Jelentős lépés az MTA elnök vezette megújuló energia tanulmány konferencia Kerényi A. Ödön
Jelentős lépés az MTA elnök vezette megújuló energia tanulmány konferencia
Tisztelt Professzor Urak! Kedves Büki Gergő!
őszintén köszönöm, hogy megfogalmaztad az MTA a Megújuló energiák hasznosítása című külön kiadványát.
Nagyra értékelem, hogy a Duna vízerejének hasznosítását is tárgyilagosan bemutatod és hivatkozol több tanulmányomra is.
Egyre közelebb kerülünk a Bős- Nagymaros vízlépcsők szerepének megítélésében a Duna komplex hasznosítása keretében is.
Az MTA Energetikai Bizottságnak számos Javaslatot tettem a BNV ügy rendezésének akadémiai kezdeményezésére a mindenkori kormányok felé. Azonban csak most jött el az ideje az eredményes lépésnek. Az EU 2011. I. félévi soros elnökeként a magyar kormánynak módja lenne megváltoztatni az eddigi elutasító magyar álláspontot a Nagymarosi Vízlépcső újraépítéséről, amire a hágai Nemzetközi Bíróság Ítélete kötelezi a Magyarországot.
Megértem, hogy a tanulmány óvatosan nyilatkozik az ügyről, de világosan kell látni, hogy Bős után Nagymarosi Vízlépcső a kezdete a további duzzasztásoknak is, tehát az adonyi és fajszi vízlépcsők létesítésének is.
A tanulmány igen hasznos tájékoztatásul szolgál az olvasóknak az eddig számításba vett megújuló energia mennyiség lényeges bővítési lehetőségéről, amit a Duna vízereje képvisel. Ez az első olyan MTA összefoglaló. , amely tárgyilagosan igyekszik bemutatni az 1990 évi politikai rendszerváltás utáni helyzetet
Kifogásolom azonban, hogy a tanulmány rég megcáfolt vádak alapján hibás tervnek minősíti az eredeti BNV projektet.
Ezt a véleményt szeretném kiiktatni a tanulmány várható véglegesítésénél, mivel nem a műszaki tervezés hibája okozta a kudarcot, hanem a laikus pártpolitika, mit maga a hágai Nemzetközi Bíróság cáfolt meg.
Állításomat a BŐS szabályozó című mellékelt rövid tanulmányommal indokolom, amely bemutatja, hogy a létesítés műszaki alapelve helyes volt, de a rendszeres csúcsra-járatásos üzemmód volt téves cél. Erről az én javaslatomra a csehszlovák kormány lemondott, viszont a magyar leállítatta a nagymarosi beruházást. A vitában a hágai per tett igazságot. Sajnos a magyar fél ezt 14 év óta tévesen értelmezi és ezzel megakadályozza a szlovák féllel való megegyezést.
Elsősorban a Te meggyőzésedre állítottam össze alábbi érveimet, hogy indokolt lenne a tanulmánynak a BNV-t kritizáló i részeinek kihagyása, vagy módosítása.
- 1. Bősi Vízerőmű ma is az egyik legkorszerűbb, villamosenergia-rendszer (VER) szabályozási eszköz, mivel egy percen belül képes pótolni pl. egy üzemzavar miatt kieső, hőerőműi nagy blokkjának a teljesítményét. Működtetése hasonló tehát, mint a szivattyús energia tározóké (SZET). A szlovákokkal történő megállapodás a hágai ítélet végrehajtásáról mindkét fél számára lehetővé tenné a Bősi Vízerőmű SZET-szerű használatát.
2. Az oldalcsatornás megoldás tette lehetővé, hogy a Dunán egy 200 millió m3 kapacitású víztározó jőjjön létre, amely fedezni tudja a 720 MW csúcsteljesítmény 4000 m3/s vízhozamát az UCTE előírás szerinti első 15 percre, mindössze kb. 5 cm vízszint csökkenés árán, ami semmi környezeti kárt nem okoz és külső szemlélő észre sem veszi.
3. A folyami víztározók létesítése nemzetközi irányelv és központi célkitűzés Magyarországon is. Célja, hogy, hogy visszatartsa az országon átfolyó vízmennyiségnek legalább egy részét.
A tervezett további duzzasztások a Dunán - a többi komplex cél mellett- ezt is szolgálják.
4. A tervváltozatokban a főmederben létesülő, két vízlépcsős megoldás is szerepelt. Ezek együttes teljesítménye is csak Bős kb. fele teljesítőképességet adta volna. A bősi vízlépcsőben előálló H = 21 m esés biztosítja - az átlagos 2000 m3/s vízhozam mellett- 360 MW, a kétszeresénél pedig 720 MW teljesítmény adható lé a VER számára.
5. Az üzemvíz-csatorna baloldali elhelyezését részletes műszaki számítások mutatták topográfiailag kedvezőbbnek a jobboldali változattal szemben. Ha a Felvidék ma magyar lenne az objektív tervező is biztosan ezt választaná. Hogy az országhatár annakidején a főmederben maradt, amidőn a víz zöme az üzemcsatornában folyik, sokakban keltett Trianon utáni, jogosan fájó nosztalgiát.
5. A csehszlovák fél fájdalmunkat azzal kompenzálta, hogy a villamos energia részesedésünket a vízjogilag számíthatóval szemben 48 %-ról 50 %-a emelte.
6.Az 1977. évi államközi szerződés egyoldalú magyar felmondását a hágai Ítélet megsemmisítette, de ekkor már Dunakiliti duzzasztó kulcsszerepét átvette az dunacsúnyi gát. Ott viszont elvileg a szlovák fél kormányozhatja a főmederbe engedett víz mennyiségét. Szerencsére ezideig a vízügyesek közötti jó viszony révén mindig sikerült megegyezni.
A tárolható víztömeg azonban kb. 40 millió m3-rel csökkent.
6. Nagy jelentőségű az oldalcsatorna árvízszint mérséklő hatása, mivel 4000 m3/s víztömeggel csökkentheti a főmederben lefolyó árvíz tömegét. Eddig kb. fél méterrel alacsonyabb volt a legnagyobb árvízszint, mint az oldalcsatorna nélkül lett volna. Emiatt lehetett megtakarítani az oldalgátak igen költséges magasítását.
Úgy vélem a fentiek igazolják, hogy a magyar vízépítő mérnökök, Dr. Mosonyi Emil akadémikus vezetésével értették szakamájukat és a BNV tervek világszínvonalon készültek.
Tragikus, hogy a BNV vita következtében ma nincs elég fiatal vízépítő mérnök, akik folytatni tudnák a Mosonyi örökséget és teljesítenék Emil Bátyánk szakmai végrendeletének tekinthető tanulmányát hazánk vízgazdálkodásának távlati feladatairól.
Mindezek alapján kérlek arra, hogy a kiváló tanulmány véglegesítésénél vegyed figyelembe érveimet.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy az MTA elnöksége tárgyalja meg a tanulmányt, illetve az abból készíthető EU Duna stratégia kormány előterjesztést, amely a Duna komplex hasznosítása elven és a Mosonyi féle vízgazdálkodási tanulmányon alapul.
