Kerényi A. Ödön
Mosonyi Alapítvány
Tisztelt Józsa János Professzor Úr! Kedves János!
Mosonyi Emil akadémikussal 1954-ben ismerkedtem meg, mikor a NIM villamosenergia-iparigazgatóság helyettes vezetőjeként (iparági főmérnök) képviseltem a tárca energetikai ágazatát a Duna Budapest –Pozsony közötti szakaszának vízerő-hasznosítási terveinek csehszlovák- magyar tárgyalásain . Őszinte baráti viszony alakult ki közöttünk. Emil bátyánk akkor a VIZITERV igazgatója volt, ami szintén a NIM-hez tartozott. Az OVH vezetője Dégen Imre tudomásul vette jelölésemet.
a
Akkoriban a dunai vízerőművek létesítésében a Nagymarosi Vízerőmű volt az egyedül biztos elem, aminek telephelyét még 1942-ben éppen Mosonyi Emil javaslata alapján jelölte ki az FM, illetve a kormány.
Az új tárgyalásokon alakult ki, hogy közös magyar-szlovák Duna szakaszon két, hagyományos, folyami erőmű helyett egy, műcsatornás, tározós, csúcsra járatható vízerőmű létesüljön. Ez lett a 720 MW-os Bősi Vízerőmű, ami 360 MW többlet beépített csúcsteljesítményt volt képes adni a villamosenergia-rendszerek részére, mint az eredetileg tervezett a nagymarosihoz hasonló, két folyami vízerőmű.
A Bős-Nagymaros Vízlépcső Rendszer (BNV) további sorsa közismert. Az 1977. évi államközi szerződést 1990-ben a magyar kormány felmondta és a Nagymarosi Vízlépcső beruházását leállította. A nemzetközi vitát az ENSZ hágai Nemzetközi Bírságának Ítélete zárta le, amely 7:1 arányban a szlovák félnek adott igazat.
A nagymarosi Vízerőmű újraépítése azóta sem kezdődött el , ami számunkra évente 1 TWh megújuló energia kiesésével jár, mivel nem kapjuk meg a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3 részét ,ami vízjogilag a magyar felet illeti.
A Nagymarosi Vízlépcső hiánya ma a fő akadálya a Duna Bizottsággal kötött nemzetközi egyezmény teljesítésének, amit az országgyűlés 2000-ben is törvénybe iktatott. Ebben Magyarország vállalta a Bős Vízlépcső után a nagymarosi, az adonyi és a fajszi vízlépcsők megépítését is. A törvénynél kisebb rangú kormányhatározat alkotmánysértő módon megtagadja újabb gát létesítését a Dunán, azaz a Nagymarosi Vízerőmű újraépítését.
Az EU Duna stratégia mai változata ezen tiltás miatt óriási hátrányt okoz hazánknak. Ezt tartalmazza a mellékelt tömör tanulmányom.
A fentiek előrebocsátása magyarázza meg, hogy miért támogattam Mosonyi Emil akadémikus utolsó akaratát, amit
eredetileg a mellékletben csatolt pályázatban fogalmazott meg és a hajózást nevezte meg fő célnak.
A pályázatot két év halogatása után én javasoltam alapítvánnyá változtatni és a Hidrológiai Társaság helyett a BME Vízépítési tanszékre bízni, amelynek vezetése jobban szívügyének tekintheti világhírű elődjének utolsó kívánságát.
Ennek indokait a mellékelt , Stelczer Károlynak, a VITUKI ny. igazgatónak írt Mosonyi Alapítvány című iratom és Hedvig asszonynak írt levelem tartalmazzák.
A vízgazdálkodás feladatait tartottam átfogóbb célnak, ami azonban a Duna hajózás révén több pályázati témát is felölel . Személy szerint nem kívántam az alapítványban kuratóriumi tagként sem szerepelni, mivel erre a vízgazdálkodó kollégákat tartottam elsősorban illetékesnek. Erre korom (93( sem adna alapot.
Nagy örömmel értesültem Hedvig asszonytól az Önnél, múlt év októberében tartott megbeszélésen létre jött elvi megegyezésről. Eszerint csak jogi formába kell önteni az Alapítvány szövegét, amit dr. Antall I. ügyvéd végez el..
Sajnos azóta sem került véglegesítésre. Én eddig a jogászt okoltam, de mai napon úgy értesültem, hogy Ön gondolkodik az Alapítvány BME tanszéki létesítésén.
Úgy vélem Mosonyi Emil akadémikus alapítványa megtisztelő feladat lenne bármely magyar, a témakörben illetékes szervezetnek. Az 50 000 Euro sem megvetendő összeg. A vízgazdálkodás javítása pedig nemes nemzeti cél, amiben a tanszék diákjai hivatást is találnának.
Tudom, hogy a Duna Stratégia ma sokak előtt tabu témának tűnik, mivel kormány állásponttól eltérő változatot tükröz a reál értelmiség javaslata.
A történelem fogja igazolni, ha ki mer állni a Mosonyi Alapítvány BME tanszéki létesítése mellett.
Kérem, hogy segítse a nemes célt. Alátámasztja ezt Emil Bátyánk mellékelt kitüntetési fényképe, amin a neves folyóirat őt a világ 60, leghíresebb, vízépítő szakembere közé sorolta.
Tisztelettel
Kerényi A. Ödön Állami díjas, vasdiplomás gépészmérnök
Magyar Villamos Művek ny. vezérigazgató helyettes, (Ödön Bá’)
-------------------------------------------------------
Feladó: kerenyia1@t-online.hu
Küldve: 2011. június 3. 17:35
Címzett: 'stelczer.karoly@gmail.com'
Másolatot kap: 'Juhos László'; Pálos Lásló (palos.laszlo3@chello.hu); 'Szabó Benjamin'; Bányai István (banyai.natura@t-online.hu); Szeredi István (szeredi.i@t-online.hu)
Tárgy: Mosonyi Alapítvány
Mellékletek: Mosonyi pályázat.doc; Mosonyi pályázat ügye.docx; A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai.doc
Kedves Stelczer Károly!
A mai napon Hedvig asszonnyal megállapodtunk Emil Bátyánk végakarata teljesítésének a módjában.
A melléklet tartalmazza az eredeti kiírást , az ügy két év óta húzódó végrehajtásának történetét és az én javaslatomat az ügy újra indítására.
Megállapodás lényegi pontjai:
1. Mosonyi Emilné, Emil Bátyánk törvényes örököse fenntartja a végakarat alapját képező 50 000 Euro összeg kitűzését a pályázat számára
2 A pályázat célját azonban bővíteni célszerű Mosonyi Emil akadémikus műszaki végrendeletének tekinthető tanulmánya tartalmára. A tanulmány a Mérnök Újságban
és több energetikai folyóiratban is megjelent és a magyar vízgazdálkodás jövő feladatait részletezi. (L.: Melléklet)
3. A pályázatot kiírására legcélszerűbb alapítványi szervezetet létrehozni.
4 A Mosonyi Alapítványt nem a HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG , hanem Budapesti Műszaki Egyetem keretében indokolt megvalósítani.
Stelczer Károly vállalta, hogy ennek módját és szintjét a volt Mosonyi tanszék vezető professzorával Hedvig asszony jelenlétében egyezteti.
5 A továbbiakban szükség esetén indokolt Fejér László nyugdíjas vízgazdálkodó szakértő felajánlott közműködését is igénybe venni, ki átvette a Duna Múzeum számára a Mosonyi hagyatékot.
A megállapodást tájékozásul megküldöm postán Hedvig asszonynak, valamint a Reális Zöldek Klubnak, amelynek Emil Bátyánk a Díszelnöke volt és nagy tisztelettel ápolja emlékét., valamint az alapítvány sorsát. Javasolom, hogy honlapjukon (www.realzoldek.hu) személyesen győződjél meg minderről.
Budapest,2011.06.03. 03.
Baráti üdvözlettel
Kerényi A. Ödön (Ödön Bá’)
--------------------------------------------------------
Kedves Hedvig!
Mellékelten küldöm Kozák Miklósnak írt emailemet, amiben kifejtem, hogy miért nem tudok a Józsa professzornál tartandó megbeszélésen személyesen részt venni.
Levelemhez csatoltam a Stelczer levelet és annak három mellékletét, amiket Ön már ismer.
Az emailt másolatban egyidejűleg Emil Bátyám több barátja és tisztelője megkapták és olvasható Juhos Laciék Reális Zöldek Klub honlapján , hogy a nagy nyilvánosság előtt kísérhessék figyelemmel az alapítvány megalakulását és további sorsát.
Javasolom, hogy az ügyvéd tanulmányozza át az iratokat.
Én Emil bátyánk szándékát tartom elsősorban teljesítendőnek az alapítvány keretében, amely a műszaki végakaratát képező vízgazdálkodási cikkében foglaltakat teljesítő diplomázó, vagy fiatal kultúrmérnökök pályázatait kívánja jutalmazni a megfelelő kuratórium elbírálása alapján.
Budapest, 2011.11.02.
Jó egészséget és megnyugvást kíván kézcsókkal
Kerényi A. Ödön
------------------------------------------------------
„Mosonyi pályázat”
Kedves Barátaim!
Dr. Mosonyi Emil akadémikus, professzor végakaratát közölte telefonon özvegye, Hedvig asszony. Kért, hogy továbbítsam dr. Kozák Miklós professzor emerítushoz egy pályázat megszervezése tárgyában. Mivel Miklós egy hónapig a Balatonnál üdül,
a telefoni kérést Dr. Vágás Istvánnak továbbítom emailen, másolatban küldve Miklósnak is.
A diktált végakarat szövege a következő:
„ A Hidrológiai társaság keretében pályázatot kívánok kiírni végzős diák, vagy fiatal szakmérnök számára, aki a legjobb tanulmányt írja a Magyar Duna hajózhatóvá tételéről.
A Bíráló Bizottság tagjainak a következőket javasolom:
A Hidrológiai Közlöny főszerkesztője 1 szavazat
A Hidrológiai Bizottság elnöke 1 szavazat
A Hidrológiai társaság két tagja á 1 szavazat
Dr. Mosonyi Emil professzor”
Kérem, hogy a szervezési javaslatot készítsétek el és küldjétek el Hedvig asszony németországi címére.
Baráti üdvözlettel
Kerényi A. Ödön
Budapest, 2009.06.12.
------------------------------------------------------------
Kerényi A. Ödön tanulmánya (2)
Az EU Duna stratégia elfogadott, jelen változata hátrányos Magyarországnak
A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat sem az EU közös célját, sem Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel jár. Az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált a Nagymarosi vízlépcső. A beruházás leállítását az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága 1997. évi Ítélete minősítette tévesnek azzal, hogy érvényesnek mondta ki a Csehszlovákia és Magyarország között 1977- ben létrejött nemzetközi Egyezményt a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer megvalósítására.
Az Ítélet végrehajtására azonban , annak szándékos félreértelmezése miatt, immár 14. éve nem került sor, mivel a magyar Kormányok megtagadták a Nagymarosi Vízlépcső újraépítését. Alkotmánysértő kormányhatározat mondta ki 2004-ben, hogy a Dunán újabb gát nem építhető. Ez szemben áll a Duna Bizottsággal kötött és 2000-ben törvénybe iktatott nemzetközi Egyezménnyel, amely szerint Magyarország vállalta a Bősi Vízlépcsőn túlmenőn a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi Vízlépcsők megépítését is.
A vízlépcsők nem csupán a hajózási forgalom bővítést szolgálják , hanem több más nemzetgazdasági ágazat érdekeit is.
Ezek közül is kiemelkedik az energetika, amelyet a magyar EU soros magyar elnökség a sikeres tevékenységei között emleget. Az EU közös energetikai irányelvek között a megújuló energia felhasználás növelése az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés, ami a klímaváltozás káros hatásait hivatott mérsékelni.
Sikernek tekinthető-e , hogy a vízlépcsők építésének megtagadása 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termelést dob ki Magyarország távlati villamos energia mérlegéből . A 4 TWh hazánk jelenleg fogyasztásának kb. 10 %-a és közel 10 évi igény növekedését fedezné! Ha ezt fosszilis energiából kell fedezni 3,2 millió tonna többlet CO2 gáz jut a levegőbe.
Nem környezetvédelmi tudathasadás ez? A melegház hatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentését akadályozó javaslatnak örvendezni?
Az utolsó pillanatokban vagyunk a hibás Duna stratégia megváltoztatása az EU Taná0 végső ülése előtt.
Szomorú az, hogy néhány, fontos pozícióban lévő szakember, mérnök is árulója lett hivatásának. Kirívó példa erre Barsiné Pataki Etelka , az EU Duna stratégia magyar kormánybiztosa, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, aki a Kossuth Rádióban is örvendezett a soros magyar EU elnökség sikerének , miszerint elfogadták az előterjesztést. Külön kiemelte, hogy a Duna Stratégia nem is magáról a folyamról szól, hanem a dunamenti országok egyéb ügyeiről! Megdöbbentő szemlélet egy kultúrmérnök szájából, aki diplomázott a vízerő-hasznosításból, a vízgazdálkodásból, az árvízvédelemből, vízépítésből stb..
A történelem számra szükséges rögzíteni, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha a Duna stratégia a jelen változatban kerül véglegesítésre. A várató hátrányok megjósolhatók Kerényi A. Ödön azon tanulmányából, amely a vízlépcső építési előnyeit mutatta be.
A szerző tömör fogalmazásában az alábbi következményekkel lehet számolni.:
„Az EU Duna stratégia jelen változatának elfogadásából keletkező hátrányok
1. Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder, ami alacsony vízállásnál, veszélyes következményekkel jár;
2. A vízlépcsők hiánya akadályozza a nemzetközi hajózás fejlesztését, ami a Duna-Majna-Rajna csatorna fő célja;
3. Lemondunk évi 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termeléséről;
4. Nem létesül három Duna híd pótlása, amit a vízlépcsők keresztgátjai adnának;
5. Tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság a talajvíz szint csökkenése miatt;
6. Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége;
7. Veszélybe kerül az ivóvíz bázis a talajvíz szint csökkenése miatt;
8. Nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus, amit az állandó vízszint segítene;
9. Nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása;
10. Nem hasznosul a Duna visegrádi, sziklás szűkülete, amely hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban;
11. A magyar Duna szakaszra javasolt bárkák építése többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint ma is működődő hajóparkok igénybevétele a nemzetközi hajóforgalom növelésére;
12. Nem valósulna meg az EU VII. nemzetközi útvonal fejlesztési célja;
13. M.o. nem hajtaná végre a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi Ítéletét , amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében;
14. A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízi biztonságot az oldalgátak nagyobb rongálódása miatt, amit a vízszint évi, többszöri, 8 méteres ingadozása okoz;
15. Nem valósul meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben;
16. A duzzasztások hiánya nyáron, már jelenleg is csökkenti a Duna melletti nagy hőerőművek teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlát miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem is lehet a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem friss vízhűtésűre tervezni és emiatt drágább lesz mind a beruházás, mind az üzemköltség is;
17. Károsul a klímavédelem , mivel a kieső, évi 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből 3.2 millió tonna CO2 kibocsátás többletet okoz.
18. A szükséges földgáz többlet tovább növeli hazánk amúgy is nagy import függőségét.
19. Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a számvitelileg is igazolható kár és elmaradt haszon, ami 2010-ig meghaladta a 2,3 milliárd USD összeget és évente további kb. 60 millió $-ral nő a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3 vízjogos magyar hányada, azaz kb. 1 milliárd kWh értékének elvesztése miatt. A teljes igazolható kár 200 Ft/$ szorzóval számítva, eddig tehát kb. 460 milliárd Ft.
20. Az anyagi kár számítás nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok pénzben, elméletileg kifejezhető értékére, amit a szakértők fenti összeg 2-3 - szorosára is becsülnek.
A kárszámítás pontosítására a Kormány, célszerűen az Állami Számvevőszéket kérhetné fel, amely a 90-es években ezzel, részletesen foglalkozott.
A fentiekhez hozzáadandó az erkölcsi kár, amely nemzetközi viszonylatban keletkezett, a hivatalos magyar vízgazdálkodásnak a tudománnyal és világgyakorlattal ellentétes tevékenysége miatt.
Bízom abban, hogy a Kormány a fenti érvek alapján megváltoztatja eddigi merev álláspontját.
Budapest, 2011.04.18.
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök
------------------------------------------------------------
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
