonnára pont az itt elhangzott, nagyon jó észrevételeknek lesz az akadálya, hiszen a turizmus föllendítését 3,5 tonnás híddal nem lehet megtenni, mert Komárom irányába, Párkány vagy Esztergom irányába mennek azok az autóbuszok, amik a turizmust jelentenék ennek a településnek; itt van egy várrom is, ami külön látványosság, pont ezt nem veszi figyelembe, hanem továbbra is 30 kilométeres kerülő úton kell a buszoknak jönni abban az esetben, ha ez 3,5 tonnás. Picit kellett volna ezen a műszaki tartalmon úgy módosítani, hogy az autóbuszok tudjanak átjönni ezen a hídon.
Ezt azért államtitkár úrnak, a helyi képviselőnek, Rétvári Bencének postáznám, mert márciusban én ugyan elkéstem már arról az ünnepségből, ami ott egy kicsit kampányjelleggel is volt, ahol már ez meghirdetésre került, amit most törvényként fogunk tárgyalni, de én ott voltam 2012-ben, amikor még Harrach Péter volt a képviselő, és még azt követően néhány falunapon. Egyébként szombaton volt egy hete, falunap volt Ipolydamásdon, és Ipolydamásdon ezt külön ünnepelték már, de ott az nem hangzott el a színpadon, hogy ez nem 10 tonnás híd lesz, hanem sokkal kisebb, ez egy kis biciklis átjáró, mert valójában a turizmust akkor segíthetné; és csak emiatt vetem föl, hogy gondoljuk végig, hogy a szlovákokkal vagy Nyitra megyével, nem tudom, ott a jogosítványok hogy vannak, úgy látom, Nyitra megyének túl nagy a jogosítványa Szlovákiában mint régióközpontnak, talán a híd megépítésében is ők lehetnek a segítők, de az akadályok is, hogy ez a híd megépüljön. Ezt a hat évet, ami eltelt, úgy gondolom, még újabb hat év fogja követni, ha ezek a módosítások és sok minden egyéb a szlovákokkal nincsen jól összehangolva.
Összességében támogatom én is és a frakció is, ahol ülök, a Demokratikus Koalíció, de megfontolásra ajánlom azt, hogy ez a visszalépés műszaki tartalmát tekintve az alapvető célt nem éri el, és még egy dolog, hogy közúti forgalom szempontjából sem mellékes, hogy minden az Esztergom irányába menő, nagyon keskeny utat terheli, ez az út, a 2-es útnak ez a szakasza pedig nincs kihasználva, holott nagyon sok magyar település irányába egészen Pozsonyig nagyon sokat jelentene, ha ez a híd nem ilyen alacsony műszaki tartalommal épülne meg. Egyébként támogatnom. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Hajdu képviselő úr. Most megadom a szót Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő asszonynak.
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi felszólalásokban egy közös pont volt, az, hogy picit bizonytalanság van a tekintetben, hogy miért jutottunk mi ezzel az egyezménnyel ide. Ebből a szempontból, meg kell mondjam, államtitkár úr, kicsit szűkszavú volt, mert államtitkár úrnak pontosan azokat az előzményi jogi kereteket, illetőleg eseményeket fel kellett volna vázolni az ismertetőjében, amelyek miatt mi idejutottunk.
A 2012-es megállapodás, amelyben 90 metszéspontot határozott meg a két ország delegációja átjárásra mind gyalogosan, mind majd hidakkal, odáig jutott, hogy 2014-ben mindössze nyolc metszéspontban tudott a két delegáció egymással megállapodni. Milyen érdekes, hogy ’12-ben ott van egy ilyen fellendülés - valószínűleg mindkét fél belpolitikai viszonyaiban nagyon jól mutatott, hogy ilyen nagyszerűen sikerült ennek az egyezménynek a megkötése -, majd két év múlva ez már nyolcra redukálódik, és ott tartunk, hogy 2018-ban ugyan már március 31-én leraknak egy alapkövet, de fogalmunk nincs arról, hogy ez a híd egyébként mikor fog megépülni. S csak csekély szerénységgel megjegyzem, hogy 2021-ig az összes metszéspontnak el kellett volna valamilyen művel készülnie. Tehát ez azért a jogi háttere ennek az egész történetnek.
Ezért van az, hogy képviselőtársaim ilyen végtelen jó szándékkal, de némi bizonytalansággal állnak itt a Ház falai között, mert megkérdezik azt, hogy egy aláírt egyezménybe miért kell még csak most beleírni azt, hogy majd a tervdokumentációban szereplő, szükséges engedélyek birtokában lévő híd készülhet el. Egy építkezésnél ez nem természetes dolog, hogy a tervdokumentáció alapján építenek majd egy hidat? Egy hatéves egyezményről beszélünk.
Nem, kérem szépen, arról van szó, hogy igenis a turizmus fejlesztésére egy tisztességes, rendes, legalább 10 tonnás járművek áthaladását szolgáló híd kellett volna, erről állapodtak meg, majd mivel természetesen a szlovákoknál is ugyanolyan belpolitikai perpatvarok szoktak lenni éppen a magyargyűlölet ilyen vagy olyan szintjének megfelelően, bizony a szlovák oldalon a lakosok 2014-ben kierőszakoltak egy népszavazást, és népszavazás döntötte el, hogy nem lehet 3,5 tonnánál nagyobb gépjárművel áthaladni, és kizárólagosan nemzetközi személyforgalomra szolgál. Erről van szó, ez a probléma. Tehát ’12-ben úgy készítettek el egy egyezményt, hogy tulajdonképpen belpolitikai egyeztetések nem történtek, az érintett településekkel valószínűleg semmilyen egyeztetések nem történtek, és egyszer csak az egyik politikus fel tudta hergelni a társadalmat, hogy ezt kierőszakolják, és ez megtörtént. Ezáltal mi is kényszerhelyzetben vagyunk, tehát ebből a szempontból Magyarország is áldozat, ez tény, de ez is valószínűleg annak köszönhető, hogy nem dérrel-dúrral megvan a 90 metszéspont, aztán 2018-ban örülünk, ha 2021-re egy darab híd megépül. Ezek a dolgok szimbolikus dolgok, különösen annak fényében, amit Szávay István képviselőtársam itt elmondott.
A magyar kormány rendkívül büszke arra, hogy a szlovákokkal milyen csodálatos eredményeket tudott elérni, de hogy őszinte legyek, ha ennek a 12 éves tevékenységnek ez az egy híd lesz az eredménye, bár a nullához képest ez is mindenképpen fontos eredmény, ebből a szempontból a nulla és az egy között nagyobb a különbség, mint az egy és a kettő között, mert a semmi és a valami, de azért én azt hiszem, hogy majd egyszer valamikor a kormányzatnak be kellene számolni arról, hogy egyáltalán ennek a folyamatnak mi a valódi háttere, mi a tényleges háttere, mert mi itt csak a felszínt látjuk, a felszíntkapargatjuk, és mi ugyan mindent megteszünk azért, hogy ezek a viszonyok jól alakuljanak, és minél több átjárás lehessen a szomszédos országban élő honfitársainkhoz, illetőleg a két ország turizmusa által a gazdaság is fejlődjön, de annyira kellemetlen, hogy ilyen egyezménymódosításokba fuldokolnak bele komoly, a két ország életét alapvetően befolyásoló tényezők. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) További felszólalásra senki nem jelentkezett.
Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Jelzi az előterjesztő, Cseresnyés Péter államtitkár úr, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.
CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szeretnék néhány gondolatot elmondani önöknek, mert valakik - két felszólalásból is kiderült - nem olvasták el figyelmesen az előterjesztést és annak a magyarázatát, ugyanis nemcsak 3,5 tonna alatti forgalomra van ez a híd, hanem a személyforgalomra általában. Tehát Hajdu képviselőtársamnak mondom, hogy egy busz, amely a turizmus egyik letéteményese a tekintetben, hogy a turistákat az szállítja nagy tömegben egyik helyről a másikra, átmehet a hídon, és az egy nagyon fontos dolog - megjegyzem ezt jobbikos képviselőtársaim hozzászólására is reagálva -, hogy a helyiek kérték azt, hogy 3,5 tonna alatti tehergépjármű-forgalom mehessen csak át a hídon, afölötti teherforgalom ne használhassa ezt a hidat. Tehát az ott élő emberek javasolták ezt, az ott lévő emberek kérték ezt. Én azt hiszem, az ott élő emberek tudják igazán a saját igényeiket megfogalmazni és meghatározni, Budapestről nem biztos, hogy nekünk jó ebbe beleavatkozni.
(11.30)
Tehát ez egy nagyon fontos értelmezési kérdés volt, és azért tartottam fontosnak ezt elmondani, hogy tisztázzuk ezt a kérdést, ami félreértésre adott okot.
A másik dolog, amit szeretnék tisztázni, az a bizonyos 90 körüli szám, amit metszéspontként jellemzett. Itt átkelésről van szó, ez egy keret volt, meg kellett határozni, hogy milyen lehetőségek vannak, ebből a 90 helyszínből kellett meghatározni és kiválasztani azokat a helyszíneket, amelyek alkalmasak arra, hogy a későbbiekben átkelőhelyet létesítsenek rajtuk. Ez a folyamat még történik, az előkészítések történnek, és bár most egy megvalósítás előtt állunk, de azért szeretném mondani, hogy például Drégelypalánk, Ipolyhídvég, Őrhalom, Ipolyvarbó kerékpároshíd-átkelőhelyek előkészítés alatt vannak, és a kerékpáros híd a Dunán Dunakiliti és Doborgaz között ugyancsak előkészítés alatt van, tehát folyik a munka folyamatosan, csak azt látni kell, hogy az előkészítő munka egyik pillanatról a másikra nem valósítható meg. Egy híd megépítése nem úgy történik, hogy kitaláljuk, és másnap nekiállunk építeni. Meg kell tervezni, elő kell teremteni rá a forrást; aki önkormányzatban vagy éppen beruházások levezénylésében dolgozott és részt vett már, az tudhatja, hogy egy álom, egy terv, egy cél elérése attól függően, hogy mekkora beruházásról van szó, rövidebb-hosszabb időt vesz igénybe, de semmiképpen sem az egyik pillanatról a másikra megvalósítható ügyként kezelhető.
Viszont Szávay István felszólalására más szemszögből is szeretnék reagálni, hiszen a hosszú felszólalásában a szakmai hozzászólása mellett különböző, nemzetpolitikával kapcsolatos kritikákat is megfogalmazott. Nem akarnék minden egyes, egyébként nem idetartozó kérdésére, felvetésére reagálni, egy dolgot viszont szeretnék mondani - talán az elmúlt nyolc év tapasztalata alapján is mondhatom ezt, amióta a Jobbik benn van a parlamentben. A parlamentben vádaskodni, nagy szavakat mondani, vagdalkozni különböző kifejezésekkel, gondolatokkal rettenetesen megy nekik. Akkor, amikor például a nemzet érdekében cselekedni kell, például amikor az Alaptörvény módosítását meg kellett volna szavazni a kötelező betelepítés ellen, akkor már, amikor tenni kellett volna, nem volt akkora bátorságuk. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)
Addig, amíg szájhősködni kell, megy, amíg - ahogy mondtam - vagdalkozni kell mindenfajta felelősség nélkül, addig tudják mondani a véleményüket, a cselekedet már nem jellemző rájuk. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, Cseresnyés Péter államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.
t-813 Ipoly by Reálzöldek Reális Zöldek Klub on Scribd
|
|
Dátum: 2018. September 19. Wednesday, 16:43 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
