| Felszín alatti vizeink védelmében Áder János köztársasági elnök úr |
|
 Felszín alatti vizeink védelmében Áder János köztársasági elnök úr
TÜKÖR
„Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt… Pison, Gichon, Tigris, Eufrátes” olvasható a Teremtés könyvében.
A víz, ezen belül az ivóvíz az emberi élet alapja, állítja Áder János köztársasági elnök úr. Helyesen állapítja meg az Államelnök úr, hogy a víz Alaptörvény védelme alatt álló természeti kincs, szükséges kellék az Alaptörvényben biztosított egészséges környezethez való alapjog érvényesüléséhez.
A reális zöldek teszik hozzá az Államelnök úr megállapításához, a környezethez való alapjog érvényesüléséhez a legkevesebb oldott anyagot, főképpen csak gázokat tartalmazó esővizet célszerű használni. Eső vízzel való öntözéssel „zöldíthető” legjobban a környezet, biztosítható az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésében az egészséges környezethez való alapjog érvényesülése.
Aki tehát esővízzel öntöz, az tesz annak érdekében, hogy minden csepp esővizet meg kell őrizni, fel kell használni.
Szembe került egymással a kormányoldal és az ellenzék az esővíz felhasználásában!
Áder János köztársasági elnök úr az Alkotmánybírósághoz fordult. Államelnök úr indítványában hivatkozik tizenegy szakmai szervezetre, köztük a WWF Magyarország Alapítványra, amely mostanság a Dráva folyó ügyében akciózik.
A hazánkba beépült nemzetközi szervezet a WWF szakmai látásmódja meglehetősen szelektív. Nem veszi észre, hogy Drávatamásiban ötven méterre a Drávától, a Duna-Dráva Nemzeti Park vendégházának az udvarán lévő kútban nincs víz.
A hazai vízmérlegben a csapadékból a talajba beszivárgó és onnan elpárolgó, a növényzetet fenntartó vízmennyiség nem szerepel, holott a készletgazdálkodás számára fontos lenne.
A kormányoldal úgy gondolja, hogy vízi létesítmény építéséhez/kútfúráshoz és üzemeltetéséhez ne kelljen külön hatósági engedélyt kérni, ne legyen szükség sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás lefolytatása.
Dr. Pintér Sándor miniszter úr nevével fémjelzett indítvány kizárólag a házi vízellátásra, kerti öntözésre és háziállatok itatására szolgáló fúrt kutak engedélyezéséről, engedély alóli felmentéséről és esetleges illetékek, már eddig befizetett összegek visszafizetéséről rendelkezik, a falvakban, a tanyákon élő embereket, gazdákat régóta érintő ügy végére kíván pontot tenni. A Kormány szeretné, hogy a vidéken élő emberek műveljék a kertjüket, mert a háztáji kiskertekben termesztett élelmiszerek nagy értékük mellett egészséges alapanyagai saját háztartásuknak is.
Az ellenzék szerint ivóvízbázisunk van veszélyben, ha vízkivétel a Kormány akarata szerint történne. A Kormány akarata Alaptörvénybe foglalt joggal ütközik, egészséges ivóvízhez jutás Alaptörvénybe foglalt alapjog. Az ellenzék érvelése hasonlatos a T. Házban 1992-ben kifejezett kormányoldali érveléshez. Négymillió magyar állampolgár ivóvíz készlete veszélyben!
Hangzott el 1992-ben a Magyar Országgyűlésben, ha bősi vízlépcső üzembe helyezésére sor kerülne.
Bős, negyed százada üzemel a magyar polgárok ivó víz ellátása rendben. Szigetköz alatti vízkészlet pótlása a határszelvényen történik, 1992-ben a képviselők elengedték a fülük mellett. Sőt megakadályozták a tiszta szakmai látást a felszín alatti vizek kérdéskörében! Magyarország 1992-1995 között lemondott 2. 4 millió ECU kutatási programban való részvételről!
Az Európai Közösségek a PHARE –program keretében, amely a Közép és Kelet Európai országok megsegítésére irányult 2.4 millió ECU ajánlottak fel a Duna síkság felszín alatti vizek modellje kutatási programra. Az Antall kormány a dumakörös zöldek nyomására lemondta a részvételünket a programban.
Kétségtelen a Duna-Tisza között az Alföldön gondot okozhat a nem ellenőrzött vízkivétel.
Ha a jövő nemzedékekért felelős ombudsman helyettes, dr. Bándi Gyula, Áder János köztársasági elnök úr, tizenegy szakmai civil szervezet, felszólította volna az egymást váltó kormányokat, vagy a mostani ellenzék, 2010 után az Orbán kormányt a Duna- Tisza közi homokhátság természeti tőkéjének vízpótlással való megőrzésére az Országgyűlés által elfogadott 105/1995. (XI. 1.) OGY határozatot teljesítésére a Homokhátságon megállt volna az sivatagosodás. Akár engedély nélkül is lehetne gémeskutakat létesíteni, az alföldi tanyákon. Az országgyűlési határozat elfogadása óta a homokhátság területére a Jó Isten által területre küldött esőfelhőkön túlmenően egy vödör vizet az egymást váltó kormányok nem vittek.
A Dráva mentén már mérni sem kell a kútból kivett vizet, nincs a kutakban víz!
Annak ellenére nincs, hogy az ŐSDRÁVA program keretében jövőre elfogy a programra szánt 20 milliárd forintból az utolsó egy milliárd forint.
Áder János köztársasági elnök úr Budapesten két alkalommal volt kezdeményező Víz Világkonferencia megrendezésében.
Sajnos Áder elnök úrra, Tildy Zoltán, köztársasági elnök 1947-ben megtett javaslata nem volt hatással.
„Nagyra hivatott ez a nemzedék, mert nemcsak egy romba döntött országot kell újjáépítenie, hanem századok elsikkadt ország építő terveit is megvalósíthatja, ha minden erejét összefogva, hozzá tud nőni hatalmas feladataihoz. Az elmúlt száz év nagyszerű tervei közül is messze kimagaslik Széchenyi gyönyörű álma: a Duna – Tisza csatorna megépítésének a terve. Legyen ennek megvalósítása az egész nemzet ügye. Nagy korszakok így térnek vissza nagy alkotásokban.”
A Duna- Tisza csatorna tervezését és építését éppen úgy szorgalmazta az osztrák császári ház, mint Kossuth Lajos.
Széchenyi a csatornáról a következő módon nyilatkozott:
„Keblemet pedig semmi sem tágítaná annyira, mintha mindazon jó magyar Képek, melyek Duna-Tisza-közt láthatók, egy új életet árasztó, derék vízcsatorna mellett legnagyobb kéjjel éldelhetnék százszorta javított vidékük minden előnyét. És akkor, ha majd Tokajbul is Marosújvárról is láthatnék érkezni Pestre hajót és Szolnokra és Szegedre hajón indulnánk, kies kertek és csinos házak közt vinne át az út, hol a magyarságnak van legeredetibb bölcsője, mely azonban ma jobbandán homokban és sárban fekszik: akkor bíz egy kicsivel megint könnyülve rajtam az agyag súlya.”
Somlyódy professzor nyomán, a VITUKI 1991-1990 évek közötti mérései alapján tudott a vízmérlegről. Átlagosan 112 km3 víz érkezik külföldről, és 6 km3 a hazai lefolyás, azaz összesen 118 km3 a teljes mederbeli lefolyás. Ennél több vízzel rendelkezünk a hazai mintegy 56 km3 a talajba beszivárgó és onnan elpárolgó, a növényzetet fenntartó vízmennyiség a mérlegben nem szerepel, pedig valójában a készletgazdálkodás szempontjából fontos lenne. Az ország hasznosítható vízkészlete közel 50 szerese az évi átlagos csapadéknak. De jelentősek az eltéréseka készleteket illetően, például az Alföld és a Dunántúl vonatkozásában.
A reális zöldek valós helyzetről 2002-ben írták:
„Napjainkban az Alföld településeinek jelentős része szennyvízpocsolyán úszik. A lakosság, a mezőgazdaság, valamint az ipar által felhasznált víz a térségben szennyvíz formájában marad vissza. Gyakorlatilag az Alföld talaja már az esővíz raktározására sem képes, mint hajdan volt. Az ország más részein sem jobb a helyzet. A Duna mentén Ercsinél, vagy Nagymaros alatt, Leányfalunál is elindultak a házsorok, a partfalak a Duna felé. A lakosság, főleg üdülők szennyvizeinek elvezetése nem megoldódott a hegyoldalak talaja elzsírosodott, a talajban jelentős belső feszültségek keletkeztek. Hosszas szárazság esetén a feszültség ugyan csökken, egyébként csak a felszín elmozdulásával. Árvíz a feszültség csökkenés folyamatát gyorsítja, a partfal bedől, és a „feszültség” a térség lakóira száll át.
Más jelenségek figyelhetők meg az Alföld nagy városainak területén. Debrecenben a szennyvíz csatornák ugyan nagyrészt megvannak, a város komplex szennyvíztisztítása azonban még nem megoldott. A város szennyvizének részleges tisztítása eredményként kiömlő szennyvíz, Mezőtúrig szennyezi a vízelvezetés útvonalát.
A talajvíztükör Debrecen térségében fokozatosan süllyed, amely részben az elmúlt évek szárazságával is magyarázható. A cívisváros talajvíz szintjének kedvezőbbé tételére, az öntözés feltételeinek bővítésére, a Nagyerdő és az Erdőspuszta élővilágának védelmére terv már 1995-ben készült.
Az ország felszíni vizeinek területén sem kedvezőbb a helyzet.
A Trianon után megmaradt határokon belül a felszíni vízkészlet eloszlásunk, kedvezőtlen. A felszíni vízkészlet 90 %-a Duna, Tisza, Dráva medrében összpontosul, nagyobb része a Duna és Dráva, s mindössze 10 %-az a Tisza medrében.
A felszíni vízgazdálkodásunk csak a szomszédos országok vízgazdálkodásával közösen kezelhető. Erre napjainkban döbbennek rá politikusaink. A szomszédos országokkal fennálló feszültséget is ajánlatos csökkenteni.
A Tisza, a Berettyó, a Sebes - Kőrös, a térségben ballagó Kutas, a Kálló belvizei, a Keleti és a Nyugati főcsatornák vizeinek, szennyvizektől való megszabadulása egyre reménytelenebb. A folyó vizek természetes öntisztulásnak egykori csodálatos önmagától végbemenő folyamata mára megszűnt. A térség csatornázottsága és hulladékkezelése megoldatlan a térségben élő 1.7 millió ember számára kedvező helyzet előállására vajmi kevés esély van.”
A reális zöldek figyelem felhívása óta eltelt kétszer nyolc év.
Nyolc év baloldali kormányzással, nyolc év jobboldali kormányzással.
A baloldali kormányzás a Vásárhelyi terv beruházása jegyében telt el.
A Vásárhelyi terv előimádkozása az első Orbán kormány országlásának az utolsó évében kezdődött, a WWF útmutatása alapján. Hat, vész tározó, szükség tározó a szocik országlásának idején épült meg. A szocik a kútfúrónak fűt fát ígértek, öntőzést, modern mezőgazdaságot, vidékfejlesztést, a Vásárhelyi terv végrehajtása keretében.
Az ígéretből semmi nem vált valósággá, hat vésztárózó létesült, több százmilliárd forint ráfordítással, gépi munkák révén, a gépi munka lehetővé tette a közpénz lenyúlását.
Műtárgyak létesültek, amelyeknek húsz méter magas beton falát, legfeljebb 30 évenként nyaldossa a Tisza vize.
A reális zöldek szerint, aki nem látott, nem járt körül a hat vésztározóból legalább egyet, jobban teszi, ha vízügyeikben hallgat.
2009-ben került átadásra a Tiszaroffi árvízcsökkentő tározó. A beruházás 7.6 milliárd forintjába került a költségvetésnek. A Tiszaroffi árvízszint csökkentő tározó három település, Tiszaroff, Tiszabő és Tiszagyenda között helyezkedik el, közel 5300 lakos és 2000 háztartás árvízi biztonságát növeli.
Tiszabő minden problémája megoldható lett volna a fenti költségvetési összegből!
A számítások szerint ugyanis a tározóba 30-40 évente kerülhet víz!
Harminc évenként előforduló árvíz esetén a lakosok egy részének kitelepítése vagy a Tisza gátjának átvágása, nem lakott terület közelében megoldás lett volna a gátakat meghágó árvízzel szemben.
Már 2009-ben is, 5300 lakos közül sokan segélyből éltek. A tározó 22,8 négyzetkilométeres alapterülete megközelíti a Velencei tó méretét. Ha 30 évig nem kerül elárasztásra a tározó, akkor oda víz csak az égi áldás jóvoltából jut.
2010 után jött a jobboldali kormány, gépezetében Illés Zoltánnal.
A politika által megtört vízügy, hogy igazolja a szükségtározó fontosságát, vizet engedett a Tiszaroffi tározóba.
Fazekas Sándor miniszter úr, 2010-2018 között abban a hitében irányította a tárcáját, hogy a szükségtározókban öntőzés céljára vizet tárolnak!
A kúthasználó a környezet megóvása céljából a tényész időszak idején öntözésre kíván felhasználni esővizet, maga és környezete számára biztosítva az egészséges környezetet, teljesítve az Alaptörvényben kifejezetteket. A reális zöldek a „kútfúró” védelmére kell, aki tiszteletben tartva az Alaptörvényt, tényész időszakban a növényeinek több vizet biztosít a „zöldülés” érdekében. Szemben a betonon és aszfalton élő városi polgárral, amelyeknek lakóhelyéről az eső víz nagy része a folyókba kerül és elfolyik az országból.
A konfliktus helyzet, a kúthasználók szembeni ágálás nem állt volna elő, ha öntőzési törvény elfogadására sor került volna.
Valójában öntözési törvény elfogadására sor került! Több mint nyolcvan éve.
Az Országgyűlés által elfogadott 1937. évi XX. törvény olyan öntözőcsatornákat építését határozta meg, amelyből a gazdák általában vízemelés nélkül vezethették az öntözendő területekre a vizet, másrészt a vizet mérsékelt vízdíj ellenében bocsátotta a Törvényhozó 1937-ben a gazdák rendelkezésére.
A törvény előírta a Tiszán (Tiszalök) és a Körösön (Békésszentandrás) egy-egy duzzasztómű építését.
|
|
Dátum: 2018. August 03. Friday, 23:30 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
