Kerényi A. Ödön
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kedves Zsebik Albin!
Örömmel olvastam az Energiagazdaság 2011/4 számának elektronikus kiadását , amely nyolc vízerő hasznosítási cikket közölt. Különösen fontosnak tartottam a Szerkesztői jegyzetet, amely ennek okát is megvilágítja. Az ETE nem tarja többé tabu témának a vízerő hasznosítást és az alapismeretek felfrissítésével igyekszik a félrevezetett társadalmat meggyőzni a kis esésű, de nagy vízhozamú folyók, tehát a Duna és a Tisza vízerő hasznosításának gazdaságosságáról . Megdöbbentő a kormányálláspont vízerő ellenességének azon indokolása, miszerint ez lehetetlen, amikor a Tiszán 60 éve működik a Tiszalöki és 40 éve a Kiskörei vízerőmű. Mindkettő elsősorban vízgazdálkodási és mezőgazdasági öntözési célra készült, de az alacsony duzzasztás ( 6-8 m) esését is ki lehet használni a propeller lapátozású Kaplan turbinák segítségével. A duzzasztó gátakba épített hajózsilipek aszályos időkben a hajózást is lehetővé teszik. A kiskörei Tisza tó pedig környezetbarát, turista paradicsommá tette a környéket.
A Duna magyar szakaszán is a komplex hasznosítása teszi gazdaságossá - kis esés ellenére- a vízlépcsők építését. Ott az elsődleges szempont az egész évi hajózás biztosítása volt, amit a Duna Bizottsággal kötött nemzetközi Egyezményben vállalták a tagállamok. A legutóbb 2000-ben megerősített Egyezményt az országgyűlés törvénybe is iktatta. Ebben Magyarország vállalta, hogy a már működő Bősi után megépíti a Nagymarosi, a Adonyi és a Fajszi Vízlépcsőket is. Alkotmánysértő tehát az a kormányhatározat, amely 2004-ben megtiltotta Nagymarosi Vízerőmű újraépítését, amit a hágai Nemzetközi Bíróság Ítélete is elrendelt.
Nem lehet megelégedni tehát a Kormány azon ígéretével, hogy a kis (<5 MW) vízerőművek építését támogatja, a megújuló energiák részarányának növelése érdekében, amikor a Duna évente, kb. 4 milliárd kWh , igénybe vehető vízenergiát tudna biztosítani. Ez a mennyiség kb. 10 %-a hazánk éves villamosenergia-fogyasztásnak és közel 10 esztendő igénynövekedését tudná fedezni!
Meglepetésként hatott Dr. Molnár László vízerőbarát cikkének utolsó bekezdése, amely félreértető, MTA adatokat közöl hazánk megújuló energia potenciáljáról.
Az 1800 PJ nap- és az 530 PJ szél-energia elméleti potenciál nem vethető össze a gazdaságosan kiépíthető 14 PJ vízerő hasznosítási lehetőséggel. A 14 PJ vízerő potenciál - a 3,6 MJ/ kWh kulccsal számítva - 3,88 TWh villamos-energiának felel meg, mi összevág a dunai vízerőművek fentebb említett kb. 4 TWh igénybe nem vett éves termelésével . Ebből 1 TWh Bősi Vízerőmű éves termelésének 1/3 része, ami 14 éve a szlovák félnél marad, mivel nem hajtjuk végre a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletét. 3 TWh pedig a Nagymarosi, az Adony és a Fajszi Vízerőmű éves termeléséből adódik. A Duna komplex hasznosításából származó villamos energia, - nemzetközi számításokkal igazoltan - messzemenően olcsóbb, mint naperőművek és hazai szélerőművek fajlagos költsége lenne.
Összefoglalva, őszintén köszönöm az ETE szakmai folyóiratának szerkesztésében mutatkozó vízerőbarát irányzat érvényesülését.
Bízom abban, hogy közös erőfeszítésünk a Kormánynál is sikerre vezet.
Baráti üdvözlettel
Kerényi a. Ödön (Ödön Bá’)
U.i. Megköszönném, ha a debreceni konferencia előadásai közül Újhelyi Géza által ismertetni szánt előadásom is megjelenne az Enga hasábjain. A Húsvéti gondolatok cikkem annak bevezetése volt. Biztonságból Ismét mellékelem.
-------------------------------------------------
Az EU Duna stratégia elfogadott, jelen változata hátrányos Magyarországnak
A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat sem az EU közös célját, sem Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel jár. Az 1990. évi politika rendszerváltás áldozatává vált a Nagymarosi vízlépcső. A beruházás leállítását az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága 1997. évi Ítélete minősítette tévesnek azzal, hogy érvényesnek mondta ki a Csehszlovákia és Magyarország között 1977- ben létrejött nemzetközi Egyezményt a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer megvalósítására.
Az Ítélet végrehajtására azonban a magyar kormányok az Ítélet szándékos félreértelmezése miatt immár 14. éve nem került sor, mivel a magyar Kormányok megtagadták a Nagymarosi Vízlépcső újraépítését. Alkotmány sértő kormányhatározat mondta ki 2004-ben, hogy a Dunán újabb gát nem építhető. Ez szemben áll a Duna Bizottsággal kötött és 2000-ben törvénybe iktatott nemzetközi Egyezménnyel, amely szerint Magyarország vállalta Bősi Vízlépcsőn túlmenőn a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi Vízlépcsők megépítését is.
A vízlépcsők nem csupán a hajózási forgalom bővítést szolgálják , hanem több más nemzetgazdasági ágazatét is.
Ezek közül is kiemelkedik az energetika, amelyet a magyar EU soros magyar elnökség a sikeres tevékenységei között emleget. Az EU közös energetikai irányelvek között a megújuló energia felhasználás növelése az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés, ami a klímaváltozás káros hatásait hivatott mérsékelni.
Sikernek tekinthető-e , hogy a vízlépcsők építésének megtagadása 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termelést dob ki Magyarország távlati villamos energia mérlegéből . A 4 TWh hazánk jelenleg fogyasztásának kb. 10 %-a és közel 10 évi igény növekedését fedezné? Ha ezt fosszilis energiából kell fedezni 3,2 millió tonna többlet CO2 gáz jut a levegőbe.
Nem környezetvédelmi tudathasadás ez? A melegház hatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentését akadályozó javaslatnak örvendezni?
Az utolsó pillanatokban vagyunk a hibás Duna stratégia megváltoztatása az EU Taná0 végső ülése előtt.
Szomorú az, hogy néhány, fontos pozícióban lévő szakember, mérnök is árulója lett hivatásának. Kirívó példa erre Barsiné Pataki Etelka , az EU Duna stratégia magyar kormánybiztosa, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, aki a Kossuth Rádióban is örvendezett a soros magyar EU elnökség sikerének , miszerint elfogadták az előterjesztést. Külön kiemelte, hogy a Duna Stratégia nem is magáról a folyamról szól, hanem a dunamenti országok egyéb ügyeiről! Megdöbbentő szemlélet egy kultúrmérnök szájából, aki diplomázott a vízerő-hasznosításból, a vízgazdálkodásból, az árvízvédelemből, vízépítésből stb..
A történelem számra szükséges rögzíteni, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha a Duna stratégia a jelen változatban kerül véglegesítésre. A várató hátrányok megjósolhatók Kerényi A. Ödön azon tanulmányomból, amely a vízlépcső építési előnyeit mutatta be.
A szerző tömör fogalmazásában az alábbi következményekkel lehet számolni.:
„Az EU Duna stratégia jelen változatának elfogadásából keletkező hátrányok
Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder, ami veszélyes következményekkel jár;
AS vízlépcsők hiánya akadályozza a nemzetközi hajózás fejlesztését. ami a DMR csatorna célja;
Lemondunk évi 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termeléséről;
Nem létesül három Duna híd pótlása, amit a keresztgátak adnának;
Tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság a talajvíz szint csökkenése miatt;
Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége;
Veszélybe kerül az ivóvíz bázis a talajvíz szint csökkenése miatt;
Nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus, amit az állandó vízszint segítene;
Nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása;
Nem hasznosul a visegrádi Duna sziklás szűkülete, amely hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban;
A magyar Duna szakaszra javasolt bárkák építése többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint ma is működődő hajóparkok igénybevétele a nemzetközi hajóforgalom növelésére;
Nem valósulna meg az EU VII. nemzetközi útvonal fejlesztési célja;
M.o. nem hajtaná végre a hágai Nemzetköz Bíróság 1997. évi Ítéletét , amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében;
A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízi biztonságot az oldalgátak nagyobb rongálódás miatt, amit a vízszint évi többszöri, 8 méteres ingadozása okoz;
Nem valósul meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben;
A duzzasztások hiánya nyáro, már jelenleg is csökkenti a dunamenti nagy hőerőművek teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlát miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem lehet a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem friss vízhűtésűre tervezni, emiatt drágább lesz a beruházás és az üzemköltség is;
Károsul a klímavédelem , mivel a 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből 3.2 millió tonna CO2 kibocsátás többletet okoz.
A szükséges földgáz többlet növeli hazánk amúgy is nagy import függőségét.
Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a számvitelileg igazolható kár és elmaradt haszon, ami 2010-ig meghaladta a 2,3 milliárd USD összeget és évente további kb. 60 millió $-ral nő a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3 –a, vízjogos magyar hányad, azaz kb. 1 milliárd kWh értékének elvesztése miatt. A teljes igazolható kár 200 Ft/$ szorzóval számítva tehát kb. 460 milliárd Ft.
Az anyagi kár számítás nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok elméletileg pénzben kifejezhető értékére, amit a szakértők fenti összeg 2-3 szorosára is becsülnek.
A kár számítás pontosítására célszerűen a Kormány az Állami Számvevőszéket kérhetné fel. amely a 90-es években ezzel, részletesen foglalkozott.
A fentiekhez hozzáadandó az erkölcsi kár, amely nemzetközi viszonylatban keletkezett a hivatalos magyar vízgazdálkodásnak a tudománnyal és világgyakorlattal ellentétes tevékenysége miatt.
Bízom abban, hogy a Kormány a fenti érvek alapján megváltoztatja eddigi merev álláspontját.
Budapest, 2011.04.18.
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészménök
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
