Dr. Nagy Bálint
Dokumentumok letöltése
Alternatív energiák hasznosítására törekvő családi gazdaság
A fosszilis energiaformák gazdasági hatásának követhetetlenül összetett
szférája a globális tőke profitmaximalizáló törekvéseinek fő területe, egyben az ilyen irányú, globális gazdaság egészére kiterjedő spekulációjának
legfőbb eszköze. E gazdasági erőforráscsoport, manipulált szerepének
természetéből eredően, egyik okozója annak, hogy a világgazdaságban
elvesztette jelentőségét a polgári kapitalizmus társadalmi munkamegosztásában alaptörvényszerepet betöltő érték, mint társadalom-gazdasági viszonyokat meghatározó kategória. Ettől kezdve minden gazdasági tényező sorsa, a globális tőke által manipulált piacon dől el. A biztonságot és kiszámíthatóságot hordozó értékelv helyett, a jellegéből eredően bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot hordozó spekulatív piaci
kockázat elve kap uralkodó jelleget.
Ennek eredményeként a mezőgazdaságban is lényeges társadalomgazdasági változások vannak folyamatban. Az eszközgyártó, feldolgozó és forgalmazó globális tőkeformációk szakmai, de főleg piaci manipulációinak hatására, az évszázados megpróbáltatások túlélésében szerzett kollektív tapasztalatok által kialakított, tájadottságokhoz és lehetőségekhez formálódott parasztgazda állhatatossága hátránynyá változik. Ősi parancsolatok által meghatározott értékrendjei érthetetlenné teszik számára, az őstudást, a termőfölddel és természettel való azonosulást nem ismerő spekulatív piaci mobilitást. Ezért aztán rendszeresen becsapják, s ha lehet, kisemmizik.
Helyébe és fölébe a hiperaktiv, piaci értékrendű, technokrata vállalkozó lép. Aki a környezetet is, a termőföldet is, magát a termelési
folyamatot is egyszerű technológiai tényezőként kezeli. Ennek következtében piaci vállalkozássá degradálja az egész termelést, kutatással, oktatással és információs rendszerével, felépítményeivel együtt.
Mindent elkövet, hogy az ágazatot a profitszerzés vadászterületévé
alakítsa. A piac spekulatív mozgásai által a kiszámított állandóságot a
technika uralma miatti banki függőség állandósuló fenyegetettségével vibráló bizonytalansággá változtatja.
A gazda eredeti értékrendjei, a természet mély tisztelete és a tenyésztett élőlényekben végbemenő teremtő folyamatokkal való azonosulás helyett a csillogó gépcsodák bűvöletébe kerül. Ezért aztán
mérnöki képzettséggel is betéve fújja a gépek adatait, alkatrészeit,
pl. a porlasztó beállításának módját, de meg ne kérdezd melyek a
C hármas asszimilációval rendelkező növények, vagy hogy mi az a
NADPH, vagy az ATP és milyen szerepük van ebben A biológiai
korszakváltás nagyhangú hirdetése idején a mérnöki, a hivatalnoki, az igazgatási kar 99%-a megbukna, ha feltennénk neki azt
a kérdést, mondja el az asszimiláció, mint a valóságos termelés
folyamatát, és a sejt ebben résztvevő elemeit. És vajon hány tanár
maradna a szakon e kérdésre szégyenben. Hát, még ha megkérdeznénk, hogy van e a növénynek őssejthez hasonló formációja?
Pedig tisztelt olvasó, itt kezdődik a mezőgazdaság valódi termelési folyamata. Miközben azonban ezekről sejtelme sincs, a globális
tőke manipulatív reklámjának bedőlve, nagy tudálékossággal hadonászva helyesli, hogy ha már létezik laboratóriumi technológia, azon
nyomban keresztezzék a lovat a szőlővel, mert el tudják hitetni vele, ez
termelői érdek. Miközben annak minden következményét a fogyasztó
közösség, meg a földi életközösség teljes rendszere viseli.
A sejt egyes részeinek funkciójával, a növény táplálék felvételi mechanizmusának, mikrobiológiai és biofizikai folyamatának egyes fontos részletével a tudomány a mai napig adós, de kit érdekel az, ha a
profit azt kívánja, hogy a természet optimálisra fókuszált, fennmaradást biztosító törekvésébe belerondítsunk.
Mit mondanánk egy olyan kémikusra, aki a gyártást irányítja, de
csak a technikát ismeri, és nem a tényleges és pontos folyamatot?
A parasztgazda sem ismerte. De ezer évek felgyülemlett tapasztalatának, minden csontjába ívódott kínja lenyomataként, ezoterikusan tisztelte ezt a folyamatcsodát. Tizenkét éves lehettem,
amikor, egy júniusi napkeltén, a nagyapám így tanított: Látod? A
templomi úrfelmutatás helyett, itt előttünk megy végbe az Úr színe változásának csodája. A világosság a holt anyagból élőt teremt.
Miközben az erőből maga is életté változik. Aztán minden, ami élő,
erre vár. Ebből táplálkozik. Mindegyik a maga sora szerint. A bogár
a lábad előtt, éppen úgy, mint fent az a pacsirta, vagy a föld végén
kikötött tehén élete, a mienkkel együtt ettől függ. Az élő növény
minden más élet eredete. Úgy bánj vele .
A valódi biológiai tudományok az eltelt fél évszázad óta egyebet
sem tettek, mint ezt a paraszti summázatot részletes, bio-fiziko-kémiai folyamatok megismerése alapján igazolták. Ennek ellenére, az
állattartással és az embergyógyászattal szemben, ahol táplálkozás és
patofiziológiai, vagyis sejtbiológiai folyamatokat befolyásolunk, vagy
azokra reagálunk, a minden biológiai élet eredetét jelentő, valóban teremtő növényeket, a termesztés folyamán a talajfolyamatokkal együtt,
biológiai fekete dobozként kezeljük. Az eszközök követelményeinek
alárendelt helyzetben. Magát a teremtő, (urbánusul termelő) folyamatot, gyakorlati tapasztalatok, vagy az inputtényezőkkel közvetve mért,
átlagos tapasztalati számítások alapján, menetrendszerű technikai
műveletekkel befolyásoljuk.
A biológia irányú technikai korszakváltás, a molekuláris, sőt,
nanobiológia és biotechnika a bioinformatika korában, a növénytermesztő mérnök a növényben végbemenő folyamatokról milyen
jogon tud kevesebbet, mint a műszaki egyetemen végző biológus?
A növényvédős milyen jogon nem ismeri a humán vagy állatorvoshoz hasonlóan, a sejtbiológiai és patofiziológiai folyamatokat?
Tudomány fejlesztésének homlokterében, az orvosi őssejt témához
hasonlóan, miért nem a proplasztid differenciálódás molekuláris
biológiai folyamatának tanulmányozása áll? Miért nem a károsítók genetikáját babrálja az életet adó növény ökológiai és faji határainak kiszámíthatatlan következményű felszámolása, az evolúció
optimálisra való törekvésének esztelen szétrombolása helyett?
Milyen jogon szűkül le a növényvédelmi a képzés is, meg a gyakorlat is, a kémiai ipar rezidenseinek, vagyis a növényvédőszer lista
és reklám színvonalára?
A kedves olvasó megkérdezheti: Mi köze van mindennek a
bioenergetikához? Csak annyi, hogy a növénytermesztő és agrárkemizálási szakma, sem K+F, sem oktatás, sem az alkalmazott
területen nincs felkészülve a fosszilis energiaválságra. Amikor,
ennek elképzelhetetlen spekulatív profitokat lehetővé tevő végjátékában, az ehhez kötődő lobbinak sikerül a társadalmi termelés váltási mozgásának ütemét minimálisra lassítani, vagy látszólagossá tenni. Minél tovább húzni, a meredek ármozgással, állam
és termelői kasszákat megcsapoló, fosszilis energiafaló technológiák fennmaradását, még közösségi (állami) és tényleges termelői érdekkel szemben is.
Villáskulcsos gépészek mechanikus gondolkodását és érdekét felhasználva, képes a társadalmi terhek számlájára, tisztán politikai döntéssel, olyan gazdasági diktátumot teremteni, amikor a többrétegű
állami vagy közösségi (EU) támogatásokkal, olyan termelési rendszert
prolongál, amelynek eszközterhelési szintje, (tehát fosszilis inputszintje) mellett, adottságaink között a fajlagos önköltség, a termésátlagnál gyorsabban nő. Vagyis a támogatással együtt számolt jövedelem
annál kevesebb, minél nagyobb az input szintje (lásd: búzatermesztés).
Másutt meg azonos marad(lásd: kukoricatermesztés).
Mindezt olyan körülmények között, amikor a végtermékre, termelési költsége, logisztikai helyzete, fizetőképes piaci kereslete alapján
nincs igény. Aztán amikor a raktározási költség-és lehetőségkorlátok miatt ágazati összeomlással fenyeget, nem a két évtizede előrelátható következtetéseket vonja le. Esze ágában sincs struktúrát
váltani. Ehelyett, a közösségi, (EU és állami) költségvetés további
megsarcolásával biztosítani képes azt a végkimenetelében gazdasági öngyilkossággal felérő politikai döntést, hogy a 91%-ban
fosszilis energiákra támaszkodó, fotoszintézis csodával életté varázsolt elixirt degradáljuk vissza holt, fosszilis energiává.
Nobel-díjas tudósunk és minden e folyamat valódi energia forgalmával foglalkozó intézmény figyelmeztetése ellenére. (Lásd Oláh
György írása Magyar Nemzet szept. 22.) a professzor nem csak elemez,
de mint szerves katalizátor-(enzim) kémikus, egyebek között a saját
szakterületének eredményei alapján az alternatívát is felrajzolja. Ez a
fordított fotoszintézisnek nevezett eljárás,(pontosabban a kloroplaszt
fotoszintézis folyamataiban csak a NADH elektrontranszportjával fordított irányú elektron transzferrel folyó) katalizációval, a levegő széndioxidjának elektronaktivizálással történő, metanol végeredményű
folyamat létrehozása s fenntartása.
Ki várhatja el azonban egy mechanika szintjéig elvergődött politikai
hatalommá avanzsált technokrata gépésztől, vagy traktoros mezőgazdasági vállalkozótól és gyomorégés? Sípszóda! elv szintjére degradálódott növényvédőstől, hogy ezt, és egy sor más, életet, talajt, biotópot nem
pusztító, sőt védő alternatív megoldással együtt megértse. Pláne ha elzsírosodott ismeretéért még fizetnek is neki. Miközben a politikai elitnek
nincs pénze, az oktatástól, az egészségügytől, a nyugdíjasoktól pénzt von
el, ezermilliárddal tovább támogatja ezt a sehová nem vivő, veszteséget
termelő, biodiverzitást kirabló és megsemmisítő, a talajt terméketlenségig kizsaroló termelési és ágazati rendszert. Még elképesztőbb, hogy további százmilliárdokat ajándékoz a globális befektetőknek, a bioszintézis
eredményeinek, energia és költség veszteséges, fosszilis irányú visszafordítására, a globális forgalmazónak meg járulékengedménnyel kedveskedik, nehogy vesztesége legyen a bevezetés és energetikai járulékos veszteségek miatt. Az autógyártók támogatását már csak említem.
Ha a gazda látni akarja, hogy mindez menyire nem érte történik,
közösségbe tömörülve maga akarja ezt megoldani, sem az előállításra nem kap támogatást, sem a jövedéket nem igényelheti vissza.
Aztán gondolkodhat rajta (mert, ha megszólal, kirekesztik) hogy a
mi filléreinkből gőgösködve, kit szolgál ez a politikai elit?
Ha a biológiai, mint tényleges termelés folyamatot és annak ha
tékonyságát és átlag napra eső 6 15 gr/nm. Teljes biodiverzitásra
vonatkozó jelentőségét és energiatranszportjának dinamikáját
ismernék, nem ennének meg olyan főgépészi blöfföket, mint
pl. hogy a vertikálisan kifosztott magyar mezőgazdaságnak a
versenyképesség eléréséhez további technikai terhelésre van
szüksége, mert a Nyugat-Európáé a miénknek ötszöröse. Ezért
nekünk egy géppel többszörös időt kell dolgoznunk, mint nekik.
A gazda rögtön látná, hogy mekkora eszközbiznisz luftballont lát.
Rögtön megkérdezné, hogy azonos ágazati struktúrával, gazda résztulajdonú vertikumokkal, öntözöttség aránnyal, feldolgozási struktúrával, földhasználati, vagyis tényleges üzem mérettel és támogatással?
Ha ugyanis képes lenne így elemezve utánaszámolni, rögtön meg tudná mennyit érnek a vezetői. Hangosan kinevetné a kamara elnökét, amikor a magyar zöldségtermesztőket hektáronként egyharmados mennyiségi (de kétharmados szárazanyag és telítetlen sav) termeléssel, tízszer kevesebb öntözöttség mellett pirongatja .
Kinevetné a gőgösen vezérelt, globális érdekű, számára földtulajdonvesztéssel fenyegető politikai célú programot, mely szerint kis
hazánk, nagy pofont adva a globális olajlobbinak , az EU energetikai
főbiztosának dicsőségére megteremti, e még csak kezdő világhatalom energetikai függetlenségét! Biomasszából! Társadalmilag olyan
hatékonysággal hogy a jövő európai birodalom, fejlődési és költségvetési hatékonyságának, a fal adja a másikat. Akinek ennyi felesleges,
befektetőknek ajándékozandó pénze van, ezt érdemli.
Attól a Háry Jánoshoz illő mesétől azonban kissé elsápadna,
amit a MAGOSZ elnöke a nagy, búzaégető integrátorral mély
egyetértésben parolázva, a Hír TV-ben előadott. E szerint, ha az
EU-ban az agrártámogatás megszűnnea magyar mezőgazdaság
kenterbe verné a többi országot . Aki ugyanis ezt a közgazdasági
agyrémet elhiszi, annyit ért az agrárstratégiához, mint egy sziámi
macska. Melyik logikusan gondolkodó ember hiszi azt el, hogy
már önmagában a magyar ágazati struktúra versenyképessé tehető. A 70%-ot képviselő gabona főtermék, amint már H. Ditz
1866-ban megállapította , egyebek között szállítási okok miatt
sem, a termelés klímakockázati adottságai miatt sem versenyképes, miközben a gabonaágazat alacsony és egyre csökkenő területi népességeltartó-képessége miatt, a vidék fajlagos elnéptelenedéséhez vezet.
Lehetséges, hogy a miniszterhez hasonlóan agrártörténelemben
Ditz-ig az érdekvédelem vezetése sem jutott el. Az azonban közgaz
dasági naprakészséghiányt feltételez, ha nem látják, hogy amint az
előző fejezetekben már számokkal is bemutattuk, a gabona önkölt
sége átlagos talajminőséggel számolva, támogatás nélkül annál vesz
teségesebb, támogatásokkal számolva meg annál kisebb nyereséget
hoz minél magasabb a termésátlag. Támogatás nélkül veszteséges,
ezerhektáronként jelentéktelen, tendenciájában csökkenő élőmunka
erőt eltartani képes. Ennek megfelelően nem a kis és közepes csalá
di gazdaságok ágazata.(Az EU régi államaiban sem.) E miatt, a kis és
közepes családi gazdaságok, különösen pályázati téren diszkriminatív
támogatási politika okán, területfajlagosan elviselhetetlen jelzáloghi
tellel terheltek. Ellentétben a nyugati országok, évtizedek óta két
szeres támogatás mellett kialakított, tájtól függő ágazati struktúra
és az ehhez optimalizált, mienknél 2 3 szor nagyobb eszközérték
minimális hitelterhelésével szemben. Mi, az exportban fajlagosan
nagyobb szerepet játszó, különösen legeltetéses állattenyésztési,
valamint a kertészeti ágazatok támogatásait levéknyítottuk, vagy
elsorvasztottuk. Ami viszont legfőbb hiba, hogy liberális magára
hagyottságuk miatt, a belső piac közvetlen termelői fogyasztói
kapcsolatra épített, önkormányzati, falu, vagy termelőközösségi
megszervezésében az EU Tizenötöktől messze elmaradtunk.
Ettől aztán világossá válik, hogy a kisegítő, a kis és közepes családi
gazdaságok, ÉRDEKVÉDELME, e felfalásukra irányuló globális és lokális
helyzetben, EL VAN látva! Az úgynevezett liberális balról is, meg
a néppárt jellegű jobbról is. Balról vagy gazdaságilag lebénítva a
végét, vagy integrációba kényszerítve a vérét kívánják.
Jobbról meg egy olyan nyájba szorult, amelyben farkasok is vannak, a
domináns egyedek jó része meg báránygénbe manipulált farkas gén kiméra, amelyek hangja a bárányéhoz közelibb, de a fogaik !
A kétszázezret megközelítő törpe, kis és közép gazdaság, és
legalább ugyan ennyi háztáji és kisegítő törpetulajdon, vegetál
és pusztul, ellenséges makro-és mikrogazdasági fenyegetettségben, tanácstalalanul és védtelenül. Körülötte, a fejlett világ gazdaságának recsegéshullámaitól hangos energiaválság viharzik. Egyes
gazdagoknak elképzelhetetlen nagyságú profitot, a felhasználók tömegének viszont, a gazdasági felszívódás fenyegetettségét ígérve.
Az utolsó fél évszázadban, hagyományait, kollektív tudását, természethez igazodó felfogását jövő-és haladásellenesnek parancsolva, szégyellnivalóvá tették. Család és közösség ellátó szokásait bűnös feketézéssé minősítették és büntették. Eszközeit bűnjelként kezelték, használatának ismeretét az új generációval feledtették. A legéletképesebb részét
ingázó, fekete vonatban élő, deklasszált tömeggé változtatták.
Másik oldalról bele fejmosták hogy csak az a jó, ami tömeg, és
egyforma. Az a hasznos, amit külföldi gépgyártók által készített,
dübörgő, fényességes gépóriásokkal, veszedelmes, és titokzatos
alkimista zagyvalékokkal, a hozzájuk kényszerített, beláthatatlan országhatalmat duzzasztó táblákon termelnek. Falu-faló
nagyságú üzemekben.
Ősanyák őstudásából eredő, természetadta lehetőségek teljességének
kihasználását biztosító konyhai étekváltozatainak, éppen választékot
biztosító sajátos sokféleségét, az üzemi étkezdék, katonai gulyáságyú lehetőségeire korlátozott egyenválasztékára szűkítették. Bele agitpropozták, hogy a fa, a szalma, az izék , a szár, és nyesedék, mint fűtőeszköz, szegénységet, földhözragadtságot sugalló megoldás. Hogy a gazdaságban
és háztartásban csak azt elegáns elvégezni, ami villannyal, gázzal vagy
benzinnel megoldható. Merthogy ez a korszerű és olcsó. Gazdálkodási és
háztartási tevékenységéből viszont amerikanizálódó életfelfogása miatt
minden állatot, terméket és műveletet kidob, amely növekvő média-és
gépkocsifüggőségét zavarja.
Ezen gondolati rendszerévé váló elvek eredményeként belemászott egy olyan termelési-ágazati struktúrába, amelynek műveleti
szintje kilencven százalékban más, iparban dogozókat tart el, neki
viszont támogatás nélkül biztos veszteséget, többletráfordításaival
ellentétes arányban elvékonyodó jövedelmet kínál. Meg azon kívül,
közösségi ártámogatás nélkül eladhatatlan. A támogatott árszinten
viszont senkinek sem kell, meg egyébként is elszállítani sem tudják.
Technokratikus, önpusztító tudati átalakulásában, éppen erre
a szintre hágott, amikor teljes zavarodottsággal, a legfejlettebbnek gondolt globális tőke módosított energetikai, tehát profitszerzési mozgástereként szembetalálta magát saját, ugyan azon
tényezők sőt, néha személyek által szégyenné tett, meggyalázott
múltjával. Vagyis, hogy a tudós technokraták által eddig betakarítási technológiából kifelejtett szalma, szár, ízék, nyesedék,
vágási hulladék, meg azon túl is az ősei által életnek nevezett,
és akként tisztelt termést is, az energia válság költség növekedési
gejzírjének fékezésére és az energetikai függetlenség józanészszel nem mérhető mértékének elérésére lehet biztosítani. Akár a
termelési támogatás csökkentése, de a feldolgozás és forgalmazás vertikumában történő megkétszerezése árán is.
Természetesen, nem úgy, ahogy a józan ész és a legtermészetesebb
társadalmi érdek diktálná. A biomassza ugyanis, a benne tárgyiasult,
jelentős fosszilis energia, ezzel szemben alacsony hőértéket hordozó
szén-, de magas hidrogéntartalom miatt, minimális további szállítás
hoz szükséges fosszilis energiaráfordítást visel el, az energiamérlege
deficitre billenése nélkül. Ehhez járul még betakarításának korábban
már részletezett okok miatti megoldatlansága, részlegessége. A bio
massza, különösen mai termelési és allokációs helyzetében, társadal
mi hatékonyság szempontjából vitán felül a helyi, de mindenképpen
a lokális hasznosításra vagy feldolgozásra alkalmas nyersanyag . Ez
nem csak a mai helyzet megoldásának társadalmi hatékonyságát biz
tosítaná. Ezzel szemben mi, lobbi érdekek komornyikjaiként, ener
giacélú céltermelést erőszakolunk ki. Eltekintve attól, hogy a kis
egységekben történő elő feldolgozás, és félkész termékmozgatás,
a feldogozási lépcső nemzeti hatékonyságának növelésén túl, meg
előzné a sok négyzetkilométeres évtizedes monokultúrát, inkáké
hoz és húsvéti szigetiekéhez hasonlítható talaj kizsarolást, a biodi
verzitás elképzelhetetlen elvékonyodását, és faji összetételének ra
dikális megváltozását. A népességeltartó képesség nemzetellenes
csökkenését, stb.
A mi kormányunkat ez nem érdekli. Nekünk minden, nemzeti gaz
dasági egyenrangúságot biztosító követelést elgázoló rögeszménk,
hogy minden akkor jó, ha a nagybefektető, nagy költségvetési, (nem
zetközösségi) támogatás ellenében, maximális profittal folytatnak
gazdaági tevékenységet, szívják ki a vérünket, azzal a bugyuta liberális
luftballonnal, hogy (igaz, további támogatásért, néha egy munkahe
lyet tízmillió forintért) munkahelyet teremtenek.
Ki számítja még ehhez hozzá, hogy a gigantikus (hatvan-százezer
hektár) koncentrációval folytatott iparszerű termeléssel, hány élő
munkaerőt szorítanak ki. A sengeni igényeket luxusmódon kielégítő,
részben máris forgalom nélküli, de egy-két éven belül teljesen felesle
gessé váló, több milliárdért épített határállomások után, kormányunk
hajlongó komornasága mellett, megépíti az utókor számára újabb pi
ramisait: a bioetanol-és biodízelgyártó konglomerátumokat.
Minden hozzáértő tudja ugyanis, hogy az energetikai világtő
ke, és a NASA fiókjaiban régen ott van már a fosszilis energiaformák
kiváltására szolgáló technológiák egész sora. Ott van bezárva a víz
üzemű autó kész modellje. Ezt még kiegészíti egy sor enzimkémiai
megoldás, amelynek alapanyaga a széndioxid. Hazánkban már modellvizsgálat folyik olyan enzimkémiai eljárás üzemesítésére, amellyel
szinte bármely biológiai hulladékból, közte szalmából enzimvágással,
közvetlenül biodízelt lehet előállítani. A BMW megkezdte hidrogén
üzemanyagú motoros, és hidrogéncellás elektromos autó sorozatgyártását. Putyin úr, hatalmas fosszilis energiabázisa ellenére,
húsz atomerőmű építését határozta el. Igaza van. Megközelítőleg
négyezer sajnos nagyrészt alkalmatlan kezekben tartott más
helyeken meg karbantartás nélkül rozsdásodó, vagy repülőgépek által egyszerűen elveszített hidrogénbonba, meg ki tudja
hány és kinél rejtegetett táskaatombomba veszélye mellett, mai
biztonsági szintjén egy atomerőmű, sok más fosszilis energetikai berendezésnél is kisebb társadalmi veszéllyel bír. Egyebek
között egy ország mezőgazdasági termelésének éppen legjobb
termőterületét ipari monokultúrává deformáló bioüzemanyag
gyártás, talajra és biodiverzitásra gyakorolt veszélyénél is kevesebbel. Miközben zöld szervezeteink ezt, néha sokkal inkább
romantikus hős mítoszok modelljét divatos előítéletek alapján
papagájosítva , mint alapos környezeti és természeti rendszerelemzés objektív eredménye által táplált, szilárd szakmai meg
győződésből támogatják.
A bioüzemanyag-gyártást a globális tőke elsősorban és ideiglenesen azért preferálja, mert az állami költségvetéseket azzal az
indokkal csapolhatja meg, hogy a dél-amerikai cukor túltermelés
miatt, az észak-amerikai GOFR-növényeket génfertőzés miatt az
EU-ban, elviselhetetlen piacvédelem és közösségi támogatással
termelt, de fizetőképes kereslet, illetve képtelen szállítási allokáció
miatt eladhatatlan készleteket, az eszközpiac megőrzése érdekében, eltüntesse. Ugyanakkor a kitermelt bioenergia-mennyiség
erőteljes behatároltsága, valamint valódi, (társadalmi) önköltségének, hosszabb ideig elviselhetetlen magassága miatt, határtalan
lehetőséget biztosítson, a fosszilis energiaválság nyugtalanságát
kihasználó, elképzelhetetlen ingadozásokkal járó ármanipulációjának. Kinek számít az, hogy ez az országnak és a kiszolgáltatott
nyersanyagtermelő családi gazdának a létébe kerül.
A melléktermék biomassza, mint energiaforrás, természeténél fogva mindig is a helyi (családi, üzemi, és lakóterületi) nagyságrendek
energiaforrása volt. Hosszabb távon ma is az. Erről az ijesztően növekvő energia számlák olyan kemény nyomással fogják meggyőzni az
embereket, amit ma még csak sejtenek. Emiatt a globális óriásüzemi
és a termelői és lakossági érdek nagyot csattanva fog ütközni. Mivel
ugyanis pl. a Pécsi Erőmű évi 340 000 köbméter faigényével elszívja
a baranyai erdők fakészletét, a gázfűtés költségei meg a szegény nép
számára kibírhatatlan, a hagyományos megoldások felé fordulnak. Ha
az nem lesz, ki fogják vágni az erdőket.
Ezért is minden valamire való ország K+F, hitel és terjesztési akció
programokat készít lokális kisközösségi és alternatív farm és kistelepülési
alternatív energiaforrások bevezetésére.
Az USÁ-ban, szinte minden farmon szélturbina működik. A mediterrán
és ázsiai államokban a legkülönfélébb, sokszor négy állítható háromszög
keretre, elől periodikus, hátul egyetlen, a szabad szöghöz hajó zsinórral
erősített vitorlavászon lapáttal. A legkülönbözőbb kivitelben a legegyszerűbb módon megépítve. Aki azt mondaná, hogy ehhez építési engedély
kell, az esze épségét vonnák kétségbe. Hol szivattyút, hol generátort, hol
aprítót hajtanak vele. Németországban állami egyetemi intézetben 20
méter magas mobil szélerőművet fejlesztettek ki. Egyetlen konténerben szállítható, egyébként elérhetetlen területekre. Hasonló de stacionárius Kecskemét környékén nálunk is van. De miért nem terjed el?
Ázsiában szokványos a háztartási biogáz-berendezés. Erdélyben
egy ezermester kisiparos kidolgozta ennek egy teljesen zárt, egyszerűen kezelhető, minden tanyán vagy vidéki házban használható
formáját. Vajon miért nincs a hazai vidékfejlesztésben, az alternatív
energiaformák falusi kis-és középüzemi hasznosítására vonatkozó
nemzeti program?
Miért van az, hogy Nyugat-Európában minden harmadik falusi család tud tehén, juh, vagy kecskesajtot készíteni. Nálunk meg egy faluban három sem. De még inkább miért van az, hogy ott ezt és más termékeit a kistermelő árusíthatja is. És, mint ahogy évszázadok óta a pap
is elment a disznótorba, megette a füstölt húsokat, mégsem halt meg
tőle, a mi hatóságaink miért gondolják, hogy most megbetegedne?
Hol van a változó világhoz való népi alkalmazkodást mindig megoldó
Ausztriában még mindig dolgozó néptanító? Aki minden vidéki gazdaasszonynak megmutatja, hogy egy lécalapra helyezett két négyzetméternyi, felső oldalán alufóliával borított alapra, közepén bevezetett
és spirálisan körbe csavart olcsó gumicsövet átlátszó fóliával lefedett
deszkakerettel letakarva, és a vízszinttől egyik oldalát nap irányában
megemelve, a cső egyik végén egy hordóval, másikon a ház előtt egy
csappal, olyan vízmelegítőt készíthetünk, amellyel kora tavasztól késő
őszig nagyon sok egyéb hőenergiaformát takaríthatunk meg. Aki öszszegyűjtené az évtizedek koptatása miatt csak foltokban megmaradt,
de megújítható tanyasi és háztartási energetikai hagyományokat, olcsó és hatékony megoldásokat. Olyanokat, mint a kívülről fűtött, hangulatos, de sütésre, főzésre is alkalmas kemencét, az állat-de különösen szárnyas nevelésben pótolhatatlan fekvőkéményt .
Az ilyen irányú paraszti leleményesség elsorvadt. A készt megvásárolni tunyaság marketingmákonyával agyat tompító média, oktalan
nélkülözést okoz. Ami miatt a falu liszt, és a kemence mellett is éhezik
az első hóviharban. A vidék túlélőképességének elsorvasztása, a családi fennmaradás költségeinek növekedésével hatványozott méretű
nélkülözés miatt, a termelési közbiztonság bénító szintjéig, és a vidéket magára hagyó állam gyűlöletéhez vezet. A vidék népe hagyományos rendszerében élni már elfelejtett, piaci módon meg nincs módja. A faluközösség intézményeinek elpusztítását, a falusi kisiskolát,
mint családi alkalmazkodást segítő faluközpont megfojtását, még
keservesen megsiratjuk.
Megérdemeljük!
dr. Nagy Bálint
Dokumentumok letöltése
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
