Kedves Járosi Marci!
Köszönöm a személyre szóló leveledet, ami jelzi, hogy eszedbe jutottam. Talán van némi lelkiismeret furdalásod is. a tabu Duna témád miatt.
Cikked a Magyar Nemzetben jogosan kritizálja az EU megújuló energiákkal kapcsolatos álláspontját, mai emeli az áramszolgáltatás költségeit és árait.
Egyetértek a keletközép-európai energetikai együttműködés fokozásával is, de kérdésem, hogy Ausztria, Szlovénia, vagy Horvátország, sőt Szerbia nem tartozik-e ide? Nézzél rá a MAVIR VER hálózati térképére és a szállításokra.!
A helyi primer energia bázisokra való nagyobb támaszkodás szintén követendő irányelv energetikai függőségünk csökkentése végett..
Itt jön azonban a tudathasadás:
A Duna komplex hasznosításának tudatos elhanyagolása hazánk távlati energetikai terveiben.
A dunai vízerőművek lehetséges, 4 TWh vízenergia termelése , ami 10 %-a az éves hazai villamosenergia-fogyasztásunknak, nem érdemel támogatást? Nem kell?
10 év növekményét fedezné. Emellett számos előnyét soroltam fel tömör tanulmányomban a tervezet dunai vízlépcsőknek. (nemzetközi hajózás, vízgazdálkodás, közúti közlekedés, hőerőművek frissvíz hűtése, turizmus tb.) Emlékeztetésül most is mellékelem.
Az EU Duna stratéga mai ,hibás, magyar értelmezése miatt bekövetkező hátrányokat is összefoglaltam. Ezt tartalmazza a második melléklet..
Megdöbbentő, hogy az MTA egyik kiadványa kétségbe vonja, hogy a Duna „síkvölgyi” szakaszán lehet-e egyáltalán vízerőművet építeni? Nem tudják, hogy mi a Q*H képlet? Nem ismerik talán , hogy a Tiszán működik a Tiszalöki és Kiskörei Vízerőmű és a Tisza tó? Sőt Bécs szívében üzemel a Freudenaui Vízerőmű, amelybe a leállított Nagymarosi Vízerőmű beruházáshoz megrendelt turbinákat építették be?
Ha az akadémikusok egy része van ilyen véleményen, mit várjunk az egyszerű polgároktól? Ebben van a civil szervezeteknek fontos, felvilágosító szerepe, amit pl. a Reális Zöldek Klub is végez.(www.realzoldek.hu)
A média teljesen elhallgatta az MTA októberi, vízerő hasznosítást támogató ankétját, ugyanakkor részletesen hangoztatja a Duna Charta elavult vádjait, amiket maga a hágai ENSZ Nemzetközi Bíróság Ítélete cáfolt meg 1977-ben.
A kisalföldi népszavazás követelményeit tárgyaló parlamenti bizottság számára állítottam össze a Duna és a Szigetköz mai helyzete című mellékelt téziseimet .
Hajlandó lennél-e a témát Társaságodban megvitatni?
Kedves Marci!
Mikor térsz már át a politikamentes, tárgyilagos mérnöki szemléletre? Kérdezem 94. életévembe lépésemkor, félévszázados iparági és személyes kapcsolatunkkal a háttérben.
Jó egészséget kívánva,, egyébként hasznos, társadalmi tevékenységedhez
üdvözöl
Ödön Bá’
-----------------------------------------------------
Duna komplex hasznosítás kiegészített javaslata (K.A.Ö.)
A Duna komplex hasznosítása (2.)
Az Európa Unió soros elnöke 2011. első félévében Magyarország lesz. Ezen időszakban fogja tárgyalni az EU a Duna stratégia irányelv tervezetet. Az EU tagországok idén készítik elő javaslataikat. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy hazánknak nincs kialakult elképzelése a tervezet tartalmára és a megismert elemek nem a Kárpát-medence vízgyűjtő terültének létéből , nem az ország távlati gazdasági fejlődésének és nem a nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséből indultak ki, hanem főleg helyi, környezetvédelmi szempontokkal foglalkoznak.
Magyarország számára legfontosabb cél a Duna komplex Hasznosítása lenne, de ez nem szerepel a kormányzati szervek eddigi terveiben. Ugyanis a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsők (BNV) perében hozott ítéletének a végrehajtását az 1139/2004(XII. 11.) alkotmánysértő határozat megakadályozza. E határozat megtiltja a tárgyaló magyar bizottságnak, hogy a jogtalanul lebontott Nagymarosi Vízlépcső újraépítéséről tárgyaljon, holott az érvényesnek ítélt 1977. évi szerződés tejesítését e nélkül nem is lehet végrehajtani.
A kár, ami beruházás leállításából hazánknak keletkezett 1998-ig 1450 millió $ volt. Ez az összeg azóta a Bősi Vízerőmű éves kb. 3 milliárd kWh termelésének 1/3 magyar hányada, 40 millió Euro értékével, azaz kb. évi 60 millió $ összeggel növekszik. 12 év alatt a kár további 720 millió $-ral nőtt.
A szlovák féllel való megállapodás hiányának kára tehát 2010-ig megközelíti már 2.3 milliárd $-t.
A kárszámításban nem vettem figyelembe, hogy a Bősi Vízerőmű csúcserőműnek készült, de ezt a képességét a magyar fél nem veheti igénybe.
Érdemes megemlíteni, hogy a műcsatornás Bősi Vízerőmű 720 MW teljesítőképessége több, mint kétszerese a főmederben változatként telepíteni tervezett két folyami vízerőműnek.
A Nagymarosi Vízlépcső a magyar Duna-szakaszon lévő visegrádi sziklás szűkületben hasonló fontosságú, mint a Kazán szorosban a Vaskapu Vízerőmű. Bős után ezzel kezdődik a Duna egész évi hajózhatóvá tétele. A Duna Bizottsággal kötött államközi szerződés szerint - amit 2000-ben az országgyűlés törvénybe is iktatott- még két vízlépcsőt vállalt Magyarország Budapest alatt megépíteni, határidő nélkül . Ezek az adonyi és fajszi vízlépcsők.
A fent említett kormány határozat azért alkotmánysértő, mivel kisebb rangú mint a törvény.
Fontos tudni, hogy a Duna Bizottság szigorúan szabványosította hajók, uszályok méreteit, merülési mélységét- Félrevezető naivitás tehát a magyar Dunán kis merülésű bárkákat javasolni bárki által, hiszen a hajózást a Rajna-Majna-Duna csatornán az Északi tengertől a Fekete tengerig kell ezen előírásoknak megfelelően biztosítani az európai országok 150 éve kialakult hatalmas étékű hajóflottái számára.
Nem véletlen tehát, hogy az Európa Unió különleges fontosságot tulajdonít az VII. Közlekedési útvonal megvalósításának, ami egyszersmind a Duna Stratégia szerves részévé is válik.
Fentiek előre bocsátása után ismét megfogalmaztam, hogy mit kell érteni a Duna komplex hasznosításának a fogalma alatt. Eredeti javaslatomat kiegészítettem a Bősi Vízerőmű csúcsra jártásának lehetőségével is. (l. 2.1 pont)
JAVASLAT
AZ EU DUNA STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁNÁL KÉPVISELENDŐ MAGYAR ÁLLÁSPONTRA
- Nem csupán a megújuló vízenergiával elérhető CO2 csökkentés, hanem a Duna komplex hasznosítás többi célja a fő indok Nagymarosi és a többi, magyar dunai vízlépcső létesítésének.
- Ezt az elvet vallják Mosonyi Emil akadémikus, professzor követői, a Reális Zöldek Klub tagjai és támogatói is.
- A komplexitás volt az 1977. évi BŐS-NAGYMAROS VÍZLÉPCSÖK (BNV) szerződés alapelve is.
- (Ennek történetét tartalmazza a Hága után 5. című összefoglalóm , ami olvasható a Reális Zöldek Klub honlapján lévő tékámban is. ( www.realzoldek.hu)
- Az EU VII. közlekedési út létesítésében való részvétel lehet a járható megoldás, amihez az EU anyagi támogatást is ad.
- A román-bolgár új vízerőművek beruházása jó példa számunkra is.
A DUNA KOMPLEX HASZNOSÍTÁS TÉZISEI
A komplexitás elvi sorrendje az alábbiak szerint változott a BNV 1977. évi szerződéskötés és a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi ítélete óta:
1. A BNV rendszer legfontosabb célja a nemzetközi hajózás egész évi biztosítása a Duna Bizottsággal kötött Egyezmény irányelvei szerint. Az Egyezményt legutóbb 2000-ben iktatta törvénybe a magyar országgyűlés.
2. A Bősi Vízerőmű a hágai döntés után nem jár az eredeti terv szerint rendszeresen napi 4 órán át 720 MW, teljes kapacitásával csúcsüzemben és 20 órát áll, hanem folyami erőműként a Duna mindenkori vízhozamát hasznosítja megújuló, villamos energia termelés révén. Az erőmű főcélja tehát nem az eredetileg tervezett csúcsrajáratás, hanem a legnagyobb, éves villamosenergia-termelés elérése.
2.1 Ki kell egészítenem ezt a pontot azzal, hogy a Bősi Vízerőmű rövidebb időtartamra most is alkalmas csúcsra járni. Például a Dunacsúnyi tározó mindössze 5 cm vízszint sűllyedése révén 20 percig képes a normál 360 MW-ról 720 MW-ra emelni teljesítményét, hogy pótolja a villamosenergia-rendszerből (VER) üzemzavar miatt kieső nagy erőműblokk terhelését. Ezt a lehetőséget jelenleg csak a szlovák fél tudja kihasználni, mivel 14. éve nem egyeztünk meg a hágai Ítélet végrehajtásában.
3. A hágai per során a rendszeres csúcsüzemről - javaslatomra - mindkét fél lemondott, tehát a Nagymarosi Vízlépcső nem a csúcsra-járatást szolgálja, hanem az ítélet szerint érvényben maradt szerződés többi, a Duna komplex hasznosítási feladatának teljesítését.
4. Változatlan cél az árvíz elleni védelem. A Dunacsúnyi duzzasztó gát, amely átvette a Dunakiliti vízmű szerepét lehetővé teszi, hogy a bősi műcsatorna a főmeder árvíz szintjét csökkentse.. Tényként rögzíthetjük, hogy a vízszint 10 000 m3/s árvíz-hozamnál is 0,5 méterrel maradt a gát magassága alatt!
5. A közúti közlekedés javítása valósul meg azáltal, hogy mind a bősi, mind a nagymarosi gát új hidat képez a Dunán. A nagymarosi gát összekötné a pilisi és a börzsönyi hegyeket. Állandó vízszintet mutatna a Duna-kanyari szállodák látogatóinak és az öböl új „Duna-tava” a vízi turizmus kedvencévé válhatna
Az új Duna híd létesülés előnye várható az adonyi és a fajszi vízlépcsőknél is..
6. A duzzasztás a talajvízszint szabályozását teszi lehetővé. Nem száradna ki a Szigetköz, ha a főmeder vízszintjét a duzzasztással megemeljük és a mellékágakba is vizet eresztünk. Erre a megoldásra jó példa a Dunakiliti mellett a főmederbe épített fenékküszöb, amely Pozsony villanegyedévé tette a műcsatorna és a főmeder közötti szigetet. A Kilitii gát alatti főmederbe három fenékküszöb volt eredetileg előirányozva, amelyek az 50-200 m3/s vízhozamok mellett is állandó vízszintet biztosítottak volna.
7. A túrizmus fejlesztése a már említett vízi sportokon és kishajózáson túl, a Duna-Majna-Rajna csatorna Nagymaros alatti személyhajó forgalom növekedését is lehetővé tenné.
8. A Budapest alatti Duna szakasz vízlépcsői kiegészítenék a komplex hasznosítás energetikai céljait a Duna mellé telepített. nagy hőerőművek kondenzátorainak friss víz hűtési lehetőségével. Az Adonyi Vízlépcső a Dunamenti Hőerőmű termelés korlátozását .szűntetné meg az alacsony vízszintek idején. A Nagymarosi Vízlépcső pedig az új Szőnyi Hőerőmű hasonló problémáját oldaná meg. A Fajsz Vízlépcső pedig a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését tenné gazdaságosabbá a frissvíz hűtés révén, a drága, hűtőtornyos változat helyett.
9. Az öntözés és vízgazdálkodás javítása Magyarország súlyponti kérdésévé vált. Mosonyi Emil akadémikus, világhírű, vízépítő tudós tanulmánya mutat rá arra, hogy a dunai vízlépcsők nélkül a Duna-Tisza hátság kiszárad. A duzzasztás tenné lehetővé, hogy a talajvízszint ne süllyedjen a kritikus színt alá és a Duna - Tisza csatorna gravitációs úton jutasson vizet a Tisza völgybe. A tanulmány a reális zöldek honlapjáról is letölthető.
10. A Duna komplex hasznosítása Magyarország távlati teveinek, energia koncepciójának szerves része kell, hogy legyen mivel nélküle nem illeszkedünk be az EU fejlesztési terveibe sem.
11. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar dunai vízerőművek által termelhető kb. évi 4 milliárd kWh, megújuló vízenergia kb. 3,2 millió tonna CO2 kibocsátást is megtakarítaná, ami csökkentheti a klímaváltozás okozta légkör melegedést.
A fentiek figyelembe vétele a Duna stratégia magyar tervének kidolgozásánál hasznosan járulna hozzá mind az EU, mind Magyarország jövő fejlődéséhez.
Budapest, 2010.11.26.
Kerényi A. Ödön Állami-díjas, vasdiplomás gépészmérnök
Magyar Villamos Művek Zrt. ny. vezérigazgató helyettes
--------------------------------------------------------------
Kerényi A. Ödön aktualizált tanulmánya (3)
Az EU Duna stratégia magyar értelmezése hátrányos Magyarországnak
A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat magyar része sem az EU közös célját, sem Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel jár.
Az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált a Nagymarosi vízlépcső. A beruházás leállítását az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága 1997. évi Ítélete minősítette tévesnek azzal, hogy érvényesnek mondta ki a Csehszlovákia és Magyarország között 1977- ben létrejött nemzetközi Egyezményt a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer megvalósítására.
Az Ítélet végrehajtására azonban , annak szándékos félreértelmezése miatt, immár 15. éve nem került sor, mivel a magyar Kormányok megtagadták a Nagymarosi Vízlépcső újraépítését. Alkotmánysértő kormányhatározat mondta ki 2004-ben, hogy a Dunán újabb gát nem építhető. Ez szemben áll a Duna Bizottsággal kötött és 2000-ben törvénybe iktatott nemzetközi Egyezménnyel, amely szerint Magyarország vállalta a Bősi Vízlépcsőn túlmenőn a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi Vízlépcsők megépítését is.
Az alkotmánysértés abban ál, hogy a kormányhatározat a jogilag magasabb rangú törvényt sérti meg.
A vízlépcsők nem csupán a hajózási forgalom bővítésté szolgálják , hanem több más nemzetgazdasági ágazat érdekeit is.
Ezek közül is kiemelkedik az energetika, amelyet a magyar EU soros magyar elnökség a sikeres tevékenységei között emleget. Az EU közös energetikai irányelvek között a megújuló energia felhasználás növelése az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés, ami a klímaváltozás káros hatásait hivatott mérsékelni.
Sikernek tekinthető-e , hogy a vízlépcsők építésének megtagadása 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termelést dob ki Magyarország távlati villamos energia mérlegéből . A 4 TWh hazánk jelenleg fogyasztásának kb. 10 %-a és közel 10 évi igény növekedését fedezné! Ha ezt fosszilis energiából kell fedezni 3,2 millió tonna többlet CO2 gáz jut a levegőbe.
Nem környezetvédelmi tudathasadás ez? A melegház hatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentését akadályozó javaslatnak örvendezni?
A történelem számra szükséges rögzíteni, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha a Duna stratégia magyar értelmezése valósul meg.. A várható hátrányok megjósolhatók tanulmányányomból, amely a vízlépcső építési előnyeit mutatta be.
Az ellentétes fogalmazásban az alábbi következményekkel lehet számolni.:
„Az EU Duna stratégia magyar változatának elfogadásából keletkező hátrányok
1. Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder, ami alacsony vízállásnál, veszélyes következményekkel jár. Ezt, alább, több pont is részletezi.;
2. A magyar vízlépcsők hiánya megakadályozza a nemzetközi hajózás fejlesztését, ami a Duna-Majna-Rajna csatorna fő célja;
3. Lemondunk évi 4 milliárd kWh, megújuló vízenergia termeléséről;
4. Nem létesül három Duna híd pótlása, amit a vízlépcsők keresztgátjai adnának;
5. Tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság, a talajvíz-szint sűllyedése miatt;
6. Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége;
7. Veszélybe kerül az ivóvíz bázis is a talajvíz szint csökkenése miatt;
8. Nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus, amit az állandó vízszint segítene;
9. Nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása;
10. Nem hasznosul a Duna visegrádi, sziklás szűkülete, amely hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban;
11. A magyar Duna szakaszra egyes ultra zöld csoportok által javasolt bárkák építése irreális ötlet és többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint szabványosított, Európában ma is működődő óriási hajóparkok igénybevétele a nemzetközi hajóforgalom növelésére;
12. Nem valósulna meg az EU VII. nemzetközi útvonal fejlesztési célja;
13. M.o. nem hajtaná végre a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi Ítéletét , amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében;
14. A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízi biztonságot is, az oldalgátak nagyobb rongálódása miatt, amit a vízszint évi, többszöri, 8 méteres ingadozása okoz;
15. Nem valósul meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben;
16. A duzzasztások hiánya nyáron - a meder mélyülés okozta vízszint süllyedés miatt - már jelenleg is csökkenti a Duna melletti nagy hőerőművek teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlátja miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem is lehetne a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem friss vízhűtésűre tervezni és emiatt drágább lesz mind a beruházás, mind az üzemköltség is;
17. Károsul a jelenleg érvényes klímavédelmi elv , mivel a kieső, évi 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből 3.2 millió tonna CO2 kibocsátás többletet okoz.
Ha megszűnne a kiotói egyezmény és ez által a klímavédelem elsőbbsége is , a maradó előnyök bőven elegendőek a magyar Dunai vízerőművek létesítésének indokolásához.
18. A kieső termelésük pótlásához szükséges, import földgáz többlet tovább növeli hazánk amúgy is nagy import függőségét. Ez önmagában is döntő érv marad.
19 Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a számvitelileg is igazolható kár és elmaradt haszon, ami 2010-ig meghaladta a 2,42 milliárd USD összeget és évente további kb. 60 millió $-ral nő a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3-át jelentő, vízjogos magyar hányad, azaz kb. 1 milliárd kWh értékének elvesztése miatt. A teljes igazolható kár 230 Ft/$ szorzóval számítva, eddig, tehát kb. 557 milliárd Ft.
20 Az anyagi kár számítás nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok pénzben, elméletileg kifejezhető értékére, amit a szakértők fenti összeg 2-3 - szorosára is becsülne, tehát eléri 1100-1700 milliárd Ft össeget is.
A kárszámítás pontosítására a Kormány, célszerűen az Állami Számvevőszéket kérhetné fel, amely a 90-es években ezzel, részletesen foglalkozott.
A fentiekhez hozzáadandó azon erkölcsi kár, amely nemzetközi viszonylatban keletkezett, a hivatalos magyar vízgazdálkodásnak a tudománnyal és világgyakorlattal ellentétes tevékenysége miatt.
Bízom abban, hogy a Kormány a fenti érvek alapján megváltoztatja eddigi merev álláspontját.
Budapest, 2012.07.20.
Kerényi A. Ödön rubindiplomás villamos-gépészmérnök
---------------------------------------------------------------
A DUNA ÉS A SZIGETKÖZ MAI HELYZETE
Kerényi A. Ödön
Rubin diplomás
villamos-gépészmérnök
1. Jogilag a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi Ítéletéből kell kiindulni, amely minden korábbi téves nézetet kizárt, amelyeket a Bős-Nagymarosi Vízerőmű megépítését ellenző szervek és egyének politikai indíttatásból 1990 óta felvetettek (Dunakör és magas szintű támogatói).
2. Az Ítélet végrehajtását alkotmánysértő módon akadályozza a 1139/2004(XII_31.) kormányhatározat, amely megtiltja a Nagymarosi Vízerőmű újraépítését, holott a hágai Nemzetközi Bíróság a BNV 1977. évi szerződést érvényesnek mondta ki.
3. A Duna Bizottsággal kötött államközi egyezményt az Országgyűlés 2000-ben törvényi rangra emelte. Ennek műszaki mellékletében Magyarország vállalta Bős után, a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi Vízlépcsők megépítését is (2000. évi CXIV. Törvény, A Duna hajózási rendjének szabályozása).
4. Az alkotmánysértés nyilvánvaló, mivel egy kormányrendelet nem írhat felül egy törvényt.
5. Az Ítélet kimondta, hogy a Nagymarosi Vízerőműre a rendszeres csúcsra-járatás elhagyása miatt nincs szükség. Ez igaz, de a szerződés többi pontjának teljesítése végett nélkülözhetetlen.
6. A BNV csúcsra-járatásáról való lemondást, a magyar Villamosenergia-rendszer (VER) műszaki vezetőjeként 1990-ben én javasoltam a kormányoknak. (l. Van kiút a nagymarosi gödörből… című tanulmányomat, amelyet valamennyi képviselő megkapott.)
A Duna megújuló vízenergia-termelésének növelése a prioritás!
7. A Duna „elterelését” az Ítélet jogilag marasztalta el azzal a formális indokkal, hogy a magyar fél nem járult hozzá!
Az Ítélet 7 pontjából azonban ez volt az egyetlen, amiben a hágai Nemzetközi Bíróság a csehszlovák felet marasztalta el, a többi 6 pontban azonban neki adott igazat. Miért formális jogi ok? Elképzelhető lenne józan ésszel, hogy a csehszlovák fél ne terelje át a vizet az elkészült Bősi Vízerőmű műcsatornájába, ami évi 3 milliárd kWh megújuló vízenergiát képes termelni és egyúttal megnyitni a hajózást is a Fekete-tenger felé a Duna–Majna–Rajna–Csatorna folytatásaként?!
8. Az „elterelés” fogalmat azonban a média teljesen tévesen értelmezi. Sajnos a Népszabadság is. Sőt egyenest a Duna „elrablásának” titulálta. Ezt meg is írtam és meg is magyaráztam, hogy a vízerőmű turbináiba befolyó víz abból ki is folyik. Az elterelés mindössze a műcsatorna hosszában történik meg, kb. 30 km szakaszon és Szapnál ismét a főmederben áramlik tovább a Duna teljes vízhozama.
A Szigetköz vázlata
9. A tervezett duzzasztások biztosítani tudják az állandó vízszintet az aszályos időkben is. Árvíznél viszont az állandó vízszintet az árapasztó zsilipekkel a főmederbe engedett víztömeggel lehet a kívánt szinten tartani.
10. A fenti pontok választ adnak a Szigetköz problémáinak lehetséges műszaki megoldására is. A főmederbe, nemzetközi megegyezés szerint minimum 400 m3/ s vizet kell a szlovákoknak Dunacsúnynál beengedni, tehát a 2000 m3/s, a közepes vízhozam ötöd részét. A többlet „terelhető” áramtermelésre. Ha a többlet eléri a 4000 m3/ sec mennyiséget a Bősi Vízerőmű teljes kapacitással, azaz 720 MW teljesítménnyel járhat.
11. A Szigetköz két részre osztandó. A Dunakiliti fölötti rész már ma is turisztikai, vízi paradicsom. A főmederbe beépített fenékküszöb ugyanis megemelte a Duna vízszintjét mind a Szigetköz felső részében, mind a Csallóközben, a főmeder és a műcsatorna között képződött sziget körül is, ami Pozsony üdülőkörzetévé vált.
Megoldást tehát csupán a Kiliti alatti részre kell találni. Erre pedig elegendő lenne a három, eredetileg is tervezett fenékküszöb beépítése is.
Egyébként a fenékküszöbökről kitűnő cikk jelent meg a Népszabadság 2008.07. 31.-i számában Teknős Miklós tollából.
12. Ha a Parlament ősszel , a szigetközi népszavazás nyomán, tárgyalni fogja a témát, a javasolt műszaki megoldások segítenék a képviselők állásfoglalását is.
13. Végül a győri panasz: Javítható-e a Mosoni-Duna alacsony vízszintje? Igen, de nem helyileg.
Ugyanis: a Mosoni-Duna torkolatánál, Gönyünél már a Duna teljes vízhozama folyik. Ha aszály van, alacsony a vízszint. Ha megemelni akarjuk, meg kell építeni a Nagymarosi Vízerőművet, amelynek duzzasztása visszahat ide is és a Bősi Vízerőműig is.
Összefoglalva: a Duna a miénk, tehát nem kell senkinek sem visszaadni. A megoldás a Kormány kezében van.
Kerényi A . Ödön
Rubin diplomás villamos-gépészmérnök
Melléklet
A Duna magyarországi szakasza (egyvonalas vázlat)
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
