Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szakfolyóirat szerkesztősége részére
Tárgy: Olvasói levél dr. Zsebik Albin, főszerkesztő KEZDJÜK A TÁVHŐVEL című felhívásához.
Tisztelt Szerkesztőség!
Mindenekelőtt örvendek, hogy dr. Zsebik Albin főszerkesztő úr, dr. Stróbl Alajosra hivatkozással tenni akar annak érdekében, hogy az energetika, jelen esetben a távhő területén a politikai helyesség a szakmára támaszkodjék.
Véleményem szerint az energetika területén a Törvényhozó és az energetikai kormányzat energiagazdálkodásunkra vonatkozó politikai döntései a rendszerváltás előtt és után is, a szakmára támaszkodva születtek meg.
Hogy a rendszerváltás követően a politikai döntések ennek ellenére szakmailag sok esetben kifogásolhatók annak okát a következőben látom:
• az energetikához értő szakemberek egy része a rendszerváltást követően „azért van állásom, mert nincs álláspontom” álláspontra helyezkedett, másik része pedig azt mondja, amit a politikusok hallani szeretnének.
Idézem egyik tanítómesterem Dr. Lévai András HŐERŐMŰVEK I. kötetből a Professzor úr által írt előszó első két mondatát: A hőerőművek alkotják hazánkban a villamosnergia – ellátás alapját, ez jellemzi népgazdasági fontosságukat. Jelentőségük akkor sem fog csökkenni, ha – remélhetőleg minél hamarább és minél nagyobb mértékben – hasznosítani fogjuk sajnos, amúgyis eléggé kevés vízerőnket; ez a jelentőség biztosan növekedni fog azonban, ha meggyorsítjuk a kapcsolt hő-és villamosenergia- fejlesztésre berendezett hőszolgáltató erőművek építését.” (Lévai professzor úr könyvének 8. oldalán utal dr. Mosonyi Emil újabb kutatási eredményére utal: 463 MW és 900 MW potenciális vízerő teljesítőképességre.) Az Energiagazdálkodás 2011. évi 4. számában dr Zsebik Albin főszerkesztő úr már eljutott odáig, hogy kimondta a vízenergia hasznosítása Magyarországon se tabu, de mivel az elmúlt húsz évben az volt a szakemberek körében is, ez a tény hozzájárult a szakmailag kifogásolható energia-politikai döntések meghozatalához.
A másik tanítómesterem Dr. Heller László professzor úr volt.
Heller professzor úr, következő tanítását kellene a támogatási rendszerek szabályozásánál figyelembe venni: „Az energiagazdálkodás célja az energia kincs kímélésén kívül elsősorban az energiák termelésének, átalakításának és felhasználásának gazdaságos megoldása. Itt azonban hangsúlyozni kell, hogy a gazdaságosság fogalmába nem csak a tüzelőanyag, illetve energiafogyasztás csökkentését kell bevonni, hanem mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy energia megtakarítások milyen beruházások árán érhetők el. Ugyanis abban az esetben, ha a beruházásokra fordított összeg olyan nagy, hogy az energia megtakarításból származó haszont felemészti, úgy természetesen nincsen értelme az illető energia megtakarításra irányuló intézkedésnek.”
Heller professzor úr életében nem gondolhatott arra, hogy 2010. szeptember hóban a Magyar Energetikai Társaság ENERGETIKA c. lapjában Garbai László tollából származó írásban az lesz olvasható, hogy a kapcsolt villamos energia – termelés támogatására fordított 60-70 milliárd Ft/ év összeg 80 % külföldi termelőknél maradt, én teszem hozzá Bogár László közgazdász szavait kölcsön véve: kiszivattyúzására került az országból.
2012. január 2.
Juhos László, Reális Zöldek Klub elnöke
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
